A rongálás Btk. 371. §-ában meghatározott tényállása az idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával okozott kár mértékéhez igazítja a bűncselekmény minősítését és a büntetési tételt. A szabálysértési, azaz ötvenezer forintot meg nem haladó kárt okozó rongáláshoz két esetben kapcsol ún. bűncselekménnyé felminősítő körülményt: bűnszövetségben történő elkövetés esetén, valamint ha a rongálást falfirka elhelyezésével követik el. A falfirka fogalmát a Btk. 371. § (7) bekezdése így határozza meg: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.
A bírói gyakorlat ingadozott abban a kérdésben, hogy a fizikai állagsérelmet nem okozó, azaz lemosással letisztítható falfirka rongálást valósít-e meg. A kérdés egységes értelmezésére a legfőbb ügyész terjesztett elő előzetes döntéshozatali indítványt. A JEH döntő megállapításaiban az EBH2019. B.12. számon közzétett, korábbi elvi határozatot követi. A következőkben a 4/2022. JEH rendelkező részének bekezdéspontjait idézzük és rövid kommentárt fűzünk azokhoz.
1. A falfirkán értendő felületbevonat elhelyezése alapvetően a támadott idegen vagyontárgy külső megjelenésének háborítatlanságához fűződő érdek védelme szempontjából képez büntetendő magatartást.
A Kúria a tulajdon, mint védett jogi tárgy alkotmányos értelmezését vette alapul a határozatban, hangsúlyozva, hogy a tulajdonhoz kapcsolódó alapjog és számos tulajdonosi részjogosítvány csak a tulajdon állagának épsége mellett gyakorolhatók teljeskörűen (Indokolás [30]-[34]). Ez alapján a rongálás bűncselekményének a jogi tárgyát a korábbiakhoz képest kiterjesztette, legalábbis a vagyontárgy büntetőjogi állagvédelmének egy olyan aspektusát fogalmazta meg, amelyet korábban ilyen expliciten nem mondott ki. Eszerint a vagyontárgy állagának a megóvásába a külső megjelenése, annak háborítatlansága is – egyéb megszorítások nélkül – beletartozik. Ez a jogtárgyi kiindulópont döntő hatással van a rongálás elkövetési magatartásának értelmezésére (teleologikus értelmezés).
2. A falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás tényállásszerű, ha az elkövető az elkövetési tárgy, így bármely köz- vagy magántulajdoban lévő idegen vagyontárgy – azaz pénzben kifejezhető értékű ingó vagy ingatlan dolog – felületén, a tulajdonos vagy vagyonkezelésre jogosult engedélye nélkül hoz létre változtatást, így például jelet, ábrát vagy feliratot helyez el [Btk. 371. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont ba) alpont].
Eszerint a falfirka elhelyezése minden további megszorítás nélkül tényállásszerű. A JEH kiemeli, hogy a vagyontárgy milyenségének és funkciójának sincs jelentősége a minősítés szempontjából, az bármilyen pénzben kifejezhető értékkel bíró dolog lehet (például villamosmegálló üvegfelülete, telefonfülke, üzlet ajtaját fedő redőny, köztéri pad, ereszcsatorna, tér járdája, épület ablaka, hirdetőoszlop, reklámtábla, újságos pavilon, transzformátor szekrény, szeméttároló, zajvédő plexi fal, fából készült buszmegálló, villamos ablak, bolt cégtáblája, emlékmű stb.) (Indokolás [68]-[69]). Ez a megállapítás különösen jelentős a jogegységi eljárásnak alapul fekvő ügyek azon csoportja tekintetében, ahol a graffitiket védőponyvára vagy védőfóliára helyezték el, így a takart vagyontárgy (óriásplakát vagy műemlék) közvetlen állagsérelme nem merülhetett fel. Az itt adott értelmezés alapján a védőfólia is elkövetési tárgynak minősül.
3. A falfirka elhelyezése nem önálló elkövetési magatartás, hanem az elkövetés olyan módja, amelyet a törvény minősített esetként szabályoz, és amelynek a rongálás – egyébként a károkozás mértékéhez igazodó – minősítése kapcsán tulajdonít jelentőséget.
A falfirka esetében közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet.
