Az osztrák igazságügyi minisztériumnak (Bundesministerium für Justiz) a Btk. (öStGB) módosítására irányuló javaslata felidézi az ún. Ibiza-botrányt. A 2017-ben történt korrupciós cselekmény lényege az volt, a későbbi alkancellár még a szövetségi parlamenti választások előtt ígért állami megrendeléseket párttámogatásért cserébe. Mivel ekkor hivatali pozíciót még nem töltött be, a vesztegetési tényállásokat e cselekményére nem lehetett alkalmazni.
E történésből kiindulva az osztrák igazságügyi kormányzat nem tartja elegendőnek a korrupciós büntetőtényállások jelenlegi hatókörét, és indokoltnak tartja azt a jövőbeni hivatalviselőkre (továbbiakban: kandidálók) is kiterjeszteni. Az öStGB-t módosító tervezet a hivatali pozíciókra kandidálókat is bevonja a hivatali vesztegetés elfogadásának (Bestechlichkeit) tettesi körébe (és a hivatali vesztegetés címzetti körébe), függetlenül attól, hogy választással, pályázati eljárással vagy jelölési-kinevezési eljárással kerülnének a pozíciójukba (ezért is választottuk gyűjtőmegjelölésként a „kandidáló” kifejezést). A jelölési-kinevezési esetkörre az indokolás példaként nevesíti a szövetségi minisztereket, az államtitkárokat, a tagállami kormányok tagjait, valamint a számvevőszékek elnökeit.
A büntetőjogi felelősség körét két törvényi kitétel szűkíti. Az első a kandidálókra vonatkozó legáldefiníciónak a része: csak azon személyekre alkalmazható, akik esetében a pozíció jövőbeni betöltése nem pusztán hipotetikus lehetőség. A kellően határozott büntetőtörvény követelményét (nullum crimen sine lege certa) szem előtt tartó büntetőjogász számára az ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások komoly fejtörést szoktak okozni. A miniszteri indokolás mindenesetre azt hangsúlyozza, hogy azok az esetek maradnak büntetlenül, amikor nincsen reális esélye annak, hogy a kandidáló az adott hivatali pozíciót a jövőben betöltse (pl. a kandidáló a választáson kilátástalanul alacsony listapozíción szerepel, vagy a hivatal betöltésének feltételeit nyilvánvalóan nem teljesíti). A másik szűkítő feltétel a vesztegetési tényállásba kerülne bele, objektív büntethetőségi feltételként: a tettes (mind az aktív, mind a passzív oldalon) csak akkor büntethető, ha a kandidáló a hivatali pozíciót ténylegesen megszerezte. Az új vesztegetési tényállás további – szubjektív oldali – eleme, hogy az előny kérésének, elfogadásának (ígéretének vagy adásának) a jövőbeni hivatali kötelesség megszegésének célzatával kell történnie.
Az öStGB-t módosító tervezet további lényeges eleme a mandátumvásárlás elnevezésű bűncselekményi tényállás („Mandatskauf”). Ez az új előírás kifejezetten a pártokon belüli, a mandátum megszerzése érdekében kifejtett korrupciós cselekményeket büntetné, az európai parlamenti, a szövetségi parlamenti és a tagállami parlamenti választások során. A tényállás lényege, hogy a párton belül a mandátum kiosztásáért felelős személyek befolyásolása érdekében kérik, fogadják el, illetve adják vagy ígérik az ellenszolgáltatást. A fentihez hasonló objektív büntethetőségi feltétel, hogy a cselekmények csak akkor büntetendők, ha adott személy a mandátumot ténylegesen meg is szerezte. A tervezet az osztrák jogszabályok alapján engedélyezett pártadományokat, a pártok tagdíjait, a választási kampánnyal kapcsolatos költségtérítéseket, az ezekkel kapcsolatos megegyezéseket és ígéreteket – jogellenességet kizáró szabályozással – szükségszerűen továbbra is büntetlenül hagyja.
Az osztrák törvényjavaslat érdekessége még, hogy – törvényerőre emelkedése esetére – 2027. december 31. napjával bezárólag az újonnan kriminalizált cselekményekre utólagos hatásvizsgálat lefolytatását írja elő. Az értékelést 2028 nyaráig kellene az osztrák képviselőház elé terjeszteni.
A törvénytervezet jogalkotási anyagi itt olvashatók:
Ami a magyar büntetőjogi szabályozással való összevetést illeti, a hivatali kandidálókhoz kapcsolódó cselekmények a hatályos magyar Btk. szerint sem büntetendők: a korrupciós bűncselekmények körében a tényleges hivatalos személyi minőség és a tényleges működési kör hiányában sem hivatali vesztegetésként vagy annak elfogadásaként, ezen túl pedig hivatali visszaélésként sem.
A párton belüli mandátumvásárlásnál először felmerülhet a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk. 350. §), amely a választói ajánlások megszerzése körében kapott és nyújtott anyagi ellenszolgáltatásokat, továbbá számos más a választási és népszavazási eljárásokhoz kapcsolódó jogellenes cselekményt büntet, de a választáson induló párt belső viszonyaira nem alkalmazható. A (gazdasági) vesztegetés tényállásai (Btk. 290-291. §) alapján pedig az vizsgálandó, hogy a párt a belső jelöltállítási viszonyrendszerében – a Btk. alkalmazása szempontjából – gazdálkodó szervezetnek tekinthető-e. A jogértelmezési kérdés önálló, nagyobb tanulmányt igényelne, a gazdálkodó szervezetet definiáló Btk. 459. § (1) bekezdés 8. pontja és az ott hivatkozott Pp. 7. § (1) bekezdés 6. pontjának – figyelemmel még a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 9. § (3) pontjára is – az egymásra vonatkoztatott értelmezése közel sem egyértelmű. Utalunk Hollán Miklós gazdálkodó szervezetek büntetőjogi fogalmára adott értelmezésére (Korrupciós bűncselekmények az új büntetőkódexben. HVGORAC. Budapest, 2014. 101. o.), amelyből kiindulva a párt (mint egyesület) a belső viszonyaiban is gazdálkodó szervezet. Ezen értelmezés elfogadása esetén a párton belüli mandátumvásárlás a magyar Btk. alapján (gazdasági) vesztegetésnek minősülhet.
Szerző: Szomora Zsolt
Ukrán államközi kérelmek elfogadhatóságáról döntöttek Strasbourgban – megjelent podcastunk negyedik évadának legújabb adása!