A BH2022. 118. számon közzétett kúriai felülvizsgálati határozat több, anyagi és eljárásjogi kérdésben ad iránymutatást a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális erőszak és a szexuális visszaélés kérdéseiben. Ezek közül most a BH ratio decidendijének első pontját emeljük ki.
Eszerint: „Ha az elkövető a nemi erkölcs elleni cselekményeit a sértett sérelmére a 12. életévének betöltése után a további büntetőjogilag releváns életszakaszában – a 12-14. életév, 14-18. életév – tovább folytatja, akkor a bűncselekmények valóságos halmazatot alkotnak. A folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás lezárja. A szexuális bűncselekmények esetében az egység, illetve a halmazat kérdésében az elhatárolás alapvető szempontja a sértettek életkora.”
Az alapul fekvő ügyben a vádlott a sértett gyermekkel annak 12. életéve előtt és után is több alkalommal – jellemzően erőszak alkalmazása nélkül – végzett szexuális cselekményt. Ezért a sértett 12. év betöltése előtti cselekményeit szexuális erőszaknak, az azt követő cselekményeit pedig szexuális visszaélésnek minősítette a bíróság, a két bűncselekmény valóságos anyagi halmazatát megállapítva.[1] Ez viszonylag régi és töretlen bírói gyakorlatnak tekinthető, habár a szakirodalom már régtől fogva kritikával illeti a halmazati minősítést. A helyes minősítés szerint ilyen esetekben a szexuális visszaélés a szexuális erőszakba beolvad, látszólagos anyagi halmazatot kellene megállapítani (így Nagy Ferenc – Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része. Szeged, 169.; Szomora Zsolt: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a fajtalanságról. JeMa 2010/4. 53.; Ambrus István: Egység és halmazat – régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben. Szeged, 2014, 264-265.; Ambrus István monográfiájában már az 1960-as évektől kimutatja a halmazatot elutasító szakirodalmi álláspontokat).
A halmazat megállapítása ellentétes a többről a kevesebbre (argumentum a maiore ad minus) jogértelmezési tételével, mivel az elkövető cselekménye az idő múlásával enyhébb bűncselekményi minősítés alá esik, büntetése a bűnhalmazat miatt azonban mégis súlyosabb lesz. Egy feltételezett példa szerint: ha az elkövető összesen ötször létesít szexuális kapcsolatot a sértettel, s ebből valamennyi a sértett 12. életévének betöltése előtti időszakra esik, akkor folytatólagos szexuális erőszakot kell megállapítani. Ha ugyanennyi szexuális cselekményből csak egyetlenegy történik a sértett 12. születésnapja előtt, majd négy azt követően, akkor végeredményben ennek a megítélése nem lehet súlyosabb az előző példához képest, hiszen a 12. életév betöltését követően enyhébb a cselekmény (a szexuális visszaélés) büntetőjogi fenyegetettsége.
Vagy másik példa szerint: ha az elkövető a sértettel 6 és 8 éves kora között végez szexuális cselekményeket, akkor folytatólagos szexuális erőszakot követ el. Ha pedig a sértett idősebb életkorában, 11 és 13 éve kora között teszi ezt, akkor a szexuális erőszak mellett még szexuális visszaélést is meg kell állapítani, ami újból azt mutatja, hogy a konkrét súlyát tekintve enyhébb cselekményre súlyosabb, halmazati büntetést kell kiszabni (így Ambrus i.m. 266.).
A kúriai döntés kiemelt ratio decidendijének második mondata helyes, a folytatólagosság egységét a kiskorú sértett életkorában bekövetkezett változás mindenképpen lezárja, hiszen a Btk. 6. § (2) bekezdése szerint a folytatólagosságot kizárólag azonos alaptényállásba illeszkedő részcselekmények között lehet megállapítani. A sértett 12. életévének betöltésével másik bűncselekmény, a szexuális visszaélés valósul meg. Ebből, a folytatólagosság egységének helyes lezárásából azonban nem következik, hogy a két bűncselekménynek a halmazatát kellene megállapítani. Ahogy kimutattuk, az arányosság elve azt követelné meg, hogy a cselekmény folytatólagos szexuális erőszaknak minősüljön, amelybe a szexuális visszaélés beolvad.
A BH-ban adott, aggályos halmazati minősítés innentől kezdve feltételes kötőerővel bír. Egy a halmazat látszólagosságát kimondó jövőbeni eseti döntés felülvizsgálati indítvánnyal és/vagy jogegységi panasszal lenne támadható.
Szerző: Szomora Zsolt
[1] A konkrét ügyet még az 1978. évi Btk. alapján bírálták el, de jelen cikkben már az új Btk. bűncselekményi terminológiáját használjuk, a jogkérdés megítélésében nincs különbség.
