Az Emberi Jogok Európai Bírósága a NIT kontra Moldova ügyben megállapította, hogy nem sérti az Egyezmény 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságának az elvét az a nemzeti szabályozás, amely a politikai pluralizmus és a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét magánkézben lévő médiaszolgáltató hírműsorára is előírja, feltéve, hogy a külső és belső pluralizmus rendszerében ez a követelmény indokolt. A Bíróság továbbá rögzítette, hogy a politikai pluralizmus és kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése, adott esetben akár a médiaszolgáltató frekvenciaengedélyének visszavonását is maga után vonhatja szankcióként, amennyiben ez a jogkövetkezmény szükséges és arányos.
[I] Az ügy tényállásaA NIT médiaszolgáltató (Kérelmező) országos lefedettségű televíziócsatornát üzemeltetett a Moldovai Köztársaság területén 2004-től 2012-ig. A moldovai Audiovizuális Koordinációs Tanács (angol rövidítéssel a továbbiakban: ACC) 2012. április 6. napján döntésével a NIT tévécsatorna működési engedélyét visszavonta, mivel a csatorna az Audiovizuális Törvénykönyv 7. § cikkét több alkalommal megsértette. A jogsértés abban állt, hogy Kérelmező a 7. § cikk (2) bekezdésével ellentétben politikailag egyoldalú és a PCRM (egy Moldovában bejegyzett párt) javára elfogult hírműsorokat adott adásba. Az ACC döntését, egy az összes médiaszolgáltatóra kiterjedő ellenőrzés előzte meg, ahol a hatóság nemzetközi standardok alapján összeállított módszertannal azt vizsgálta, hogy az egyes tévécsatornák hírműsoraiban, meghatározott időszakban, a különböző politikai pártokról, illetve közéleti szereplőkről mennyi ideig és milyen tartalommal – pozitív, negatív vagy semleges – tájékoztattak. Kérelmező esetében a kormányzópártról összesen 1 óra és 32 perc adásidőben tudósítottak, amelyből mindösszesen 8 másodpercig nyilatkoztak róluk semlegesen, míg a maradék időben negatív színben utaltak rájuk. Ugyanez a mutató az ellenzéki PCRM esetében 41 perc adásidőből, 34 perc semleges, 6 perc pozitív és 44 perc negatív tartalmat jelzett. Ezenkívül a vizsgálat kimutatta, hogy Kérelmező egyszer sem adott lehetőséget bizonyos kormányzati szereplők számára, hogy az őket ért vádakra reagáljanak. Kérelmező továbbá több esetben megsértette a pontos tájékoztatás elvét azzal, hogy az általa is közölt tényállítások valóságtartalmát nem ellenőrizte, valamint az információk beszerzése során egyoldalú forrásokat használt fel.
Az ACC frekvenciahasználati engedélyt visszavonó döntését a Kérelmező a nemzeti bíróság előtt megtámadta, azonban mind az első-, mind pedig a másodfokú bíróság a hatóság döntését helybenhagyta. Ezután fordult Kérelmező az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
[II] A kérelem és az alperesi válaszA Kérelmező az Egyezmény 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságának sérelmét állította kérelmében. Ebben a körben utalt arra, hogy a 10. cikk (2) bekezdésében a véleménynyilvánítás szabadságának lehetséges korlátai, mint legitim célok helyett Alperes csupán büntetőszankcióként alkalmazta a frekvenciaengedély visszavonását, amiért Kérelmező hírműsoraiban kritikát fogalmazott meg a kormánypárttal szemben. Kérelmező továbbá előadta, hogy az engedély azonnali hatályú visszavonása szintén nem volt alátámasztható az Egyezményre alapuló legitim céllal. Kérelmező álláspontja szerint a nemzeti Audiovizuális Törvénykönyvben megfogalmazott elvárások, a politikai véleménysokszínűség és kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye Egyezménykonform módon nem írható elő magánkézben lévő médiaszolgáltatókra, csupán közszolgálatiakra. Kérelmező tehát azt állította, hogy a 10. cikkben foglalt véleménynyilvánítás szabadsága sérült azáltal, hogy a szerkesztői szabadságot Egyezmény-ellenesen korlátozó követelmények miatt a frekvenciaengedélyét visszavonták.
