A bíróságnak csak a tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie

A hitelező és az adós között 2011. február 1-én szerződés jött létre 2011. december 31-ig, bányakavics és osztályozott kavics szállítására, az adós által megjelölt beruházáshoz. Ugyanezen a napon a felek „transzportbeton szállítási keretszerződést” is kötöttek egymással 2012. március 31-ig érvényes időtartamra. A hitelező 2011. december 5-én 4.613.500 Ft összegben, 2012. január 4-i fizetési határidővel számlát állított ki gépi földmunkáról és tréler szállításról. Az adós a számlából 2019. március 5-én 354.673 Ft-ot, 2019. április 3-én 500.000 Ft-ot, 2019. június 13-án pedig további 500.000 Ft-ot megfizetett. Ezeket az összegeket a hitelező a késedelmi kamatokra számolta el. 

A hitelező a 2019. június 21-én keltezett levelében felszólította az adóst a 2011-ben kiállított számla kiegyenlítésére azzal, hogy a teljesítés elmaradása esetén felszámolási eljárást fog kezdeményezni vele szemben. A fizetési felszólítást az adós 2019. július 6-án átvette, az abban megjelölt tartozást azonban nem egyenlítette ki. 

A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2019. október 9-én benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának az elrendelését kérte arra hivatkozással, hogy az adós a felek közötti vállalkozási szerződésből eredő, összesen 4.613.500 Ft összegű vállalkozói díj tartozását nem fizette meg, és azt határidőben nem is vitatta. Bejelentette, hogy az adós több részletben is teljesített részletfizetést, azonban azokat az összegeket a késedelmi kamattartozásra számolta el. 

Az adós a hitelező kérelmében foglaltakat vitatta és az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte. Állította, hogy a hitelező kérelme nem felel meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített feltételeknek, ugyanis a felek között a számla alapját képező munkára írásbeli szerződés nem jött létre, holott azt a feleknek kötelezettségük lett volna megkötni az akkor hatályos jogszabályok alapján. Az írásba foglalás elmaradása miatt pedig a szerződés a megkötésének idején hatályban volt 1959-es Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján semmis. 

Állította továbbá, hogy a hitelező követelésének az elismert volta a fizetésképtelenség törvényi tényállásának csupán egyik eleme, a többi tényállási elem (így a szerződésen alapuló, esedékes követelés fennállásának) hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta. 

Az adós álláspontja szerint a felszámolási bíróságnak is figyelembe kell vennie a szerződés létének hiányát, az érvénytelenségét vagy a hatálytalanságát, amennyiben a szolgáltatott bizonyítékok alapján az kétséget kizáróan megállapítható. 

A hitelező az adós nyilatkozatára tekintettel csatolta a felek között létrejött szerződéseket és a kérelmét akként pontosította, hogy a számla alapját nem kizárólag földmunka képezte, hanem az általa leszállított anyagoknak a szakszerű elhelyezéséhez szükséges kirakodás és tereprendezés is. 

Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította és a felszámolását elrendelte. 

Az adós fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak. Az ítélőtábla elsődlegesen azt emelte ki, hogy az adós sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben nem vitatta a hitelező által végzett tevékenység megtörténtét, illetve nem vitatta a tartozását sem. 

Az ítélőtábla kiemelte, hogy a bíróságnak csak a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytat le. 

A felszámolási eljárásban a fizetésképtelenség vizsgálata körében terjedelmes bizonyítás lefolytatására nincs lehetőség. A bíróságnak azonban a szerződés nem létezését, érvénytelenségét, hatálytalanságát vagy a követelés nem szerződésen alapuló voltát, illetve esedékességének hiányát hivatalból figyelembe kell vennie, ha az a szolgáltatott bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hiszen ezek a tények a kérelem jogalapjához tartoznak. E tényállási elemek hiányában a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott tényállás nem teljes. 

A felszámolási eljárásban azonban nincs helye a követelés alapjául szolgáló szerződéssel szemben támasztott kifogás érdemi vizsgálatának. A bíróságnak csak abban az esetben van lehetősége az érvénytelenséget, illetve a hatálytalanságot hivatalból észlelnie mind a peres, mind a nemperes felszámolási eljárásban, amennyiben annak ténye a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan, egyértelműen megállapítható. 

Az ítélőtábla megállapítása szerint azonban a jelen ügyben ilyen egyértelmű, már a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján is kétséget kizáróan megállapítható érvénytelenségi ok fennállását nem lehetett megállapítani. Az adott ügyben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen és kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani a kérelemben megjelölt követelés alapjául szolgáló szerződés semmisségét, ezért erre hivatkozással az adós, az általa egyébként határidőben nem vitatott és esedékes tartozása miatti fizetésképtelenségének a megállapítását nem háríthatta el. 

A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti tényállási elemek közül valamennyi megvalósult, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg az adós fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását. 

Az ítélőtábla végül arra is felhívta a figyelmet, hogy a Cstv. 27. § (2c) bekezdés utolsó mondata szerint, amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki. 

Jogeset száma: BDT 2021. 4376. 

Szerző: Bodzási Balázs