Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt egy szórakozóhelyen tartózkodott. Az ittas állapotban lévő terheltet 00 óra 20 perc körül a biztonsági őrök a szórakozóhelyről kikísérték azzal, hogy oda azon az éjszakán már nem térhet vissza. A terhelt ennek ellenére több alkalommal megkísérelt a szórakozóhelyre visszatérni, ennek során a bejáratnál tartózkodó, és őt feltartóztatni próbáló biztonsági őröket folyamatosan szidalmazta. Mivel a terhelt a próbálkozással többszöri felszólítás ellenére sem hagyott fel, ezért őt az egyik biztonsági őr a nyaka és a válla magasságában hátulról átkarolva az úttest túloldala felé vezette, ennek során a terhelt a földre esett. Ekkor a biztonsági őr a terheltet otthagyta, és visszament a szórakozóhely bejáratához. Ezt követően a terhelt felkelt a földről és ismét a bejárathoz ment azért, hogy a szórakozóhelyre újra megpróbáljon bejutni, azonban az őr őt ismét átkarolta és az úttest túloldalára vezette. Amikor a terheltnek hátat fordított és visszaindult a szórakozóhely bejárata felé, a terhelt több alkalommal felé ütött és több alkalommal megpróbálta őt megrúgni, melyet a biztonsági őr a terhelt kezét lefogva kivédett, majd őt a földre vitte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.] és ezért 3 évi időtartamra próbára bocsátotta. Az ellentétes irányú fellebbezéseket elbírálva a törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a próbaidő tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Kifogásolta, hogy cselekményéből a garázdaság tényállási elemei – különösen az erőszakosság és a kihívó közösségellenesség – hiányoznak. Előadta, hogy cselekményei célja kizárólag a jogos érdekének érvényesítése volt, vagyis a kabátja és értékei visszaszerzése, valamint barátnőjének értesítése. Szándékában sem volt a szórakozóhelyre visszatérni, csupán a bejárathoz próbált közelíteni kabátja visszaszerzése érdekében. Az eljáró bíróságok határozata eltér a Kúria Bfv.711/2022/8. számú precedensképes határozatától, mert abban a Kúria kimondta, hogy konfliktushelyzetben, a jogos és alapvető érdekek védelmében történő cselekmény nem minősül garázdaságnak. (Indokolás [13]-[15])
A terhelt védője a felülvizsgálati eljárás során kifejtette, hogy helytállónak tartja a terhelti indítvány azon részét, amelyben a Kúria Bfv.711/2022/8. számú határozatától való eltérésre hivatkozik. Nem a tényállás „azonossága” ugyanis a lényeg, hanem az, hogy a határozat elvi éllel mondta ki, hogy még az erőszakos magatartás sem kihívóan közösségellenes, ha az nem a közösségi együttélési szabályok nyílt semmibevételével történik. A terhelt ugyanis nem öncélúan kívánt visszajutni a szórakozóhelyre, hanem a tulajdonát képező személyes tárgyait, kabátját és táskáját szerette volna visszakapni, amiket utóbb kiérkező – a terhelt által a helyszínre hívott – rendőrök adtak át neki. A terhelt személyes tárgyainak visszaadását a biztonsági személyzet nem volt jogosult megtagadni. Ebből következően a terhelt cselekménye nélkülözte a kihívó közösségellenességet, vagyis hiányzik a garázdaság egyik tényállási eleme. Erre tekintettel a védő arra tett indítványt, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és a terheltet az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól mentse fel. (Indokolás [24]-[25])
A Kúria értékelése szerint a védő észrevételében foglalt érvek lényegében a kihívó közösségellenesség mint a garázdaság törvényi tényállási elemének hiányára irányultak, ami azt jelenti, hogy a védő álláspontja szerint a garázdaság törvényi tényállási elemei nem valósultak meg teljeskörűen. E hivatkozás kimerítheti a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok feltételeit, amennyiben annak ténybeli alapjai az irányadó tényállásból kitűnnek. Jelen esetben azonban az irányadó tényállásból hiányzik az a védői észrevételben írt megállapítás, miszerint a terhelt mindössze a tulajdonát képező személyes tárgyait, kabátját és táskáját szerette volna visszakapni, amiket utóbb a kiérkező – a terhelt által a helyszínre hívott – rendőrök adtak át neki, illetve, hogy a biztonsági személyzet megtagadta volna a szórakozóhelyről eltávolított terheltnek a személyes tárgyai kiadását vagy azt, hogy azokért – felügyelet mellett – visszamenjen és azokat magához vegye. Márpedig a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség szigorú szabálya érvényesül: a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. Ezért a jogerős ítéleti tényállás által nem tartalmazott tényekre alapított jogi érvelés a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe. (Indokolás [35]-[38])
A precedenstől való eltérésre hivatkozás tartalmi követelményeit a Kúria így összegezte: ha az indítványozó a felülvizsgálatot a Be. 649. § (6) bekezdésére alapítja, akkor a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölnie a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatát és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálattal támadott ügydöntő határozat eltér. Ez utóbbi magában foglalja az ügyazonosság és a jogi megítélés eltérő elbírálásának bemutatását, azaz azon jogilag releváns tények megjelölését, amelyek a hivatkozott és a támadott határozat alapjául szolgáló tényállásban, illetve az eljárás során azonosak, majd annak kifejtését, hogy ezen azonos tényeket a bíróság a két határozatban mennyiben bírálta el eltérően. További törvényes követelmény az indítványban annak a megjelölése is, hogy a támadott határozatnak a közzétett határozattól való eltérése miként eredményezte az anyagi jog vagy az eljárás szabályainak felülvizsgálati okot megvalósító megsértését [a Be. 649. § (1) vagy (2) bek. szerint]. (Indokolás [40])
