A szövetkezeti jogról egy korábbi tanulmányában azt írta, úgy is felfogható, mint a mezőgazdasági tulajdonosok, birtokosok és dolgozó rétegek érdekvédelmének egyik legfontosabb garanciája. Szakmai munkásságát ennek a jogágnak szentelte, és a termelőszövetkezetek érdekeinek szolgálatában töltötte. Hogyan és miért alakult ez így?
A szövetkezeti jog a gazdasági reform kibontakozásával párhuzamosan fejlődött. Magyarország a szocialista országok közül egyedüliként indította a mezőgazdaságban a gazdasági reformot 1966-ban megelőzve az általános gazdasági reform 1968-as bevezetését. Ezt az időszakot az 1967. évi III-as termelő szövetkezeti törvény, az 1971. évi III-as szövetkezeti törvény és az 1967. évi IV-es földtörvény határozta meg.
A kialakított tulajdoni szervezeti és piaci viszonyok megmutatták, hogy a tervgazdaság lebontható, a vállalati önállóság és az egyéni tulajdonon alapuló gazdaság árutermelő szerepe is nőhet.
Emellett egyfajta demokrácia is érvényesülhet a puha diktatúra körülményei között is. A 70-es, 80-as, 90-es években, az ENSZ különböző intézményei így a FAO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, valamint a világ legnagyobb nem kormányközi szervezete, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége a magyar tapasztalatokat értékelve, a magyar mezőgazdasági és szövetkezeti modell figyelembevételét ajánlotta a fejlődő országoknak. Az ENSZ időről-időre beszámolókat kért az egyes országoktól a szövetkezeti mozgalmak támogatásáról. A magyar modell ilyenkor mindig elismerésre talált. A magyar gazdasági fejlődés nemzeti saját utas modellje a mezőgazdaságban és a szövetkezeti mozgalomban teljesült ki. Már a rendszerváltozás előtt sikeres és eredményes magyar modell korlátozott piaci viszonyok között ugyan, de működőképes, a nemzeti identitást is megalapozó tényező volt.
A szövetkezeti modell lényege, hogy a sajátos szövetkezeti tulajdon állami felügyelettől mentes önkormányzaton alapult, a tagság irányítása és ellenőrzése mellett lehetővé tette, az állami vállalatokhoz képest szabadabb piacorientált vállalkozást.
A szövetkezeti tulajdon gazdasági önállóságot és demokratikus önkormányzatot biztosított az állami beavatkozás ellen. Egyedülálló módon már 1967-ben létrejöhetett egy alulról szerveződő és irányított, titkos választáson nyugvó szövetkezeti érdekképviseleti rendszer. Az érdekképviselet véleményezte, javaslatot tett a jogalkotás során és egyetértési jogot gyakorolt a miniszteri rendeletek kiadása során. Módjában állt a vitás kérdéseket a kormány elé terjeszteni. Ez a rendszer, mint végzős fiatal jogásznak bíztató perspektívának tűnt a jövőbeni pályámon. A Summa cum laude végzettségem az ELTE jogi karán lehetővé tette, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál jogi státuszt kapjak. Abban az évben még első díjat nyertem az Országos Diákköri Konferencián Debrecenben, az USA beruházásainak hatásai az Európai Közösségre c. dolgozatommal, amelyben a konvergencia elmélet érvényesítése mellett foglaltam állást, miszerint a gazdasági, piaci törvények határokon átívelve, a szocialista társadalmakban is érvényesülésre fognak kerülni. Az ideológiai korlátok nem akadályozhatják a gazdasági törvényszerűség világméretű érvényesülését.
Hosszú ideig vállalt tisztségeket a magyar termelőszövetkezeti érdekképviseleti szervekben, többek között a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkáraként tevékenykedett. Úgy vélekedett, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti jog és a földjog együttesen alapozták meg a gazdasági reformot. Milyen szerepet kaptak a szövetkezeti jog alakításában a szakmai műhelyek, a jogász szövetségi, érdekképviseleti fórumok, úgy mint az Országos Szövetkezeti Tanács vagy a Magyar Jogász Szövetség?
