A felperes apja 2015. március 19. napján elhunyt. A törvényes öröklés rendje szerint örököse egyetlen gyermeke, a felperes. Az örökhagyó hagyatéki eljárásában az örökhagyóval együtt élő alperes bejelentette, hogy az örökhagyó szóban végrendelkezett. Az eljáró közjegyző kihallgatta a két – ügyvéd foglalkozású – szóbeli végrendeleti tanút, akiknek a vallomása alapján megállapította, hogy a 2015. február 20-i szóbeli végrendelet a Ptk. 7:20. § – 7:22. §-ai figyelembevételével érvényesen létrejöttnek tekinthető.
A szóbeli végrendeletében az örökhagyó minden ingó és ingatlan vagyonát – két cégben lévő üzletrészei kivételével – gyermekére (a felperesre) hagyta, az alperes haszonélvezeti jogával terhelten. Emellett az alperest a kiskorú B.M. javára meghagyással terhelte.
A felperes a szóbeli végrendeletet nem ismerte el érvényesnek. Az öröklési jogi vitára tekintettel a közjegyző a két cégben lévő üzletrészt az alperesnek, míg a további hagyatéki vagyontárgyakat – az alperes haszonélvezeti jogával terhelten – a felperesnek adta át a szóbeli végrendelet alapján, ideiglenes hatállyal.
A felperes keresetében az örökhagyó 2015. február 20. napján tett szóbeli végrendelete érvénytelenségének megállapítását kérte. Hivatkozása szerint a szóbeli végrendelet érvénytelen, mert tételének törvényben meghatározott feltételei nem álltak fenn. Állítása szerint 2015. február 20. napján, a szóbeli végrendelet állítólagos tételének időpontjában az örökhagyó nem volt olyan, a törvény által megkövetelt életet fenyegető rendkívüli helyzetben, ami írásbeli végrendelet tételét nem tette volna lehetővé. Az adott napon az örökhagyó saját lábán közlekedett, másnap pedig saját kezűleg írta alá a műtéthez szükséges beleegyező nyilatkozatot. Ezt követően még 28 napot élt, változó, de mindig cselekvőképes, éber állapotban, melynek során többször tehetett volna írásbeli magánvégrendeletet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy 2015. február 20. napján ő volt az, aki az örökhagyót aggasztó panaszai miatt a klinikára szállította. A szóbeli végrendelet tételének törvény által megkövetelt kritériumai a nyilatkozat tételének időpontjában fennálltak, az állapotrosszabbodás hirtelensége ismeretében az írásbeli végrendelkezés kérdése csupán elvi felvetés, amelynek az adott helyzetben realitása nem volt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy 2015. február 20-án dél körüli időpontban az örökhagyó nem volt életét fenyegető olyan rendkívüli állapotban, amely írásbeli végrendelet tételét ne tette volna lehetővé. Ezzel szemben az alperest megillette ezen állítások ellenkezőjének igazolása a tekintetben, hogy a körülmények megalapozzák a Ptk. 7:20. § szerinti feltételek fennállását.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint abból, hogy a végrendelkező tudati állapota lehetővé tette azt, hogy 2015. február 20-án – a jelenlévők egyhangú jelzésének megfelelően – pár percben összefoglalja végakarata előadását, még nem következik, hogy ugyanerre írásbeli úton is lehetősége nyílott volna. Ilyen általános megállapításból az következne, hogy szóbeli végrendelkezés érvényesen sosem történhetne. Az elsőfokú bíróság szerint a jelen esetben maga a helyzet és annak körülményei tették kizárttá írásbeli végrendelet tételét abban az értelemben, hogy annak a körülményekhez mérten realitása nem volt. Ezért az elsőfokú bíróság érvényesnek ítélte a szóbeli végrendeletet.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyet a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla alaposnak talált.
Az ítélőtábla kiemelte, hogy a szóbeli végrendelet kivételes jogintézmény. Tételének anyagi jogi feltételeiről a Ptk. 7:20. §-a rendelkezik. Ennek tartalmából következően az örökhagyó halála esetére szóló szóbeli nyilatkozata érvényes szóbeli végrendeletnek akkor minősül, a kívánt joghatás – az öröklés – kiváltására akkor alkalmas, ha a nyilatkozattételkor a szóbeli végrendelet tételének anyagi jogi feltételei teljesültek.
A szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a jogvita elbírálásához a szóbeli végrendelet tétele anyagi jogi feltételeinek fennállása bizonyítandó, ami – a felek jogállásától függetlenül – azt a felet terheli, aki a szóbeli végrendelet alapján kíván örökölni. Ez a fél a jelen esetben az alperes, ezért őt terhelte a szóbeli végrendelet Ptk. 7:20. §-a szerinti feltételei fennállásának a bizonyítása és sikertelenségének következménye is.
A Ptk. 7:20. §-ának rendelkezése szerint szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Ebből következően a szóbeli végrendelet tételének törvényi feltétele egyrészt az életet fenyegető rendkívüli helyzet fennállása, másrészt az, hogy e helyzet írásbeli végrendelet tételét kizárja. A szóbeli végrendelet két törvényes feltételének a végrendelkezés idején együttesen, vagyis egyidejűleg és egymás mellett valóságosan (objektíve) kell meglenniük, a végrendelkező szubjektív képzete a valóságban hiányzó feltételt nem pótolja.
Orvosszakértői kérdés lehet az, hogy a végrendelkező életét fenyegető helyzetben volt-e, a rendkívüliség azonban már elsődlegesen jogi fogalom, amelyhez az orvosszakértő tényadatokat közölhet. Az életet fenyegető rendkívüli helyzet megvalósulhat a végrendelkező személyében rejlő belső (élettani) okok alapján, amelyek az életét a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetik.
Az ítélőtábla álláspontja szerint nem bizonyított, hogy az örökhagyó klinikai felvétele napján, vagyis szóbeli nyilatkozata idején életét közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzetben volt. Emellett a perben olyan adat, tény vagy körülmény sem merült fel, amely fizikailag kizárta vagy akárcsak korlátozta volna az örökhagyót abban, hogy írjon, illetve aláírjon. Ezt támasztja alá az is, hogy az örökhagyó klinikai felvétele napján és még másnap is – amikor a közvetlen életveszély már fennállt – az orvosi dokumentumokat aláírta.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla meggyőződése szerint 2015. február 20. napján az örökhagyó részéről írásbeli végrendelet tételének akadálya nem volt.
A kifejtettek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a szóbeli végrendelet tételének Ptk. 7:20. §-ában írt egyik feltétel objektív fennállása sem bizonyított, ezért az örökhagyó 2015. február 20. napján tett szóbeli végrendelete érvénytelen.
Jogeset száma: BDT 2021. 4392.
Szerző: Bodzási Balázs
A sérelemdíj funkciója