A pótmagánvádas eljárást az 1998. évi büntetőeljárási törvény honosította meg újra a magyar büntetőeljárási jogban. Azóta ez a sértetti vádképviseleti forma, az arra vonatkozó eljárási szabályok rendszeres alkotmánybírósági vizsgálatok tárgyát képezik, akár a pótmagánvádló által előterjesztett alkotmányjogi panasz, akár az eljáró bíróság által indítványozott normakontroll eljárásban. Utóbbira került sor e cikk tárgyát képező AB határozat esetében is. A pótmagánvádas eljárásra irányadó kodifikációs technikát egyébként a 2017. évi Be. alapjaiban megváltoztatta: a korábbi törvény sporadikus szabályai helyett önálló különeljárásként kodifikálta ezt az eljárási formát.
A Nyíregyházi Törvényszék előtt másodfokon, a pótmagánvádló fellebbezése folytán folyamatban volt ügyben a pótmagánvádló koponyasérülése folytán, később pedig Covid-karanténba kerülése miatt nem tudott megjelenni a törvényszék nyilvános ülésén. Időközben pedig a jogi képviseltét ellátó ügyvéd is bejelentette, hogy a továbbiakban nem látja el a pótmagánvádló jogi képviseletét. Erre tekintettel az indítványozó bíróság felhívta a pótmagánvádlót arra, hogy tizenöt napon belül gondoskodjék a jogi képviseletéről és tájékoztatta a mulasztás következményeiről. Eszerint, ha tartós, súlyos betegsége miatt nem képes eleget tenni személyes megjelenési kötelezettségének, akkor törvényes vagy meghatalmazott képviselője léphet a helyébe. A meg nem jelenés igazolására, valamint új jogi képviselő meghatalmazására azonban a bírói kezdeményezés benyújtásának napjáig nem került sor.
A törvényszéki tanács azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert e mulasztásnak a másodfokú eljárásra irányadó jogkövetkezményét a Be. szabályrendszerében nem látta világosan megállapíthatónak. A Be. – indítvány előterjesztésekor hatályos – 803. § (5) bekezdése szerint „[h]a a pótmagánvádló jogi képviselete az eljárásban megszűnik, a bíróság az erről való tudomásszerzést követő nyolc napon belül felhívja a pótmagánvádlót, hogy jogi képviseletéről tizenöt napon belül gondoskodjék. Ha a pótmagánvádló a kitűzött határidő alatt jogi képviseletéről nem gondoskodik, az eljárást meg kell szüntetni. A pótmagánvádlót erre figyelmeztetni kell.” Az idézett, az eljárás megszüntetését jogkövetkezményként előíró rendelkezéssel kapcsolatban azonban hangsúlyozni kell, hogy az a pótmagánvádas különeljárásnak az elsőfokú bírósági eljárásra vonatkozó szabályai között szerepel. A pótmagánvádló ugyanezen mulasztásának a jogkövetkezményeit a másodfokú pótmagánvádas eljárásban a jogalkotó nem szabályozta. A bírói tanács rámutatott, hogy Be. 803. § (5) bekezdésében foglalt elsőfokú szabály alkalmazása a másodfokú eljárásban ugyanakkor azért problémás, mert a másodfokú eljárási szakaszban nem elegendő, ha a bíróság rendelkezik az eljárás megszüntetéséről – ahogyan azt a Be. 803. § (5) bekezdés előírja –, hanem emellett az elsőfokú ügydöntő határozatról is rendelkeznie kell. Erre vonatkozóan azonban a jogalkotó nem adott iránymutatást a másodfokú eljárásra irányadó szabályokban.
Azáltal, hogy a jogalkotó nem rendelkezett a pótmagánvádló ezen mulasztásának az eljárásjogi következményéről, az indítványozó szerint a pótmagánvádas eljárás résztvevői számára kiszámíthatatlanná válik az eljárás eredménye, ami az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvei közül a normatartalommal szemben támasztható követelmények sérelmére vezet.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során figyelemmel volt arra is, hogy az Országgyűlés időközben az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXIV. törvénnyel módosította a Be. 803. § (5) bekezdését: a [ha a pótmagánvádló a kitűzött határidő alatt jogi képviseletéről] „nem gondoskodik, az eljárást meg kell szüntetni” szövegrész helyébe a „nem gondoskodik, ezt úgy kell tekinteni, hogy a pótmagánvádló a vádat ejtette, egyúttal az eljárást meg kell szüntetni” szövegrészt iktatta be. A módosító rendelkezés 2022. március 1-jén lépett hatályba.