Kérelmező egyúttal az Egyezmény 6. cikkében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jog és az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében foglalt tulajdon védelme egyezményes jogainak megsértését állította.
A moldovai kormány Kérelmező állításával ellentétben előadta, hogy az információs jogok másik oldalán található alanyoknak, azaz a választópolgárok közösségének a jogát jelenti a véleménypluralitás garantálása. Az pedig, hogy az Egyezményben részes állam milyen formában garantálja a véleménypluralitás elérését a saját mérlegelési mozgásterébe tartozik, ennek eldöntése a lokális politikai döntéshozó feladata és semmiképpen nem egy nemzetközi bírói fórumé. Egyúttal rögzítette, hogy az Egyezmény 10. cikk (2) bekezdésében foglalt legitim cél elérése érdekében, a nemzetbiztonság és a közrend fenntartása, valamint a rendzavarás és bűnmegelőzés célja miatt, szükséges és arányos módon korlátozta a Kérelmező véleménynyilvánításának szabadságát. A szükségességet abban ragadta meg, hogy társadalmi nyomás van a véleménypluralitás megőrzése érdekében, ami egyúttal azt is szolgálja, hogy egyetlen politikai szereplő se jusson tisztességtelen előnyhöz amiatt, mert egy adott televíziócsatorna felett kontrollt gyakorol.
[III] A bíróság döntése és jogi indokaiA Bíróság kimunkált joggyakorlatát követve mindenekelőtt leszögezi, hogy az Egyezmény 10. cikkében garantált véleménynyilvánítás szabadságának nem csak a (2) bekezdésben felsorolt célok lehetnek legitim korlátjai, hanem többek között más alapvető jog érvényesülése, vagy nemzetközi jogi kötelezettségek is. Ezen célok azonban csak a (2) bekezdésében foglalt egyéb feltételek mellett, úgy, mint a törvény általi előírtság és szükségesség, lehetnek megfelelő indokai a szabadságjog korlátozásának. A továbbiakban a Bíróság ezek fennállását vizsgálta meg pontról pontra. Jelen cikkben csak az elvi jelentőséggel is bíró megállapításokat emeljük ki.
Az EJEB ítéletében megállapította, hogy a televíziós hírműsorok politikai kiegyensúlyozottsága és ezek minősége az Egyezmény értelmezése során legitim cél a 10. cikkben foglalt szabadságjog korlátozásának. A szükségesség körében a Bíróság kiemelte, hogy a sajtó kiemelt szerepet tölt be az információk és politikai gondolatok közvetítésében. A választópolgárok közössége egyúttal alanyi jogot formálhat arra, hogy a politikai döntése megalapozásához szükséges tájékoztatást megkapja. Ezen jogosultság pedig kizárólag a sokszínűség, a pluralizmus alapelvével elégíthető ki, amelyért végső soron az állam felel. A Bíróság egyenesen azt állítja, hogy „pluralizmus nélkül nincs demokrácia”[1]. A Centro Europa 7 S.r.l. és Di Stefano ügyben kifejtettek szerint az audiovizuális szektorban a pluralizmus garantálásához nem elegendő csupán több tévécsatorna működése, vagy az elvi lehetőség az audiovizuális piachoz történő hozzáféréshez, hanem szükséges a tévéműsorok összességében valóban érvényesülő sokszínűség. Ami a szerkesztők felelősségét illeti a Bíróság ebben a körben rögzítette, hogy az adott médium egyénekre gyakorolt hatása fontos tényező a 10. cikkben foglalt szabadságba történő beavatkozás arányosságában kérdésében. Ezzel összefüggésben elismerte, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az audiovizuális médiának közvetlenebb és erőteljesebb hatása van, mint a nyomtatott sajtónak, így következésképp a szerkesztői felelősség is magasabb fokú. Ezen kiemelkedő szerepe miatt az audiovizuális piacon a részes államoknak nemcsak tartózkodniuk kell a véleménynyilvánítás szabadságába történő jogtalan beavatkozástól, hanem pozitív intézkedési kötelezettségük van arra vonatkozóan, hogy megfelelő jogi környezet kialakításával garantálják a valóban hatékony sokszínűséget (effective pluralism).
