Az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az uniós joggal ellentétes az olyan magyar kártérítési rendszer, amely a mezőgazdasági haszonélvezeti jogok megszüntetéséért járó kompenzációt kizárólag a földek törléskori forgalmi értéke alapján, az elmaradt haszon figyelembevétele nélkül határozza meg.
Magyarország 2013-ban olyan szabályozást fogadott el, amely 2014. május 1-jétől megszüntette a mezőgazdasági ingatlanokon fennálló haszonélvezeti jogokat, ha azok jogosultjai nem a tulajdonos közeli hozzátartozói voltak. A Bíróság egy 2019. május 21-i ítéletében már kimondta, hogy ez a szabályozás sérti a tőke szabad mozgását és az EU Alapjogi Chartájában biztosított tulajdonhoz való jogot, ezért Magyarország 2021-ben új rendelkezéseket vezetett be, amelyek lehetővé teszik a haszonélvezeti jogok ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzését és vagyoni kompenzáció nyújtását az érintetteknek.
A BRANDL magyar társaság 2021-ben sikerrel kérte haszonélvezeti jogainak visszajegyzését, azonban vitatta az alkalmazott kompenzációs formula megfelelőségét, amely a vagyon törléskori forgalmi értékének egyhuszada és a törlés és visszajegyzés közötti évek számának szorzata alapján számítja ki a kártérítést. A Győri Törvényszék azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy az uniós joggal összeegyeztethető-e az a nemzeti szabályozás, amely a kártérítést kizárólag az ingatlan törléskori forgalmi értéke alapján meghatározott vagyoni kompenzációra korlátozza, figyelmen kívül hagyva az elmaradt hasznot.
A Bíróság igenlő választ adott arra nézve, hogy ez a szabályozás ellentétes az uniós joggal, hangsúlyozva, hogy az uniós jog megköveteli az elszenvedett kárral arányos kártérítést és a jogok hatékony védelmét. Kiemelte, hogy bár a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel bírnak a kártérítési kritériumok meghatározásában, az elmaradt haszon teljes kizárása a megtéríthető károk köréből ellehetetleníti a tényleges kártérítést, és a forgalmi értéken alapuló egységes képlet önmagában nem képes kellő pontossággal fedezni azokat a bevételeket, amelyeket a haszonélvező a földterületek használatából vagy bérbeadásából a jogok megszüntetése és visszaállítása között megszerezhetett volna.
A Bíróság rámutatott, hogy a kompenzációs rendszer ilyen kialakítása a gyakorlatban rendkívül megnehezíti az elszenvedett kár megtérítését, ezért nem felel meg a megfelelő jóvátétel uniós követelményének.
Szerző: Szalai Anikó
Ügyszám: C‑286/25, BRANDL, 2026. május 13-i ítélet, ECLI:EU:C:2026:398