A jogkérdésben való eltérés akkor valósul meg, ha a bíróság jogerős ítéletében a jogi értékelés szempontjából releváns, ugyanolyan tényeket ugyanazon jogszabály alkalmazásával a BHGY-ben közzétett kúriai határozattól eltérően ítéli meg. Nem valósul meg ugyanakkor a jogkérdésben való eltérés, ha a bíróság (akár csak részben) eltérő releváns tényeket ítél meg eltérően. A precedens-határozat alapjául szolgáló, illetve a jelen ügyben megállapított tényállás két releváns ponton tér el egymástól. A hivatkozott ügy jogszerű célt tartalmaz: a terhelt a gyermekét kívánta a láthatási időben jogszerűen magával vinni. Ellenben a jelen ügyben irányadó tényállás hasonló jogszerű célt nem tartalmaz. A terhelt és a védő által megjelölt értékek visszaszerzése a jogerős tényállásnak nem része, és az a felülvizsgálati eljárásban a tényállás körébe nem emelhető. Ugyancsak igen nagy jelentőségű eltérés az is, hogy míg a precedens-határozat alapjául szolgáló ügyben a terhelt az általa kifejtett erőszakos magatartást a legitim céljának eléréséhez szükséges minimumra – a gyermek elvitelét megakadályozó személynek a gépkocsi útjából való kiszorítására – korlátozta, addig jelen ügyben a terhelt az őt kivezető személyt kísérelte meg az elengedését követően bántalmazni oly módon, hogy többször feléje ütött és rúgott. (Indokolás [43], [49])
A Kúria Bfv.711/2022/8. számú ítéletében valóban kimondta, hogy az erőszakos magatartás nem kihívóan közösségellenes, ha az nem a közösségi együttélési szabályok nyílt semmibevételével történik. Amíg azonban a precedensdöntésben a jogszerű cél és az erőszakos magatartásnak a kizárólag e jogszerű cél eléréséhez szükséges mértékben való kifejtése megalapozta a kihívó közösségellenesség hiányának megállapítását, addig jelen ügyben a jogszerű cél hiánya és az annak hiányában kifejtett támadó jellegű erőszak kizárta azt. Ezért a bíróság az indítvánnyal támadott jogerős ítéletében nem tért el a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. (Indokolás [50])
Így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Észrevételek a határozathoz:
Büntetőügyekben – a polgári ügyekhez képest – ritkán történik precedenstől eltérésre való hivatkozás, ezért is tartottuk fontosnak a jelen ügy ismertetését. Másrészt a védő által hivatkozott, szintén garázdaság bűntette vonatkozásában hozott precedens-döntést a Magyar Jog Ítélkezési Gyakorlat rovatában korábban részletesen bemutattuk és elemeztük (Szomora Zsolt: Adalékok a kihívóan közösségellenes magatartás értelmezéséhez a garázdaság bűncselekményi tényállásában. Magyar Jog, 2023/11. 673-676; https://szakcikkadatbazis.hu/doc/5064833).
A mostani felülvizsgálati határozat világosan összegzi, hogy a precedenstől való eltérésre hivatkozásnak a felülvizsgálati indítványban milyen tartalmi követelményeknek kell megfelelnie: a relevánsan azonos ténykör bemutatását követően azok eltérő jogi elbírálását kell bemutatni. Fontos tanulsága a határozatnak, hogy bár a Be. 649. § (6) bekezdése alapján a BHGY-ben közzétett határozattól való eltérés a felülvizsgálati eljárásban hivatkozható, azonban az eltérés kifejtése céljából továbbra sincs lehetőség a történeti tényállások azonosságának bemutatásához szükséges olyan tények megállapítására, amelyek a jogerős határozatban nem szerepeltek. A tényállás felülvizsgálati eljárásban való támadhatatlansága ez esetben is abszolút érvényű.
A Kúria azt is hangsúlyozta, hogy – a tényállások különbözősége esetén – önmagában egy precedens határozat elvi tartalmára – itt a garázdaság elkövetési magatartásának kihívóan közösségellenes jellegére vonatkozó elvi tételre – való hivatkozás nem teszi lehetővé a Be. 649. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgálati ok megállapítását.
Az ügy álláspontunk szerint arra is rávilágít, hogy az erőteljesen „értelmezésigényes” tényállási elemek esetében – mint amilyen az erőszakos magatartás kihívó közösségellenes jellege – a precedensek elvi értelmező szerepe is korlátozott, tulajdonképpen a történeti tények extrém azonosságát feltételezi. A Kúria okfejtéséből is kiolvasható: az, hogy az erőszakos magatartás alkalmazásának egyébként jogszerű célja kizárhatja a garázdaság bűncselekményének megvalósulását, olyan elvi megállapítás, amely önmagában erre a jogszerű célra hivatkozással nem teszi automatikusan kizárhatóvá a garázda cselekmények tényállásszerűségét. A jogszerű célon túl helyesen hívta fel a Kúria az erőszakos magatartás alkalmazásának olyan további körülményeit, amelyek e magatartás szükségességének és arányosságának a jelentőségét mutatják.
A szükségesség és arányosság mérlegelése – természeténél fogva – pedig esetről esetre eltérő. Mindebből az következik, hogy a terhelt által hivatkozott, a Kúria Bfv.711/2022/8. számú határozatának „precedens ereje” kifejezetten gyenge, mert az abban foglalt elvi tétel számos egyedi körülmény alapos mérlegelését igényli.
A határozat száma: Kúria Bfv.II.126/2025/21. (BH2026. 45)
Szerző: Szomora Zsolt
