A lőfegyver utánzatának („fegyvernek látszó tárgy”) értelmezése a rablás tényállása körében

A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt az utcán odalépett a gépkocsijában tartózkodó sértetthez, majd az autóban ülő sértettől – aki a terheltet korábban már észlelte a helyszínen – pénzt követelt. A sértett a pénz átadását megtagadta, ezért a terhelt a tenyerével ráütött a gépjármű szélvédőjére, majd egy ezüstszínű játékpisztollyal hadonászni kezdett, azt a sértettre szegezte és közben azt kiáltotta neki, hogy „adjál pénzt!”. A sértett félelmében értékei átadása nélkül gépkocsijával elhajtott a helyszínről. A műanyag játékpisztolyról a bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy oldalnézetben hasonlít a STAR típusú öntöltő pisztolyokra, mérete azonban kisebb, a csőtorkolat helyén lévő piros műanyag alkatrész színe feltűnően különbözik.

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét rablás alapeseti bűntettének kísérletében mondta ki [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont], míg a törvényszék az ügyészségi fellebbezés nyomán megállapította a fegyveres elkövetést, és ezzel a rablás súlyosabban minősülő esetét [Btk. 365. § (3) bekezdés a) pont]. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria a törvényszék által adott minősítést megerősítette, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A felülvizsgálati eljárás középpontjában álló jogkérdés lényege úgy fogalmazható meg, hogy a lőfegyver utánzatának megítélésénél mennyiben mérvadó az utánzat objektív megjelenése, a valódi lőfegyverhez való hasonlóság mértéke, vagy a minősítést alapvetően az eszközzel való fenyegetés sértettre gyakorolt (szubjektív) hatása dönti el.

Cikkünkben összefoglaljuk a Kúria érvelését, és azt követően áttekintjük azokat – a fenti ügyből is jól kirajzolódó – dogmatikai dilemmákat, amelyek abból adódnak, hogy a Btk. a fegyveres elkövetés körében azonos megítélés alá vonta a lőfegyver utánzatát és a valódi lőfegyvert mint az elkövetés eszközeit.

A cikk a Magyar Jog 2024/7-8. számában olvasható: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/8481760

A határozat száma: Kúria Bfv.III.1.333/2022/10 (BH.2024. 103.)

Szerző: Szomora Zsolt