Alperes és felperes 2016-ban házasságot kötöttek, amelyet a bíróság 2019-ben jogerőre emelkedett ítéletével bontott fel. A feleknek a házasságból gyermekük nem született, házassági vagyonjogi szerződés nem kötöttek. A vita tárgyát közöttük a házastársi közös vagyon megosztása képezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja alapján a vagyonjogi igények rendezése során a méltányos rendezés elvének nem felelne meg, ha a rövid időtartamú házassági életközösség után a felperes méltánytalan vagyoni előnyhöz jutna azáltal, hogy a havi nettó jövedelmének több mint hatvanhatszorosát kapná meg értékkiegyenlítésként, ezért ítéletében úgy határozott, hogy a felperest a volt házastársakat fejenként egyenlő arányban megillető összeg fele helyett annál jóval kevesebb méltányos összeg illeti meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a méltányosság szabályának alkalmazása nem kerülhet szembe a felek házassági vagyoni jogviszonyára alkalmazandó törvényes vagyonjogi rendszer szabályával.
A Kúria határozatában megerősítette, hogy a házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg, függetlenül attól, hogy a vagyonszaporulat létrehozásában csak az egyik vagy mindkét házastárs vett részt, vagy milyen arányú volt a részvételük. Ettől a bíróság kizárólag a méltányosságra hivatkozással térhet el.
A jogeset száma: BH 2023. 95. (Kúria Pfv.I.20.431/2022/6.)
Részletesebben lásd: https://szakcikkadatbazis.hu/Magyar_Jog/2023/9
Szerző: Nagy Álmos Lukács
közjegyzőhelyettes,
magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
A 2023. évi tisztújítás a Magyar Jogász Egyletben – megalakult a Jelölőbizottság