Az alapvető jogok biztosa – még 2020 decemberében – absztrakt alkotmányértelmezésre irányuló indítványt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amelyben az Alaptörvény III. cikkének és a B) cikk (1) bekezdésének az életfogytig tartó szabadságvesztéssel összefüggésben történő értelmezését kérte a testülettől. Az indítványt az Alkotmánybíróság a 3492/2023. (XII. 1.) AB végzésével visszautasította. Így egy meglehetősen régóta tartó, különböző belső jogi és nemzetközi jogi lépésekből és döntésekből álló folyamatban továbbra sem született érdemi alkotmánybírósági döntés arról, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés összeegyeztethető-e az Alaptörvény rendelkezéseivel.
Cikkünkben összefoglaljuk ennek az AB végzésnek a szabályozási, alkotmányossági és nemzetközi jogi előzményeit, azt a lassan több mint egy évtizedes „joganyagfolyamot”, ami a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogilag aggályos volta miatt született. Azzal is foglalkozunk továbbá, hogy miért volt hiányos az alapjogok biztosának indítványa és hogy a kezében lévő indítványozási jogosultságok nem a megfelelőt választotta. A kérdésben az Alkotmánybíróság tétlensége sem menthető. Az alapjogi biztos indítványáról pontosan három év elteltével hozott döntést. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó, 2015-ben benyújtott alkotmányjogi panasz pedig utoljára 2020 júniusában szerepelt a teljes ülés napirendjén, de azóta még a panasz befogadásáról sem született döntés.
A cikket a Magyar Jog 2024/2. számában olvashatják:
https://szakcikkadatbazis.hu/doc/7182200
Szerző: Szomora Zsolt
Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Jogászbál