A JEH ezen rendelkezése dogmatikai és alapjogi szempontból egyaránt jelentős. Dogmatikai szempontból hangsúlyos, hogy a falfirka elhelyezése a rongálásnak nem sui generis elkövetési magatartása, ami azt jelenti, a Btk. 371. § (7) bekezdésében meghatározott falfirka elhelyezése nem önmagában, hanem csak akkor tényállásszerű, ha egyébként a rongálás általános alaptényállási meghatározásába [Btk. 371. § (1) bekezdés] is beleillik. A minősítési kérdés tehát döntően az alapeset értelmezésén múlik: lehet-e a falfirka elhelyezését – további feltételek – nélkül – állagsérelmet okozó dologrongálásnak tekinteni? A kérdés a JEH rendelkező részének 2. és 4. pontja igenlően dönti el. Mindebből az – a JEH-ban egyébként nem kiemelt – további következmény is fakad, hogy a falfirka – mivel elhelyezése az alapeset szerint eleve tényállásszerű – a rongálás vétségi és bűntetti alakzatait is megvalósíthatja, ha az eltávolítás költsége az ötvenezer forintot meghaladja. Ilyen esetben pedig a speciális „falfirka-felminősítő rendelkezés” felhívására [Btk. 371. § (2) bek. ba) pontja] nem kerül sor.
A falfirka tartalmával és céljával kapcsolatos megállapítás a tényállásszerű rongálás alapjogi vetülete, a véleménynyilvánítási szabadsággal való kollízió miatt releváns. Ez a tényállásszerűséget követően a bűncselekmény jogelleneségi szintjén jelentkező kérdés. A JEH részletesen felidézi az Alkotmánybíróság plakátrongálási, műemlékrongálási, valamint járdafestési ügyekben hozott döntéseit [így az 1/2019. (II. 13.) AB határozat; a 14/2019. (IV. 17.) AB határozat; 17/2020. (VII. 17.) AB határozat]. Rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás alapjoga erőszakos magatartással nem gyakorolható (Indokolás [54]), ugyanakkor kiemeli, hogy a falfirka elhelyezése esetén az alapjogi kollízió feloldása során elsősorban az ún. fair balance tesztet kell elvégezni – ez a teszt a versengő alapjogok közötti egyensúly kialakítására törekszik (Indokolás [42]). Eszerint vizsgálandó, hogy az érintett személynek a véleménye közlésére szolgáló cselekménye nem korlátozza-e oly mértékben másnak a tulajdonhoz való jogát, amely a tulajdon öncélú, a vélemény közlésének kereteit túllépő, visszafordíthatatlan, vagy csak jelentős költségráfordítással visszafordítható károsodását eredményezi. Az 1/2019. (II. 13.) AB határozat alapján annak megítélése, hogy „adott esetben a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alatt vizsgálandó, erős alkotmányos védelemre igényt tartó cselekményről, avagy vandalizmusról van-e szó, az egyedi tényállás elemei alapján a bíróságok feladata” (Indoklás [39]).
A JEH hiányossága ugyanakkor, hogy ez – a büntetőbíróság explicit feladataként meghatározott – alapjogi mérlegelés a jogegységi határozat rendelkező részében semmilyen formában nem jelenik meg. Így a rendelkező rész kategorikus állítása („a falfirka esetében közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet”) azt a téves benyomást kelti, mintha a Kúria az alapjogi mérlegelést in abstracto elvégezte volna, és a véleményszabadság gyakorlását ekörben kategorikusan kizárná. Az indokolás azonban nem erről szól, a „fair balance” teszt megjelenítése a rendelkező részben is mindenképpen indokolt lett volna.
Érdemes még megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság itt is hivatkozott 17/2020. (VII. 17) AB határozatának érvrendszerért éles szakirodalmi kritika érintette, éppen a bírói kar szerzőinek tollából (Tahin Szabolcs: Az Alkotmánybíróság határozata a köztéri óriásplakát lefestését büntető kúriai határozatról. Paradox érvelési mintázatok a rendes bíróságok alapjogi szerepvállalásáról. JeMa 2021/1.; Pócza Róbert: Az Alkotmánybíróság határozata a nemzeti konzultációs óriásplakátok lefestéséről. Alapjogi összeütközés a véleménynyilvánítás szabadsága és a tulajdonhoz való jog között. JeMa 2021/1.).
4. A firkálással, felfestéssel (lefestés), szennyezéssel (leöntés) elkövetett felületmegváltoztatás, a vagyontárgy állapotának megváltoztatása is állagsérelem, így a dologrongálás fogalma alá tartozik, mert megváltoztatja az eredeti felület megjelenését, és az eredeti állapot helyreállítása csak anyagi ráfordítás árán lehetséges. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállításának költsége a rongálással okozott kár [Btk. 371. § (1) bekezdés, (7) bekezdés, 459. § (1) bekezdés 16. pont.].
A JEH 1. pontjában adott jogtárgymeghatározás következménye, hogy a Kúria a falfirka elhelyezését – minden további feltétel nélkül – állagsérelemnek tekinti. Ezzel nevesítve is felülírja a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.V.5250/2015. számú, 2016.B.5. elvi bírósági döntésben kifejtett álláspontját, amely a falfirkát csak akkor tekintette rongálást megvalósítónak, ha az építmény részét úgy érintette, hogy azt állagsérelem okozása nélkül nem lehetett eltávolítani.
Szerző: Szomora Zsolt
