Az Alkotmánybíróság régre visszanyúló gyakorlata szerint a jogállamiság és a jogbiztonság szerves részét képezi az előreláthatóság és kiszámíthatóság követelménye. Ez a jogalkalmazás terén azt a kívánalmat fogalmazza meg, hogy bíróságok az ítélkezés során azonos tényállású ügyekben azonos, vagy legalább hasonló tartalmú ítéleteket hozzanak. Az elmúlt néhány évben a jogegység kérdése fokozottabban előtérbe került a hazai jogrendszerben. A két legfelső bírói fórum, a Kúria és az Alkotmánybíróság kiemelt hangsúlyt fektet a saját joggyakorlatuk egységének elősegítésére és megőrzésére. Ennek jegyében külön joggyakorlat elemző csoportok segítik a testületek döntés-elkészítő munkáját. A joggyakorlat-elemző csoport olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek alapján akár jogegységi eljárás indítványozására vagy jogalkotás kezdeményezésére is sor kerülhet. Emellett pedig az alkotmányos követelmény törvényi alapjának, valamint a jogegységi panasz intézményének megalkotásával és a Jogegységi Panasz Tanács felállításával a bírói fórumok tulajdonképpen „precedensértékű” döntéseket hozhatnak.
Ennek fényében joggal tehető fel a kérdés, vajon a hazai jogrendszer vagy tágabb értelemben a kontinentális jogrendszerek angolszász jelleget öltenek? A kontinentális jogrendszerek jellegadó sajátossága, hogy a bíró a törvényhozó által megalkotott jogot alkalmazza, vagyis Montesquieu szóhasználata szerint egyfajta „bouche de la loi” szerepet játszik. Ehhez képest a „common law” rendszerekben a bíró központi szerepet játszik az „emlékezetet meghaladó időktől létező” jog fellelésében. Másként fogalmazva bíró jogalakító, sőt jogalkotó szerepkört is magára ölt.
Ebben a tekintetben látható, hogy a magyar jogrend – a többi kontinentális jogrendszerhez hasonlóan – bizonyos értelemben angolszász jellemvonásokat ölt magára. Az Alkotmánybíróság mintegy másfél tucat határozatában használta a „precedens” kifejezést, jórészt saját döntéseinek erejére utalva akár belső jogi, akár nemzetközi jogi összefüggésben. Akad olyan párhuzamos vélemény, amely – jog kiszámítható és előrelátható működésével összhangban – követelményként fogalmazza meg, hogy a precedenshatározattól eltérést meg kell indokolni. A szóhasználat ugyan nem pontosan meghatározott, de a precedensjog vetületei fellelhetők az alkotmánybírósági gyakorlatban. Gondoljunk például azokra a nagy horderejű döntésekre, amelyek alkotmányértelmezés révén nyújtottak és nyújtanak eligazodást az országot érintő egy-egy időszerű közjogi dilemmában. Emellett ide vonhatók azok a növekvő számú döntések is, amelyek konkrét ügyekből kiindulva azonosítanak alaptörvény-ellenes jogértelmezést és erga omnes hatályú alkotmányos követelményt állapítanak meg ezek orvoslása érdekében. Végül, de nem utolsó sorban szintén ide vonhatók a bíróságok közötti párbeszéd esetei, amelyeknek belföldi és európai vonatkozásai vannak. A nemzetközi, európai uniós és nemzeti felső bíróságok párbeszéde egyre inkább olyan többirányú kölcsönhatás, amelynek az európai régióban nincs is alternatívája.
Ez a bíróságok közötti párbeszéd mintegy lenyomata a jogrendszerek egymásra hatásának, amelyet ráadásul az információs globalizáció megkönnyít. Az angolszász jogfelfogás – és így a bíró alkotta jog szerepének – hatása tetten érhető a magyar és más kontinentális rendszerekben, mint ahogy ez fordítva is igaz: a törvényben meghatározott jog is teret nyert a „common law” kultúrában. A jó és hatékony megoldások átvétele esetén ez egyszerre üdvözlendő és kívánatos. Ugyanakkor mindez nem jelenti, jelentheti a jogcsaládok vagy jogrendszerek feloldódását, hiszen a jog mindig egy sajátos kultúra talapzatára épül. Az egészséges párbeszéd a jogi kultúránk fejlesztésére és gazdagítására nyújt lehetőséget.
Üdvözlettel:
Prof. Trócsányi László
Trónok vagy világok harca? Két román felsőbíróság viszálya az Unió Bírósága előtt és ennek hatásai a nemzeti alkotmánybíróságokra