1969 decemberében megválasztottak a Magyar Jogász Szövetség szövetkezeti szakosztályának titkárává, ami lehetővé tette, hogy a szövetkezeti érdekképviseleti szervek és a Jogász Egylet elődje közti együttműködési megállapodás alapján a tudományos kutatásban, oktatásban, a gyakorlati jogászi munkában sokoldalú tapasztalatcserére kerüljön sor. A közel ezer fős szövetkezeti jogász szakma összefogása a Jogász Szövetség és az érdekképviselet együttműködésében fejlődött.
1971-ben sikerült háromezer fős balatonfüredi szövetkezeti jogászkonferenciát szervezni, mely az 1971. évi III-as szövetkezeti törvény tervezetét is véleményezhette. Az évek során a Magyar Tudományos Akadémia, a Jogász Szövetség, az ELTE, a Szegedi Jogi Egyetem szervezésében is sor került nemzetközi szövetkezeti jogi konferenciára, ahol a magyar tapasztalatokat igyekeztünk átadni a többi szocialista ország jogászainak.
A Jogász Szövetség keretében működő szakosztály rendszeresen tartott vidéki összejöveteleket, ahol a jogalkalmazói munkát segítették. A vidéki élet problémáiról a szövetkezeti jogászság adott tájékoztatást, kezdeményezte a különböző reformot akadályozó jogszabályok megváltoztatását, a bírósági jogalkalmazási gyakorlat egységesítését, a szövetkezeti jog és a földjog témakörében.
Ennek érdekében létrehoztuk a szövetkezeti jogi szakosztály kiadásában a szövetkezeti jogi tájékoztatót, melyben bírói jogeseteket, minisztériumi állásfoglalásokat, irányelveket, ajánlásokat tettünk közzé. A szövetkezeti jogi és földjogi kérdések már abban az időben is a politikai csatározások kereszttüzébe kerültek.
Az állami politikai vezetők egy része támadást indított a szövetkezetek úgynevezett ipari szolgáltató kiegészítő tevékenysége ellen, arra hivatkozva, hogy elvonják az állami vállalatoktól a munkaerőt és magasabb fizetéseket biztosítanak. Kifogásolták a háztáji gazdaság méretének növekedését, a szövetkezeti vezetők és tagok jövedelmének növekedését, a gazdasági önállóság és önkormányzat döntési mechanizmusát.
A reform visszarendezésére irányuló törekvéseket a Jogász Szövetség és a szövetkezeti érdekképviseleti szervek igyekeztek a jogi szakmai műhelymunkával, állásfoglalásokkal is elhárítani. Megszerveződött a szövetkezeti jogsegélyszolgálat, jogi irodák szerveződtek a területi érdekképviseleti szervek mellett, pertársaságok alakultak az állami szervek hatósági jogkörben okozott károkozása ellen. Sikerült a 750 voltos elektromos távvezeték telepítése során a mezőgazdasági termelés akadályozása miatt keletkezett károkat, a PTK módosításával kiküszöbölni. A Debreceni Egyetem kutatása feltárta a távvezeték okozta károk nagyságát ennek alapján került sor az állam ellen indított perek megnyerésére. Az ELTE Jogi Továbbképző Intézet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Magyar Jogász Szövetség együttműködésében tíz éven keresztül folyt a francia-magyar jogászok konferenciasorozata, amely az Európai Közösség agrár rendtartásának és szabályozási tapasztalatainak átvételére irányult. Az e körben született tanulmányok hozzájárultak az agrárfejlesztési törvény nemzeti konszenzussal történő elfogadásához, a terméktanácsok és a Magyar Agrárkamara létrehozásához. A francia tapasztalatok alapján szerveződött meg a Nemzeti Földalap is.
A Szövetkezeti Kutató Intézetnek milyen szerepe volt, milyen részt tudott vállalni a rendszerváltás megalapozásában?