Az AB határozat részletesen áttekintette a pótmagánvádló kötelező jogi képviseletére és mulasztásának szankcionálására vonatkozó Be.-szabályokat. Ezek között foglalkozott az ún. hallgatólagos vádejtés kategóriájával is, amely a pótmagánvádló eljárási mulasztása, rendzavarása miatt alkalmazott szankció (AB határozat [38]). A 2022. február 28-ig hatályos Be. rendelkezései között az elsőfokú eljárásban egyetlen olyan pótmagánvádlói mulasztás volt, amelyhez az eljárás megszüntetése kapcsolódott, de egyben nem minősült a módosító törvény hatályba lépéséig vádejtésnek. Ez a vizsgált Be. 803. § (5) bekezdés, amely azt a mulasztást szankcionálja, amikor a pótmagánvádló kötelező jogi képviselete megszűnik, de a pótmagánvádló felhívásra nem rendelkezik új jogi képviselő kijelöléséről. A 2022. március 1-ével hatályba lépett módosítás ezt a hiányosságot pótolva vádejtésnek minősíti a pótmagánvádló ezen magatartását is. Mindez illeszkedik a hallgatólagos vádejtés dogmatikájához, amely szerint az elsőfokú eljárásban egyes pótmagánvádlói mulasztások, rendzavarások hallgatólagos vádejtésnek minősülnek. A módosítás ebbe a logikába illeszkedően azonban továbbra is csak az elsőfokú eljárásban ad iránymutatást az elsőfokú pótmagánvádas eljárási szabály megalkotásával(AB hat. [39]).
Nem fűz ugyanakkor ilyen jogkövetkezményt a szabályozás a Be. 803. § (5) bekezdése értelmében az akár a másodfokú eljárásban is elkövethető mulasztáshoz. Ha tehát a pótmagánvádló a kijelölt határidőben a bíróság felhívása ellenére a másodfokú eljárásban nem gondoskodik a jogi képviseletéről, a másodfokú eljárásban irányadó szabályokban nincsen olyan rendelkezés, amely alapján a mulasztását a fellebbezés visszavonásának lehetne tekinteni. Ez a hiányosság az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szabályozási ellentmondás forrása. Az Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta azt is, hogy a hatályos szabályozás alapján a másodfokú eljárásra értelmezhető-e analógia útján a hallgatólagos vádejtés elsőfokú eljárásban irányadó szabálya [Be. 803. § (5) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság szerint ez a szabály nem csupán azért nem alkalmazható a másodfokú pótmagánvádas eljárásban, mert azt a jogalkotó kifejezetten az elsőfokú pótmagánvádas eljárás szabályai között helyezte el. Nem alkalmazható azért sem, mert másodfokú eljárásban a vád ejtése az ügyész számára sem megengedett [Be. 539. § (2) bekezdés], méghozzá azért, mert a másodfokú bíróság már nem a vádról, hanem az elsőfokú bíróság ítéletéről határoz (AB hat. [46]-[48]). Az AB helyes megállapítását azzal lehet még kiegészíteni, hogy a büntetőeljárási dogmatikában uralkodó accusatio consummata elve alapján az elsőfokú ítélet felemészti a vádat. A vádejtés a másodfokú eljárásban tehát fogalmilag kizárt.
Fontos megjegyzés az Alkotmánybíróság részéről, hogy amennyiben a pótmagánvádló jogi képviselettel összefüggő, másodfokú eljárásban történt mulasztása az eljárás megszüntetése mellett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését vonná maga után, akkor egy olyan elsőfokú ítélet semmisülne meg, amelyet szabályos, törvényes elsőfokú eljárásban hoztak, amelyben valamennyi eljárási szereplő teljesítette a Be.-ben előírt kötelezettségeit. Ezzel szemben a pótmagánvádló is csak a másodfokú eljárásban mulasztott, ezért akkor tisztességes az eljárás, ha a mulasztását – hasonlóan a pótmagánvádló egyéb mulasztásaihoz – az adott eljárási szakaszban szankcionálja a bíróság (AB hat. [51]).
