A jogeset magyarországi, amelyben egy magánszemély gépkocsivásárlás céljából kölcsönszerződést kötött a Lombard Lízing jogelődjével. A szerződést svájci frankban (CHF) tartották nyilván, míg a havi törlesztőrészleteket forintra (HUF) váltották át. Így a kölcsön a forint svájci frankhoz viszonyított árfolyamváltozásaiból eredő árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevő viselte.
A kialakult jogvitában a kölcsönfelvevő azt állította: tisztességtelenek az árfolyamkockázatot teljes mértékben rá hárító szerződési feltételek. Ugyanakkor egy devizában nyilvántartott olyan kölcsönszerződést, amelyben tisztességtelen feltétel szerepel, a magyar jogszabályok értelmében csak úgy lehet érvénytelennek nyilvánítani, ha az érvénytelenné nyilvánítás tárgyában eljáró bíróság egyben alkalmazza az érvénytelenség jogkövetkezményeit is.
A szerződés érvénytelenségének fent hivatkozott jogkövetkezményeit illetően a Kúria Konzultációs Testülete 2019 júniusában kibocsátott egy nem kötelező erejű állásfoglalást, amely az alsóbb fokú bíróságok által követendő iránymutatásokat tartalmazott. Ezen állásfoglalás szerint a bíróságok egyrészt megtehetik, hogy a szerződést akként nyilvánítják érvényessé, hogy azt úgy kell tekinteni, mintha forintban tartották volna nyilván, kamatként azt a kamatmértéket véve alapul, amely az említett szerződés megkötésének időpontjában a forintra volt irányadó. Növelve ezt a szerződésnek megfelelő kamatfelárral. Másrészt megtehetik, hogy a szerződést akként nyilvánítják érvényessé, hogy maximálják az érintett deviza és a forint közötti átváltási árfolyamot, miközben az e devizához kapcsolódó, a szerződésben meghatározott kamatmértéket változatlanul hagyják.
A Fővárosi Törvényszék azt kérdezte az Európai Unió Bíróságtól az előzetes döntéshozatali eljárás keretében, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló európai uniós irányelvvel ellentétes-e az a nemzeti gyakorlat, amely abból áll, hogy a legfelsőbb szintű bíróság konzultációs testülete elfogad egy olyan, nem kötelező erejű állásfoglalást, amely arra irányul, hogy iránymutatást adjon az alsóbb fokú bíróságoknak az ilyen, tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés érvénytelensége tárgyában.
A Bíróság ítéletében emlékeztet arra, hogy az irányelvvel főszabály szerint nem ellentétes az, hogy valamely tagállam legfelsőbb szintű bírósága az irányelv végrehajtásának részletes szabályait illetően kötelező erejű határozatokat hozzon. Ugyanakkor ilyen diszpozitív nemzeti rendelkezés hiányában az, hogy valamely tagállam legfelsőbb szintű bíróságának létezik egy nem kötelező erejű olyan állásfoglalása, amely az azt követni hivatott alsóbb fokú bíróságok számára így lehetővé teszi, hogy attól szabadon eltérjenek, nem tekinthető olyannak, mint amely biztosíthatja az irányelv hatékony érvényesülését, amely abban nyilvánul meg, hogy teljes körű védelmet biztosítson azon személyek számára, akiket a tisztességtelen feltétel következtében sérelem ért.
Az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a szerződő felek vonatkozásában helyreállítsa azt az állapotot, amelyben akkor lettek volna, ha e szerződést nem kötötték volna meg. Ugyanakkor, ha e helyreállítás lehetetlennek bizonyul, e bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó végső soron abba a helyzetbe kerüljön, amelyben akkor lett volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel soha nem létezett volna.
A Bíróság úgy ítéli meg, hogy a bíróság hatásköre nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely feltétlenül szükséges a szerződő felek közötti szerződéses egyensúly helyreállításához, és ily módon a fogyasztónak azon különösen hátrányos következményektől való védelméhez, amelyeket a szóban forgó kölcsönszerződés semmissé nyilvánítása válthat ki.
Forrás: A C-472/20. sz. ügyben hozott ítélet, Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt. v PN, ECLI:EU:C:2022:242
Szerző: Szalai Anikó
A jogi személy által hozott határozat bírósági felülvizsgálatának egyes értelmezési kérdései