Az Országos Szövetkezeti Tanács, mint a szövetkezeti ágazati szövetségek csúcsszervezete a Szövetkezeti Kutató Intézet segítségével sorra napirendre tűzte a mezőgazdasági és szövetkezeti reformügyeket. A Tanács jogi bizottságot hozott létre melybe bekapcsolódtak a minisztériumok, az egyetemek illetékes szakértői, valamint a legjobb gyakorlati szövetkezeti jogászok. Ott voltak a bírák, ügyészek képviselői is. Az országos tanács ajánlásokat dolgozott ki az egyes ágazati minisztériumok számára, hogy miként hozzák létre és támogassák a pénzügyi hitelszövetkezést, a biztosítási szövetkezést, az üdülőszövetkezést, a lakásszövetkezést, az iskolaszövetkezést, a garázsszövetkezést, stb.
A Szövetkezeti Kutató Intézet munkatársai tanulmányaikkal feldolgozták a szövetkezeti gyakorlatot, s kritikai javaslataikkal, jogalkotásra tett javaslataikkal hozzájárultak a vitás kérdések megoldásához, biztosították, hogy a nemzetközi szövetkezeti elvek és elmélet folyamatosan érvényesüljön a jogalkotás és jogalkalmazás során.
Egy korábbi tanulmányában azt írta, hogy a szövetkezeti tulajdon kategóriáját, fogalmát napjainkban illik megtagadni, a jogrendszerből kiiktatni. Mi ennek az oka? Azt is hozzátette ugyanis, hogy nem feledhetjük, hogy egy meghatározott reformidőszakban fontos garanciális és állampolgári jogokat védő funkciója is volt.
A magyar szövetkezeti jogtudomány által kidolgozott sajátos jogi intézmény volt a „szövetkezeti tulajdon”. Jelentősége abban volt, hogy elméletileg is elhatárolta az állami tulajdontól és az egyéni magántulajdontól. Lehetővé tette, hogy a szövetkezetet alkotó tagság kollektív tulajdonosként jelenjen meg és saját választott önkormányzata gyakorolja a tulajdonosi jogokat és az ellenőrzést állami ellenőrzés nélkül. Biztosította, hogy a szövetkezetet alkotó tagság kollektív tulajdonosként jelenjen meg és saját választott önkormányzata gyakorolja a tulajdonosi jogokat és az ellenőrzést állami beavatkozás nélkül. Ugyanakkor lehetővé tette, hogy az egyéni tulajdonos tagság a háztáji gazdaságon keresztül tagsági megállapodással kapcsolódjon a közös szövetkezeti tulajdonhoz, lehetővé téve a közös tulajdonú eszközök háztáji használatát, a háztájban keletkezett termékek közös tulajdonon keresztüli értékesítését stb.
A vagyon gyarapodása, felhalmozása később lehetőséget adott arra, hogy a közös tulajdon a tagok között tagsági pótlék, majd szövetkezeti üzletrész formájában szétosztásra kerüljön. Már a rendszerváltozás előtti évben lehetővé vált, hogy a tagok bevitt földjüket kivegyék és azon egyénileg gazdálkodjanak. Ugyancsak jelentős szerepe volt a szövetkezeti tulajdonnak, hogy szabadon hozhattak létre egymás között társaságokat, ami megelőzte a társasági törvény intézményeit, hiszen közös tulajdonú közös szövetkezeti vállalat, KFT-szerű szövetkezeti vállalkozás és polgári jogi társaságszerű egyszerű gazdasági együttműködés jöhessen létre. Ez az állami vállalatok számára csak engedéllyel történhetett meg. A közel ötszáz szövetkezeti vállalkozás magasabb szintű integrációt és együttműködést tett lehetővé. Később az agráripari egyesülések létrehozásával lehetővé vált, hogy állami gazdaságok feldolgozóipari vállalatok is együttműködjenek szövetkezetekkel. Ez a fajta reform adott tapasztalatokat az állami tulajdonú vállalkozások szabadabb társasági szabályozásához, a gazdasági munkaközösségek általányelszámolási rendszerek háztájiszerű működéséhez. A szövetkezeti tulajdon tehát megalapozta a szövetkezetek önálló gazdálkodását, vállalkozói szabadságát és függetlenségét az állami irányítástól. A rendszerváltás után pedig megnyílt a lehetőség a társasággá, KFT-vé, RT-vé való átalakulásra.
