A Kp. 82. § értelmében „a bíróság megszüntetheti az eljárást, ha a felperes a kérelmére kitűzött tárgyalást elmulasztja, vagy a megadott elérhetőségein nem tartható a felperessel kapcsolat, és az alperes az eljárás folytatását nem kéri.”
A Kpkf.IV.39.454/2022/4. számú eseti döntés tényállása szerint a felperes az idegenrendészeti hatóság tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasító és őt az EU területéről kiutasító döntésével szemben – jogi képviselője útján – keresettel élt. Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére tárgyalást tűzött ki az ügyben, amelyen azonban a felperesi jogi képviselő nem jelent meg, erre tekintettel a bíróság a Kp. 82. § alapján megszüntette a peres eljárást. A felperes a tárgyalás elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság – a Kúria által is helybenhagyottan – elutasított. Ezt követően a felperes a megszüntető végzéssel szemben is fellebbezéssel élt, amelyben elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a per megszüntetése esetén a felperes családi egységhez fűződő joga súlyosan sérülne.
A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Kp. 82. §-a értelmében a bíróságnak mérlegelési lehetősége van abban a tekintetben, hogy a tárgyalás felperes általi elmulasztása esetén megszünteti-e a peres eljárást. Rámutatott, hogy a mérlegelés során kizárólag a Kp. 82. §-ban kifejezetten szereplő feltételek fennállását, valamint – a Kp. 82. §-ához fűzött törvényi indokolás alapján – azt kell vizsgálnia, hogy az objektív jogvédelmi funkció érvényesülése érdekében indokolt-e az eljárás felperesi mulasztás ellenére történő folytatása. A törvény nem szabja a megszüntetés feltételéül a felperes beleegyezését sem.
A Kúria a konkrét ügy vonatkozásában leszögezte, a felperes mulasztása kétséget kizáróan megállapítható volt, hiszen az igazolási kérelmet elutasító elsőfokú végzést a Kúria egy másik tanácsa már helybenhagyta. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy felmerült-e az objektív jogvédelmi funkció gyakorlását megalapozó olyan tény, körülmény, amely kizárta a per megszüntetését. A Kúria ugyanakkor ilyen körülményt nem észlelt, valamint ilyet maga a felperes sem állított fellebbezésében, ennek hiányában pedig az elsőfokú bíróságnak érdemi mérlegelést valójában nem is kellett végeznie. Erre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az eljárást a Kp. 82. § alapján megszüntette.
Jelen végzés azért érdemel figyelmet, mert abban a Kúria a korábbi gyakorlatát (ld. pl. Kfv.III.37.387/2020/6., Kpkf.VI.39.558/2020/2., Kpkf.V.40.183/2020/2.) megerősítve ismételten rávilágított arra, hogy a felperesnek ugyan jogában áll a tárgyaláson való elbírálás indítványozása, azonban ez, azzal a kockázattal jár, hogy a tárgyalás elmulasztása esetén a bíróság – kimentési ok hiányában – megszüntetheti az eljárást. Különösen a közigazgatási perekben eljáró jogi képviselőknek kell fokozott figyelmet fordítaniuk e szabályra. Már csak azért is, mivel a Kúria arra is rámutatott, hogy a felperes alanyi jogsérelmére való hivatkozásokat a bíróság e körben nem veheti figyelembe. A Kp. 82. § értelmében a bíróság ugyanis csak az olyan körülmények fennállta esetén tekinthet el a megszüntetéstől, amelyek nem az alanyi (szubjektív), hanem az objektív jogvédelmi funkció gyakorlását alapozzák meg. Ilyen lehet például, ha a bíróság valamilyen hivatalból figyelembe veendő körülményt, például a támadott közigazgatási cselekmény semmisségét vagy annak az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását észleli a Kp. 85. § (3) bekezdése alapján, hiszen ilyen esetben a felmerülő tárgyi jogsérelmet a bíróságnak a felperes mulasztása ellenére is orvosolnia kell.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntések: Kpkf.IV.39.454/2022/4., Kfv.III.37.387/2020/6., Kpkf.VI.39.558/2020/2., Kpkf.V.40.183/2020/2.
