A Kúria a jogsérelem megjelölésének közigazgatási perbeli jelentőségéről foglalt állást

A Kúria Kfv.II.37.350/2022/7. számú eseti döntésének tényállása szerint a felperes tulajdonában álló ingatlan vonatkozásában végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az ingatlan tulajdonjogát az árverésen az alperesi érdekelt szerezte meg, így a végrehajtó a tulajdonjog bejegyzése iránt megkereste az ingatlanügyi hatóságként eljáró alperest. Az alperes a végrehajtói megkeresés és az árverési jegyzőkönyv alapján az alperesi érdekelt tulajdonjogát bejegyezte.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Keresetében jogsérelemként arra hivatkozott, hogy az ingatlant érintő egyes korábbi nyilvántartási bejegyzések jogsértőek voltak, amelyre tekintettel a végrehajtási eljárásban is hibásan, iratellenesen kerültek rögzítésre az ingatlan adatai és a tulajdonosok kiléte is. Utalt arra is, hogy a végrehajtási eljárás során végrehajtási kifogásokat terjesztett elő, a végrehajtó ugyanakkor úgy folytatta le az árverési eljárást, hogy nem várta be a bíróság ezekkel összefüggő döntését. A kereset ugyanakkor pontos jogszabályi hivatkozásokat nem tartalmazott.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, hogy az árverési jegyzőkönyvön nem szerepelt jogerősítő záradék, amit az alperes annak ellenére nem észlelt, hogy jogszabályi kötelezettsége volt a végrehajtói megkeresés alaki és tartalmi követelményeinek vizsgálatára.

A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

A Kúria a jogerős ítéletet – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – hatályon kívül helyzete és a bíróságit új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria határozatában kifejtette, hogy a per tárgya az alperes azon határozatának jogszerűsége volt, amellyel az alperesi érdekelt tulajdonjogát bejegyezte. Nem képezte a per tárgyát az alperes korábbi határozatainak jogszerűsége és a végrehajtó eljárása sem. A Kúria szerint épp ezért a felperesnek keresetlevelében is a per tárgyával, azaz a támadott közigazgatási cselekménnyel közvetlen összefüggést mutató jogsérelmeket kell előadnia. E jogsérelmeket a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja alapján a keresetlevélben kell megjelölni, ezek pótlására – a Kp 46. § (4) bekezdése alapján – csak a keresetindítási határidőn belül van lehetőség. A bíróság a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási cselekmény jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálhatja, így a perelőkészítés során állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes előadott-e olyan jogsérelmet, amely e feltételeknek megfelel.

A Kúria rámutatott, hogy a konkrét ügyben a felperes sem a keresetlevelében, sem az első tárgyaláson nem adott elő olyan jogsérelmet, amely az alperes által hozott, és a keresettel támadott határozat jogszerűségéhez közvetlenül kapcsolható, a bíróság ugyanakkor ezt nem észlelte. A bíróság ehelyett olyan jogsértéseket vizsgált, amelyek sem a jogszabályhely feltüntetése, sem pedig tartalmi utalás útján nem kerültek megjelölésre sem a keresetlevélben, sem a tárgyaláson. A bíróság ezzel túlterjeszkedett a kereseten. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság lényegében az Inytv. és Vht. általa relevánsnak tartott jogszabályi rendelkezéseit ütköztette az alperes határozatával, annak ellenére, hogy e rendelkezésekre a felperes sem a keresetében, sem pedig az első tárgyaláson nem hivatkozott.

A Kúria szerint a bíróságnak a megismételt eljárásban ismételten vizsgálnia kell a keresetlevél és az első tárgyaláson tett nyilatkozatok tartalmát, és azonosítania kell, hogy mely jogsérelmek tartoznak közigazgatási bírói útra. Ezek azonosítását követően foglalhat csak állást arról, hogy a felperesnek van-e olyan jogsérelem-állítása, amely konkrétan a támadott alperesi közigazgatási cselekmény jogszerűsége szempontjából releváns. Ha nincs ilyen, akkor a bíróságnak az eljárás megszüntetéséről vagy a kereset elutasításáról kell határoznia.

Jelen döntés rávilágít, hogy bár a közigazgatási perben a kérelemhez kötöttség elve a polgári perhez képest „lazábban” érvényesül – hiszen a közigazgatási perben a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem „korlátai” között kell vizsgálni, bizonyos körben érvényre jut az officialitás elve, valamint nem követelmény a jogsérelmet megalapozó jogszabályhely pontos megjelölése sem –, ennek ellenére a felperesnek a jogsérelmet legalább szövegszerű körülírás útján meg kell jelölnie keresetében. A bíróság ugyanis nem végezhet „általános”, mindenre kiterjedő jogszerűségi felülvizsgálatot. A jogsérelem megjelölésének fontosságát mutatja, hogy a törvény ennek elmaradását olyan hiányosságnak tekinti, amelyet – a Kp. 46. § (4) bekezdése, valamint a keresetváltoztatást szabályozó 43. § (1) bekezdése értelmében – csak a keresetindítási határidőn belül lehet pótolni. Megjegyezhető, hogy ebből a szempontból a felperes első tárgyaláson tett nyilatkozata már nem lehet releváns, hiszen az első tárgyaláson csupán a keresetindítási határidőn belül már megtámadott rendelkezések kapcsán lehet eltérő vagy további jogsérelmet megjelölni (vö. Kúria Kfv.II.37.754/2021/7.).

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.350/2022/7.