Magyarországon a külföldiek termőföld tulajdon szerzésének lehetősége évtizedek óta korlátozásoknak van alávetve, de nem hazánk az egyetlen európai uniós tagállam, amely jogi eszközökkel szándékozik védeni a külföldi befektetőktől a szülőföldet. A határon átnyúló ingatlanszerzések és ingatlan befektetések uniós alapszabadságokkal összefüggő problémájával ezért többször foglalkozott az Európai Unió Bírósága is. Hogyan látja, a tagállami jogalkotónak a mezőgazdasági ingatlanforgalom és hasznosíthatóság terén milyen mozgástere van? Hogyan vélekedik a külföldiek magyarországi termőföld tulajdon szerzésének jelenlegi lehetőségeiről?
A külföldiek tulajdonszerzésének lehetőségét a rendszerváltás, az EU-hoz való csatlakozás egyértelművé tette. A magyar szabályozás csak korlátozott időre kapott felhatalmazást a szabad tőkemozgás elveit sértő nemzeti szabályozásra. A tulajdonnal való rendelkezés szabadságát és ezzel a jogállamiság alapvető elveit is sérelem érte. Nyilvánvaló volt, hogy a teljesen szabad termőföld vásárlási lehetőséget korlátozni kell, de a szabályozás módszerei között jelentős vita volt. Személyes véleményem abban az időben az volt, hogy elvileg a földvásárlást meg kell engedni, de olyan belső szabályozást kell adni, amely valójában lehetetlenné teszi a termőföld megvásárlását. Ennek módszere a közvetlen helybenlakás, a megszerezhető terület méretkorlátozása, a szakmai képzettség megkövetelése és az adott település gazdáinak pozitív véleménye is feltétele lehet. Franciaországban például a legértékesebb borvidéken is szerezhet tulajdont például a szaudi herceg korlátozott mértékben, de teljesen alá van vetve a borvidék művelési kötelezettségeinek, mind a használható gépek, mind a termelési módszerek tekintetében. Hiába tulajdonos, a földet nem viheti el és a helyben lakó emberek azok, akik megművelik. Ugyanakkor a tőke Franciaországban hasznosul. A magyar élelmiszeripar privatizációja, többségének külföldi tulajdonba adása nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz napjainkig is, mint a külföldi földtulajdonosok vagyonkezelése. Egyébként jelentős mértékű földeket nem a szövetkezetek, hanem kizárólag az állami privatizációs ügynökség értékesített. Alapvetően alkotmányos szabályokkal és szigorú engedélyeztetési rendszerrel lehet kivédeni a külföldiek tömeges földtulajdon jogszerzését.
2020. július 1-jén lépett hatályba a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XL. törvény, amely rendezi a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló, és az elmúlt több mint huszonöt év alatt magántulajdonba (vagy bármilyen más tulajdonba) nem került földrészletek tulajdoni helyzetét. A rendelkezések célja többek között az évtizedek óta lezáratlan részarány-földkiadási eljárások rendezése, amelynek eredményeképpen az érintett részarány-tulajdonosok megfelelő pénzbeli kártalanításával a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló, és eddig magántulajdonba nem került ingatlanok felett néhány kivételtől eltekintve az állam szerez tulajdont. Hogyan értékelné ezt a szabályozást?
Sajnálatos módon a földjogi szabályozás, beleértve a kárpótlási törvénykezést elhibázott jelentős adminisztratív terhekkel járó folyamatot jelentett, ami mind a kárpótlási árverések elhúzódása, a részarányföldek kiadása tekintetében jogbizonytalanságot és jogalkalmazási kényszereket jelentett. A földjog a rendszerváltozás óta politikai csatározások tárgya maradt. Az elmúlt években megindult folyamatok mint például az állami tulajdonú földek magántulajdonba adása, a kisméretű földtulajdonnal rendelkezők földvásárlási támogatása, végezetül az oszthatatlan földtulajdon megosztásának kezdeményezése a részaránytulajdonok megszűntetése, az egész folyamatot lezáró Modifikáció üdvözlendő. Ugyanakkor a szabályozás bonyolultsága, időigényessége az állampolgárok közötti érdekütközések felelevenítése, problémákat okozhatnak. Az ügyletek lebonyolítása nagy mennyiségű szakmailag megalapozott jogi munkát igényel. Az ügyvédeknek és a jogalkalmazó szerveknek jelentős együttműködésre van szüksége, így az agrárkamarák, érdekképviseleti szervek és a Magyar Jogász Egylet közös együttműködésére a jogalkalmazást segítő oktató, továbbképző, tanácsadó, fórumteremtő munkájára egyre nagyobb szükség lesz. A pandémia miatti moratórium a jogszabályok végrehajtása tekintetében sajnos tovább húzza az időt, és sürgetővé teszi az előzetes együttműködéseket. Remélhetőleg a megoldhatatlan, feloldhatatlan problémákat – amennyiben szükséges – gyors jogszabály-módosítás követheti.
