Előző cikkünkben bemutattuk, hogy hogyan változik a Btk. általános részében a bűnhalmazatra vonatkozó szabályozás, amelynek a lényege, hogy a természetes vagy törvényi egységbe tartozó részcselekmények esetén a vádemeléssel lezárul a büntetőeljárás egységképző hatása. Ez a módosulás szükségképpen kihat a több ember sérelmére elkövetett emberölés megítélésére, annak sok évtizedes dogmatikai tételeire. Ezt felismerve, a Btk.-novella miniszteri indokolása az alábbiakat hangsúlyozza: „Az emberölés bűncselekménye esetén […] az új rendelkezések azzal járnának, hogy a több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egysége felbomlik, ha a két cselekmény közül az egyik a vádemelést követő időre esik. Az egység felbomlásával az emberölés alapesetei állnának halmazatban, és életfogytig tartó szabadságvesztés nem lenne kiszabható. Az emberi élet büntetőjogi védelmével kapcsolatos jogpolitikai célkitűzések ugyanakkor változatlanok, ezért a Javaslat egy újabb minősítő körülmény bevezetésével biztosítja, hogy az elkövető ellen emberölés bűntette miatt folyamatban levő büntetőeljárás alatt, a vádemelést követően elkövetett újabb emberölés esetén életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható legyen.
A 2022. március 1-jén hatályba lépett módosítások szövege a következő:
Btk. 160. §
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést
[…]f) több ember sérelmére,
[…]l) az elkövetővel szemben emberölés miatt történt vádemelés után
követik el.
[…](7) A (2) bekezdés l) pontja akkor alkalmazható, ha az elkövetőt
a) a vádemelés után elkövetett emberöléssel egy eljárásban a korábban elkövetett emberölés miatt is elítélik, vagy
b) a korábban elkövetett emberölés miatt jogerősen elítélték.
A bűnhalmazatra vonatkozó Btk. 6. § módosításával a több ember sérelmére elkövetett emberölés ún. összefoglalt bűncselekményi tényállásából (delictum complexum) kikerült az az eset, amikor az elkövető az emberölést azt követően követi el újra, hogy vele szemben egy korábban elkövetett emberölés miatt már vádat emeltek. Az újonnan előálló hézag betöltésére iktatta be a novella Btk. 160. § (2) bekezdés l) pontját és az ahhoz kapcsolt értelmező rendelkezést a (7) bekezdésben. Gyakorlati jelentősége ennek az esetkörnek például akkor lehet, amikor a jellemzően letartóztatásban vagy bűnügyi felügyelet alatt lévő vádlott (ehhez lásd korábbi cikkünket: https://jogaszegylet.hu/jogelet/a-letartoztatas-es-a-bunugyi-felugyelet-viszonyat-elemezte-a-kuria-az-eletfogytig-tarto-szabadsagvesztessel-fenyegetett-buncselekmeny-miatt-folyo-buntetoeljarasban/) a kényszerintézkedés végrehajtása során újra emberölést követ el, vagy ha a vádlott például szökésben van, és ennek során követ el újból emberölést. Ilyenkor a módosított szabályozással változatlanul adott marad annak a lehetősége, hogy a második emberölés már súlyosabban minősüljön, figyelemmel a (7) bekezdés a) pontjára is.
A módosított Btk.-tényállás azonban egy komolyabb szövegezési hiányt is mutat: az új (7) bekezdés b) pontjának megfogalmazása nincsen tekintettel arra, hogy a különös visszaesőként elkövetett emberölés a Btk. 160. § (2) bekezdés h) pontjában már régóta szabályozott minősített eset. Az az elkövető, akit az emberölés miatti jogerős elítélése után elkövetett újabb emberölés miatt ítélnek el, sok esetben egyben különös visszaeső is lesz. E metszetben tehát a régi és az új minősítő körülmény szükségtelenül átfedik egymást, a jogalkotói szándékkal ellentétben nem hézagbetöltésről van ilyenkor szó. A két átfedő minősítő körülmény viszonyát tehát jogértelmezéssel kell tisztázni. A különös visszaesés [Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pont a) alpont] a jogerős elítélést követő újabb emberölés általánosan tág esetköréhez képest a specialitás jegyeit mutatja, ezért ha a különös visszaesés törvényi feltételei fennállnak, akkor az az új minősítő körülményt háttérbe szorítja. A különös visszaesés hiánya a joggyakorlat szempontjából csak egészen szélső helyzetekben fordulhat elő: így például ha a már jogerősen elbírált, korábbi emberölést az elkövető a beszámítási képességet nem kizáró, de azt korlátozó kóros elmeállapotban vagy ilyen kényszer hatása alatt követte el, és ezért a bíróság nem végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Vagy az új minősítő körülmény alkalmazása akkor merülhet még fel, ha a – jellemzően igen hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt – elkövető az újabb emberölést a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésének teljes kitöltését követő 3 éven túl követi el.
E szükségtelen jogértelmezési kényszer elkerülhető lett volna, ha a jogalkotó a (7) bekezdés b) pontjába negatív feltételként beiktatja, hogy az a különös visszaesés esetein kívül követhető el. A két minősítő körülmény együttes felhívására nem kerülhet sor, az a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.
Mindezek figyelembe vételével a 2022. március 1-től hatályos minősítési rendszer – álláspontunk szerint – így foglalható össze:
Szerző: Szomora Zsolt
Magyar érintettségű ügyek az Európai Bíróság előtt