A vádlott jogorvoslathoz való jogával összefüggésben továbbá arra is rámutatott az Alkotmánybíróság, hogy további alkotmányos aggályok merülhetnek fel abban az esetben, ha a pótmagánvádló a jogi képviselő kijelölésével összefüggő mulasztását olyan másodfokú eljárásban tanúsítja, amelyben az elsőfokú ítélet ellen nemcsak a pótmagánvádló, hanem a vádlott is fellebbezést terjesztett elő. A probléma – speciális szabály híján – a harmadfokú eljárásban is fennáll (AB hat. [53]).
Mivel a tárgybéli ügyben a jogbiztonság sérelme nem a szabályozásból, hanem éppen annak hiányosságából fakad, ezért normamegsemmités helyett mulasztást állapított meg az Alkotmánybíróság. Hivatalból eljárva kimondta, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Be. 810. §-ában nem szabályozta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésben foglalt jogbiztonságból fakadó következményeknek megfelelően a pótmagánvádló azon mulasztásának jogkövetkezményét, amikor a másodfokú eljárásban megszűnt jogi képviseletéről a bíróság felhívására a kitűzött határidőben nem gondoskodik. Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2022. december 31-ig tegyen eleget.
A határozat előadó alkotmánybíróként jegyző Czine Ágnes párhuzamos indokolásban adott még bővebb magyarázatot a jogalkotói mulasztás megállapításához. Ebből kiemelendőnek tartjuk, hogy a konkrét esetben a bizonytalanság egyik forrása az volt, hogy a Be. szabályozási rendszerében az elsőfokú eljárás szabályait a másodfokú eljárásban, a másodfokú eljárás szabályait pedig a harmadfokú eljárásban is alkalmazni kell, ha a törvény másként nem rendelkezik. Emellett a pótmagánvádas eljárás egy külön eljárás, amelyben az általános szabályokhoz képest eltérő, speciális szabályokra kell tekintettel lenni. A második bizonytalanságot okozó tényező pedig, hogy bevett és jól ismert dogmatikai fogalmakat (vádejtés, fellebbezés visszavonása) a pótmagánvádas eljárásban a jogalkotó szándéka szerint az általánostól ugyancsak eltérő tartalommal kell figyelembe venni és meghatározott esetekben vélelem alapján alkalmazni. Nem csoda tehát, ha a visszautaló szabályok ezen többszörösen összetett rendszerében az indítványozó bíró alkotmányos aggályokat vélt felfedezni (AB hat. [81]).
Az eljárási szakaszok és az eljárási formák közötti komplex utaló szabályozási technikát azért is fontosnak tartottuk kiemelni, mert egy korábbi írásunkban (https://jogaszegylet.hu/jogelet/a-foglalkozastol-vegleges-hatalyu-kotelezo-eltiltas-alkalmazasahoz-bocsatott-ki-ket-bunteto-kollegiumi-velemenyt-a-kuria/) éppen arra mutattunk rá, hogy a Kúria egy konkrét kérdésben rosszul értelmezte az eljárási szakaszok generális-speciális szabályainak a viszonyát, és értelmezése abban a kérdésben – álláspontunk szerint – alkotmányellenes eredményre vezetett. A jelen ügy pedig különös éllel mutat rá arra, hogy a többszörösen összetett szabályozási technika nem csak a bíróságnak, de magának a jogalkotónak is problémát okoz: a folyamatban lévő alkotmánybírósági eljárás alatt lépett hatályba a fent már említett, a Be.-t módosító, a hallgatólagos vádejtésről rendelkező szabály, amelyről azonban épp az AB határozat mutatta ki, hogy a perorvoslati eljárásokban kizárt az alkalmazása.
A döntés hivatalos lapban való közzétételére még nem került sor. Nem hivatalos szövege itt olvasható: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/61ef7631faac9772c1258764005ab1c4/$FILE/Sz_III_3684_2021.pdf
Szerző: Szomora Zsolt
A választásokon mandátumot nem szerzők közszereplői minőségéről foglalt állást az Alkotmánybíróság