A Kfv.II.37.652/2022/10. számú határozatának témánk szempontjából releváns tényállása szerint az alperes élelmiszer-biztonsági előírások megsértése miatt eljárást indított a teakeverékeket forgalmazó felperesi gazdasági társasággal szemben. Az alperes határozatában megállapította az élelmiszer-biztonsági követelmények megsértését, élelmiszer-ellenőrzési bírság megfizetésére kötelezte a felperest, valamint megtiltotta a kérdéses termékek forgalomba hozatalát.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, állítva annak megalapozatlanságát. Az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson nyilatkoztatta az alperest arra nézve, hogy a felperes pontosan milyen jogsértést követett el, és ennek ténye a határozatban hol van rögzítve. A felperes ezen alperesi nyilatkozatra reagálva kifejtette, hogy a határozat alaki hibás, az nem felel meg az Ákr. rendelkezéseinek, mivel abból nem állapítható meg, hogy milyen anyagi jogi jogszabály megsértése miatt kit és miben marasztalt az alperes. A felperes a második tárgyaláson bírói kérdésre előadta, hogy e nyilatkozatát kereset-kiterjesztésként tartja fenn.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetében hivatkozott az Ákr. 62. § és 81. § megsértésére, amely érvelését a tárgyaláson tett nyilatkozataival csupán tovább részletezte, pontosította.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között kifejtette, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseten, mivel a felperes sem a keresetében, sem pedig előkészítő irataiban nem hivatkozott az Ákr. 62. § és 81. § megsértésére. A felperes csupán azzal érvelt, hogy az alperesnek nincs hatásköre és illetékessége, illetve hogy a forgalmazott termék biztonságos. Előadta, hogy a felperes az első tárgyaláson hivatkozott ugyan a határozat ténybeli megalapozottságának hiányára, de ezen nyilatkozat a Kp. 43. § szerinti időkorlátba ütközik, mivel a kereset-kiterjesztést a jogorvoslatra nyitva álló 30 napon belül kell megtenni, amely már az első tárgyalást megelőzően lejárt. A bíróság tehát megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, és a keresettől és a felperes által előadottaktól eltérő, más irányú vizsgálódásba kezdett, amikor az alpereshez azt a kérdést intézte, hogy milyen jogsértést követett el a felperes, illetőleg ez a határozatban hol szerepel. A felperes ugyanis erre reagálva fejtette ki, hogy a határozat alaki hibás, az nem felel meg az Ákr. rendelkezéseinek, és indokolási hiányosságokban szenved. Állította, hogy a felperes e nyilatkozatát észrevételként, és nem keresetkiterjesztésként adta elő. Kifogásolta, hogy a bíróság által a második tárgyaláson feltett, az első tárgyaláson tett felperesi nyilatkozatra vonatkozó kérdés a választ is magában foglalta. Végül a Kúria Kf.VI.39.149/2020/8. sz. határozatára hivatkozással sérelmezte, hogy a felperes az első tárgyaláson tett nyilatkozatával új irányt szabott a pernek. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ügy érdemét tekintve is vitatta a jogerős ítéletet, ennek ismertetésétől azonban eltekintünk.
A Kúria az alperesnek az ügy érdemére vonatkozó érvelését alaposnak tartotta, így a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria szerint ugyanakkor az alperes keresetváltoztatásra vonatkozó felülvizsgálati érvelése nem volt helytálló nem tartotta alaposnak.
E körben a Kúria kifejtette, hogy a felperes eredeti írásbeli keresetében az alperes határozatának megalapozottságát vitatta, és azt állította, hogy az általa forgalmazott termékek az alperesi határozatban foglaltakkal szemben biztonságosak. A felperes az első tárgyaláson tett nyilatkozatában csupán azt határozta meg, hogy a keresetben állított jogsértés pontosan mely jogszabályi rendelkezések alperes által megsértését takarja. A felperes ezen, az Ákr. 62. §-át és 81. §-át mint megsértett jogszabályhelyeket megjelölő nyilatkozata tehát nem tartalmazott a keresetben foglaltaktól eltérő jogsértést. A felperes eredeti, írásbeli keresetében a teljes határozatot, annak valamennyi rendelkezését támadta, így az, hogy csak az első tárgyaláson jelölte meg a konkrét megsértett jogszabályi rendelkezéseket, nem tekinthető tiltott kereset-kiterjesztésnek, figyelemmel arra is, hogy a keresetben a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem tételes jogszabálysértést kell megjelölni, elegendő csak jogsérelemre hivatkozni. Erre figyelemmel a kereseti kérelemhez kötöttség elve sem sérült. A Kúria kiemelte azt is, hogy a Kp. 43. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt 30 napos határidő csak a közigazgatási cselekmény keresettel eredetileg nem támadott, egyéb rendelkezésektől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésre vonatkozik (ún. látszólagos keresetkiterjesztés/keresetváltoztatás), ilyenre pedig jelen ügyben a felek által nem vitatottan nem került sor.
A Kúria kifejtette továbbá, hogy a bíróság nem követett el eljárási szabályszegést akkor sem, amikor a második tárgyaláson nyilatkoztatta a felperes az első tárgyaláson előadottakra nézve. Éppen ellenkezőleg: a Kúria szerint az elsőfokú bíróság ezen eljárása elősegítette a per koncentrált befejezését, mivel a bíróságnak a felperes által előadottakat a Kp. rendszerében kell értelmeznie és elbírálnia.
A korábbiakban már részletesen foglalkoztunk a Kúria közigazgatási perbeli keresetváltoztatás témakörében kialakult gyakorlatával. A téma jelentőségét mutatja, hogy az időközben a szakirodalom érdeklődését is felkeltette (ld. pl. Bíró Péter: A Kúria közigazgatási perben történő keresetváltoztatás fogalmát elemző végzése. Jogesetek Magyarázata, 2022/4.) A Kúria Kfv.II.37.754/2021/7. számú határozatában korábban már leszögezte, hogy nem minősül a Kp. 43. § szerinti keresetváltoztatásnak, ha a felperes a korábban már megjelölt jogsérelmet új jogszabályi hivatkozásokkal, új jogi érveléssel támasztja alá, feltéve hogy az tartalmilag nem új jogsértés állítását eredményezi. A Kúria jelen ügyben ezen elvi tételt alkalmazta egy konkrét jogvitára, amikor megállapította, hogy a felperes első tárgyaláson tett, az Ákr. 62. § és 81. § alperes általi megsértését állító nyilatkozata nem tekinthető keresetváltoztatásnak, mivel a tényállástisztázási kötelezettség megsértésére és a határozat indokolási hiányosságára tartalmilag már a keresetében is hivatkozott.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntések: Kfv.II.37.652/2022/10.; Kfv.II.37.754/2021/7.
„A népvád bevezetése – kényszerű döntés vagy az idők szava?” – konferencia