2022 nyár elején hozta meg döntését az Európai Unió Bírósága abban az ügyben, amelynek tárgyát egy Franciaországban tartósan letelepedett brit állampolgár helyi önkormányzati szavazati joga képezte.
A brit állampolgár „EP” 1984 óta él Franciaországban és francia állampolgár a férje. Ő maga nem kérvényezte a francia állampolgárságot. A Brexithez kapcsolódó uniós megállapodások következtében a francia hatóságok törölték a helyi önkormányzati választói névjegyzékből, így ő nem tudott részt venni a helyhatósági választásokon 2020 tavaszán.
EP 2020 őszén kérte újrafelvételét a névjegyzékbe, amelyet az érintett település polgármesteri hivatala elutasított. EP kérte a döntés bírósági felülvizsgálatát. A bíróságon arra hivatkozott, hogy az angol jogszabályok alapján az Egyesült Királyságban már nem rendelkezik szavazati joggal, mivel több mint tizenöt éve külföldön él. EP szerint a francia hatóságok döntésének eredményeként teljes mértékben elvesztette a szavazati jogát, mivel sem az állampolgársága szerinti államban, sem a tartózkodási helyén nem szavazhat.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a francia bíróság azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy azok a személyek is elveszítik-e a választójogukat a Brexit-megállapodás folyományaként, akik jóval korábban telepedtek le az EU területén? Ha pedig erre igenlő a válasz, akkor a Bíróság szerint a Brexit-megállapodás érintett szakasza érvényes-e, tekintettel az arányosság elvére?
A Bíróság szerint a Brexit-megállapodás alapján az EU területén tartózkodó brit állampolgárok egyértelműen elveszítik az uniós polgárságból származó olyan jogokat, mint a választhatóság és választás joga a helyhatósági választásokon. Az uniós polgárság ugyanis ahhoz kötött, hogy az adott személy az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárságával rendelkezzen. Az EU területén az uniós polgárságból fakadó jogok nem csak a saját állampolgárság szerinti tagállam területén biztosít jogokat, hanem abban az esetben is, ha a személy más EU-tagállam területén él. Azonban az uniós polgárság nem biztosított olyan személyeknek az EU alapító szerződései alapján, akik harmadik, az EU-n kívüli államból jövő állampolgárként élnek az EU területén. Erre tekintettel a brit állampolgárok elveszítik a korábbi uniós polgárság idején gyakorolt jogaikat.
Az uniós polgárság elvesztése egyenes következménye az Egyesült Királyság szuverén döntésének, hogy kilép az EU-ból. A Bíróság szerint a kilépési megállapodás nem válik érvénytelenné pusztán azáltal, hogy az EU területén régóta tartózkodó magánszemélyek jogokat veszítenek el az Egyesült Királyság kilépése miatt.
Írta: Szalai Anikó
