2022. május 5-én hozta meg egyhangú döntését az EJEB első szekciója a Mesic v. Croatia ügyben, amely az EJEE 8., és 10. cikkének egymásra vonatkoztatott értelmezésével kapcsolatban fogalmazott meg fontos megállapításokat, és korrigálta a nemzeti bíróságok téves mérlegelését az ügyben.
Az ügy kiindulópontja, hogy az ügy indulása idején Stjepan Mesic, a panaszos, a horvát állam legfőbb közjogi méltósága (államfője) volt, s vele szemben tettek büntető feljelentést több bűncselekmény elkövetése miatt. Ezután a feljelentett egy államfői sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a feljelentő jogi képviselője vonuljon elmegyógyintézetbe. Az ügyben – mint oly sokszor mostanság – a közszereplés és a véleménynyilvánítás szabadsága áll szemben a magánszféra védelmével (illetve mindezt egészíti ki az eljárás elhúzódása miatti kereseti igény a fellebbezési eljárás túlzó hossza miatt).
Az ügyben a nemzeti bíróságok előtt polgári jogi személyiségvédelmi eljárás indult, amelyben magas összegű sérelemdíjat ítéltek meg, s ez ellen fellebbezett a későbbi panaszos, a volt köztársasági elnök.
Felülvizsgálva a nemzeti bíróságok eljárását és az abban hozott döntéseket, az EJEB-nek kellett elvégeznie azt a mérlegelést, amelyet a nemzeti rendes bíróságoknak kellett volna megtenniük az előbbi összefüggések között. Az ítéleti megállapítások azzal összeegyeztethetőek, hogy a magas rangú állami tisztviselők által tett kijelentések nagyobb súllyal rendelkeznek és nagyobb sérelmet képesek okozni mások jóhírnevének. A Bíróság arra is rámutatott, hogy az egykori horvát államfő által az ügyben érintett sajtótájékoztatón tett megállapítások széles körben ismertté váltak, ezáltal ún. dermesztő hatást (chilling effect) gyakorolva az azokkal érintett jogi képviselő hivatásának gyakorlására. A Bíróság értékelése szerint az is hátrányos helyzetet teremtett a jogi képviselő számára, hogy a kijelentésekre nem tudott reagálni. Mivel az ügyvédekre mint az igazságszolgáltatás kiemelkedően szereplőire hivatkozik az ítélet, megállapítja, hogy az ügyvédek számára alapvető, hogy munkájukat szabadon végezhessék, és megengedhetetlen az olyan véleménynyilvánítás, amely az ügyvédek (jogi képviselők) szakmai hírnevének csorbítására alkalmasak, elszigetelésüket, elhiteltelenítésüket célzó támadásnak minősülnek, továbbá fenyegetésként funkcionálnak.
Szerző: Sulyok Márton