Az Alkotmánybíróság 3279/2024. (VII. 24.) AB határozatával a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.559/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a testület csekély számú ügyben érintette a szerzői jog alkotmányos hátterét. A zömében az Alkotmány hatálya alatt elbírált ügyek alapvetően a szerzői jog vagyonjogi aspektusának alkotmányossági kérdéseit érintették, normakontroll eljárás keretében. Jelen ügy azért tekinthető különlegesnek, mert nem vagyoni jogot, vagyis a szerzői jog pénzben is kifejezhető részjogosítványai egyikét érinti, hanem kifejezetten a személyhez fűződő jog, azon belül is a mű egységének, integritásának a jogát.
Az indítványozó édesanyja az 1960-as években kötött szerződés alapján tervezett és saját művezetésével kivitelezett egy jelenleg is színházként funkcionáló épület előterében lévő mozaik burkolatot. A színház belső terét felújították és átalakították, ennek következtében a mozaik burkolatot elfedték. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult és azt kérte, hogy állapítsák meg a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 13. §-ában biztosított (integritáshoz való) joga sérelmét és a személyhez fűződő jogának sérelmét amiatt, mert az épület tulajdonosa az édesanyja által megalkotott mozaikot úgy takarta el, hogy azt megrongálta és az a mai napig nem látható abban a formában, ahogyan a művész azt megalkotta. Keresetében előadta továbbá, hogy az épület belső terének átalakításához jogutódként ő nem járult hozzá, vagyis a tulajdonos önkényesen követte el a jogsértést.
A Fővárosi Törvényszék 3/B.P.23.692/2020/5. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó fellebbezést nyújtott be e döntéssel szemben. A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.559/2021/5. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék 3/B.P.23.692/2020/5. számú ítéletét helyben hagyta.
Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és alapvetően a tulajdonhoz való jogának, vagyis az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állította indítványában.
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett megítélnie, hogy az indítványozó által felhívott alapjog (tulajdonhoz való jog) és a mű integritáshoz való jogának sérelme között érdemi összefüggés kimutatható-e.
A határozat szerint bár a tulajdon egyik típusának tekinthető maga a védett alkotás (annak értékesítése előtt), valamint a szerzői jogból eredő vagyoni jogosultságok, de a tulajdonhoz való jog védelme nem terjed ki minden, a szerzői jogból következő részjogosítványra, így az integritáshoz való jogra, mint személyhez fűződő jogra sem. „A mű környezetének megváltozása, vagyis a műalkotás megtekintésének az elnehezülése, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem értelmezhető az alkotmányos tulajdonvédelem körében. A mű integritásához fűződő jog alapjogi leképeződése nem a tulajdonhoz való jog keretein belül azonosítható, védelméhez ugyanis nem vagyoni, hanem személyes érdek fűződik. A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, vagyoni értékük nem meghatározható, a mű kulturális szférában való hasznosítását nem érinti, azt nem zavarja”.
A döntés részletes elemzését a Magyar Jog 2024. szeptemberi számában olvashatja az alábbi linken keresztül: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/1905078
SZABÓ ANNAMÁRIA ESZTER
A Kúria a mérlegelési jogkörben kiszabható munkaügyi bírság összegének meghatározására vonatkozó szempontokat vizsgálta ítéletében