Jelen ügyben az EJEB-nek a választópolgárok közösségének a kiegyensúlyozott médiához való joga és a szerkesztői szabadság összeütközésében kellett állást foglalnia. A Bíróság megjegyzi, hogy a pluralitás kialakításakor az ún. belső és külső aspektus egymással kölcsönhatásban van. Azaz az audiovizuális médiaszolgáltatók sokasága, a különböző országos lefedettségű tévécsatornák párhuzamos jelenléte (külső pluralitás) és az egyes csatornákon belüli hírműsorok sokszínűsége (belső pluralitás) egymással összefüggésben, összességükben értékelendők. A részes államoknak arra van kötelezettségük, hogy reálisan, a belső és külső dimenziót is figyelembe véve ténylegesen garantálják a véleménypluralitást és a kiegyensúlyozottságot. Abban, hogy ezt milyen módon valósítják meg a részes államok, széles mérlegelési mozgásterük van. Érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy az EJEB ítéletében külön részt szentelt az egyes európai médiaszabályozások összehasonlító jogi elemzésének, amelyet mintegy igazolásként hozott fel az Egyezmény-konform jogi környezet sokféleségéhez.
Mindemellett a Bíróság jelen ügyben is megerősítette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, kiváltképp a sajtószabadsága, csakis megszorítóan értelmezve korlátozható, így a nemzeti hatóságoknak semmiképp nem lehet arra jogköre, hogy az újságírók munkamódszerét felülbírálva saját maga értékelje egyes hírek értékét.
Ezen elveket alkalmazva a Bíróság a NIT vs. Moldova ügyben megállapította, hogy Kérelmező véleménynyilvánításának szabadságát az Egyezménnyel konform módon korlátozta a moldovai állam. A Bíróság megfelelő legitim célnak tekintette a kiegyensúlyozottság és véleménypluralizmust, valamint szükségesnek és arányosnak találta a Kérelmező frekvenciaengedélyének visszavonását. Kiemelt jelentőséget tulajdonított az engedély visszavonását megelőző eljárásnak, valamint annak, hogy a nemzeti hatóságok többször állapítottak meg jogsértést a Kérelmező terhére ugyanazon törvényi szabályok megsértése vonatkozásában, így pedig a moldovai hatóságok tulajdonképpen ultima ratio jelleggel alkalmazták a legsúlyosabb szankciót, a működési engedély visszavonását.
[IV] Az ügy jelentőségeAzonkívül, hogy az EJEB a tévés hírműsorok vonatkozásában szigorúbb szerkesztői felelősséget határoz meg, amely így a véleménynyilvánítás szabadságának nagyobb mértékű korlátozását teszi lehetővé érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ismét látható, hogy az egyes egyezményes jogok tagállami korlátozásánál az eljárásjogi szempontok felértékelődnek. Az EJEB jelen ügyben is összességében vette figyelembe a különböző jogsértéseket és azt, hogy az eljáró nemzeti hatóság előtt garantált volt a tisztességes tárgyalás, egyúttal értékelte a jogsértést megállapító vizsgálat okszerűségét is. A fokozatosság érvényesülését kiemelt jelentőséggel vette figyelembe a Bíróság, ami az arányossági teszt egyik fontos részeleme.
Szerző: Kis Krisztián
[1] [185] pont
A Kúria a jogsérelem orvosolásának közigazgatási perbeli szabályait értelmezte