Az osztrák Btk. (öStGB) 181f – 181g. §-ai büntetik a védett állat- és növényállomány károsítását. A jelenleg hatályban lévő tényállás tartalmaz egy ún. „jelentéktelenségi klauzulát” (Unerheblichkeitsklausel), ennek lényege, hogy a bűncselekmény nem valósul meg abban az esetben, ha a cselekmény a védett példányoknak csak jelentéktelen mennyiségét érinti és a faj megmaradására csak jelentéktelen hatással van.
E szabályozási megoldás következményeként, az egyes büntetőeljárásokban szakértő bevonásával, hosszas munka- és időráfordítás mellett kellett megkísérelni azt tisztázni, hogy büntetőjogi értelemben „elégséges” mennyiségű állatot öltek-e meg vagy növényegyedet pusztítottak-e el. Az osztrák jogirodalomban is vitatott volt, hogy akár egyetlen példány minősülhet-e büntetőjogi értelemben „mennyiségnek”.
Ezeket a problémákat kívánja most az osztrák Szövetségi Igazságügyi Minisztérium és a Szövetségi Klímavédelmi Minisztérium egy új törvényjavaslattal orvosolni. A módosítás lényege annak kifejezésre juttatása, hogy a védett állat- vagy növényfajok akár egyetlen egyedének elpusztítása is „elegendő mennyiségnek” minősülhet a bűncselekmény megvalósulásához. A javaslat célja, hogy a szándékos vagy súlyosan gondatlan természetkárosítás esetén lehetővé tegye a gyors és hatékony bűnüldözést, levéve az ügyészég válláról a „nem jelentéktelen mennyiség” tisztázásának terhét. A büntetőeljárás egyszerűsítésén túl természetesen további világos üzentet is hordoz a tervezett módosítás: a szigorítás az állat- és növényvilág eddigieknél fokozottabb védelmet hivatott biztosítani.
A jövőbeni szabályozás hátterében két tudományos tanulmány áll, amelyek elkészítésére az osztrák Klímaminisztérium adott megbízást a Szövetségi Környezeti Hivatalnak (Umweltbundesamt) és a BirdLife Österreich nevű közhasznú civilszervezetnek. Mindkét tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a különösen veszélyeztetett állatfajok (Ausztriában ilyen pl. a mogyorós pele, az európai vadamcska, a kis kócsag és sok ragadozó madár, mint pl. a parlagi sas) akár egyetlen egyedének az elpusztítása is jelentős hatással lehet a faj fennmaradására. A kevésbé veszélyeztett fajok esetében a tanulmányok küszöbértékeket határoznak meg, amelyektől számítva a büntetőjogi értelemben vett „nem jelentéktelen hatás” már megállapítható. Ezeket a küszöbértékeket az igazságszolgáltatási szervek a jövőben felhasználhatják majd a büntetőjogi minősítés vizsgálatához, természetesen annak fenntartása mellett, hogy indokolt esetekben továbbra is szakértői bizonyítást vehetnek igénybe.
Érdemes megemlíteni, hogy az osztrák szabályozás ezzel a tervezett módosítással közelít a hatályos magyar Btk. szabályozásához: a Btk. 242. § (1) bekezdés a) pontja a fokozattan védett élő szervezetek egyetlen egyedének elpusztítását is büntetni rendeli. Más védett fajok esetében azonban azok pénzben kifejezett értéke lesz meghatározó a bűncselekménnyé minősüléshez. A büntetőtörvényi előírások mögött európai uniós irányelvek állnak (pl. a Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről; a Tanács 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről), de amint csak e két ország példáján látható, a belső büntetőjogi szabályozási megoldások jelentősen eltérhetnek egymástól.
Forrás:
Szerző: Szomora Zsolt
XVI. AIDA Budapest Biztosítási Jogi Kollokvium