A Földforgalmi törvény taxatíve felsorolja azokat a kivételes eseteket, amelyekben jogi személyek föld tulajdonjogot szerezhetnek. Mi a szakmai véleménye a földforgalmi szabályozás ilyen jellegű„lazításáról”?
A jogi személyek tulajdonszerzése régóta vitatott kérdés. Saját álláspontom szerint a mezőgazdasági műveléssel foglalkozó jogi személyek számára a földtulajdonszerzést már korábban is megengedhetővé lehetett volna tenni. A kivételek bővítésével a magam részéről egyetértenék.
Az elmúlt években Magyarországon a szociális szövetkezetek mutatták a legnagyobb fejlődési potenciált, különös említést érdemel az iskolaszövetkezeti szektor és növekvő tendencia figyelhető meg a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek tekintetében is. Lát esélyt arra, hogy az agrár ágazatban is fellendítheti a jogi környezet a szövetkezeti vállalkozások működését, garanciális keretet biztosítva a közösségi érdekek érvényesülésének?
Bíztatónak látom a helyi önkormányzatok földhasznosító tevékenysége során létrejövő szövetkezeteket, akik integrálják a mezőgazdasággal foglalkozó személyeket. A közfoglalkoztatást is érdemes lenne szövetkezeti formába szervezni és egyéb szövetkezeti formákat, a nemzetközi tapasztalatokra figyelemmel megszervezni. Például a vidéki lakosság gyógyszerellátását szövetkezeti formában, ahol a gyógyszerek felárak nélkül jutnának el, különösen a rászoruló kisnyugdíjas vidékiek számára.
A Magyar Jogász Egylet életében, működésében már a kezdetek óta részt vett és a mai napig a Felügyelő Bizottság élén áll. Hogyan látja, miben rejlett az Egylet jelentősége korábban, és milyen kihívások elé néz most a szervezet?
Az Egylet korábban is, és jelenleg is a jogászág közösségteremtő eszköze. A jogtudósok, bírák, ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok, közigazgatásban dolgozó jogászok közvetlen tapasztalatcsere fórumaként mindig fontos szerepet játszott. Az országos és területi szervek rendezvényei, a szakosztályok tevékenysége lehetővé tette a gyakorlati jogalkalmazó munka segítését, a problémák megoldására irányuló jogi szabályozás kezdeményezését. Az informatika fejlődésével együtt egyre bővülő szerepet kap a közvetlen kapcsolattartás, az Egylet honlapján a nemzetközi, hazai jogalkotási, jogalkalmazási ismeretek megszerzése. Jelentős előrelépés történt az Egylet dinamizmusának fokozására, az oktatás-továbbképzés bővítésével, a kiadói munka szervezetté tételével. A pandémia ellenére az informatika útján történő kapcsolat bővítésére és az ismerek bővítésére is sor került. A jövőben törekedni kellene a fiatalok bevonására az Egylet munkájába, az egyetemekkel való kapcsolattartás, valamint a különböző országos szervekkel való együttműködés fokozására, a nemzetközi kapcsolatok szervezett bővítésére. Szükséges a jogászság javaslattevő, véleményező szerepét az alkotmánybíróság, a legfelső bíróság tisztségviselőjének kinevezése, kiválasztása során érvényesíteni. A jogászok elismertségét, megbecsülését, érdekképviseleti és állami kitüntetések alapításával erősíteni kellene. A fiatal jogászok menedzselésére az idősebb jogászok tapasztalatainak átadására intézményes fórumokat szükséges teremteni.
A kérdéseket összeállította és az interjút szerkesztette: dr. Dobrotka-Mayer Annamária