Az 1/2021. (V. 13.) és a 2/2021. (V. 13.) BK véleményekben a Kúria a Btk. 52. § (3) bekezdésében szabályozott, végleges hatályú és kötelezően alkalmazandó foglalkozástól eltiltás szabályait értelmezte. Az említett rendelkezés szerint: a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.
Az 1/2021. (V. 13.) BK vélemény hangsúlyozza, hogy sem az eltiltás alkalmazása, sem pedig annak végleges hatálya a feltételek fennállása esetén bírói mérlegelést nem tűr, kötelezően alkalmazandó. Így nincs szükség a foglalkozástól eltiltás mérlegelés szerinti esetei feltételeinek vizsgálatára sem: azaz nem feltétel, hogy a terhelt a bűncselekményt foglalkozása szabályainak megszegésével vagy foglalkozásának felhasználásával valósítsa meg, és ekként az sem, hogy a terhelt a magatartásának kifejtése során bármiféle foglalkozási szabály hatálya alatt álljon [Btk. 52. § (1) bek.]. A kollégiumi vélemény a „tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére” fogalmi elem alatt a bűncselekmény passzív alanyát érti, ezért áttekinti a Btk. XIX. Fejezetének valamennyi tényállását, és arra a következtetésre jut, hogy a kitartottság Btk. 202. §-ban meghatározott bűntette kivételével valamennyi nemi bűncselekmény elkövethető 18 éven aluli személy sérelmére. Ezért a Btk. 52. § (3) bekezdés szerinti foglalkozástól eltiltás a Btk. XIX. Fejezetének bármely bűncselekménye, bármely elkövetési magatartása és bármely elkövetője (tettes, részes) esetében alkalmazható, a Btk. 202. §-ba ütköző kitartottság kivételével.
A BKv a releváns bűncselekmények körébe a gyermekpornográfiát is felvette (Btk. 204. §). Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az értelmezési bizonytalanság elkerülése érdekében a Btk. 2021. július 8-tól hatályos módosítása a gyermekpornográfiát a Btk. 52. § (3) bekezdésében kifejezetten nevesíti is.
Az egyidőben kibocsátott másik, 2/2021. (V. 13.) BK vélemény ratioja szerint, ha a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a törvény szerint kivételt nem tűrően kötelező büntetési nem kiszabásának elmulasztása miatt törvénysértő, a Kúria azt a felülvizsgálati eljárásban a terhelt terhére érdemben orvosolhatja akkor is, ha a bíróság ítéletét a terhelt beismerő vallomásának elfogadásával hozta meg, és az ügyészi indítvány a kötelezően alkalmazandó büntetés kiszabására nem terjedt ki. Ugyancsak érdemben orvosolhatja a Kúria az ilyen törvénysértést akkor is, ha a büntetés jogerős kiszabására büntetővégzésben került sor.
A fenti, in abstracto megfogalmazott tétel konkrét példa szerint a foglalkozástól eltiltás Btk. 52. § (3) bekezdésében meghatározott, kötelező esetkörére vonatkozik. Kötelező kiszabásának elmulasztása törvénysértő büntetéskiszabást eredményez, ami a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulata ba) alpontja szerint felülvizsgálati ok. E törvénysértést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban – főszabályként – a határozat megváltoztatásával érdemben orvosolhatja [Be. 662. § (2) bekezdés b) pont].
Értelmezést igényel azonban a Kúria döntési jogköre akkor, ha a törvénysértő büntetés kiszabására a terhelt beismerésének elfogadásával (Be. 504-505. §) vagy büntetővégzésben (Be. 740. §) került sor. A Be. 565. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat súlyosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az ügyésznek az előkészítő ülésen előterjesztett indítványa tartalmaz. Ez az eljárásjogi tilalom a BKv-ben írt álláspont szerint ugyanakkor nem vonatkozik a felülvizsgálati eljárásra. A felülvizsgálati eljárásban, a terhelt terhére előterjesztett indítvány esetén a törvény súlyosítási tilalmat nem ír elő, illetve súlyosabb büntetés kiszabását vagy intézkedés alkalmazását tilalmazó rendelkezést nem tartalmaz, sőt a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálat jogintézménye a súlyosítási tilalmat feloldja (BH 2017.256.), így éppen ennek a lehetőségét teremti meg.
A Kúria érvelése álláspontunk szerint hibás. A fenti okfejtés összekever két jogintézményt, összemossa a Be. 595. § (1) bekezdése szerinti súlyosítási tilalmat (amelynek a viszonyítási pontja az elsőfokú ügydöntő határozat) a Be. 565. § (2) bekezdésében meghatározott súlyosabb büntetés kiszabásának eljárásjogi tilalmával (amelynek viszonyítási pontja a vád, az ügyész fakultatív, mértékes büntetéskiszabási indítványa). Szintén sérti a Be.-t az az érvelés, amely szerint a további büntetés alkalmazására azért van a Kúriának lehetősége, mert a törvény a felülvizsgálati eljárásban súlyosabb büntetés kiszabását vagy intézkedés alkalmazását tilalmazó rendelkezést nem tartalmaz. E következtetés azért téves, mert speciális rendelkezés hiányában a Be. 653. § (1) bekezdése éppen ennek ellenkezőjét írja elő: az utaló normákon keresztül a harmad-, másod- és az elsőfokú eljárás szabályait kell alkalmazni. Mivel eltérő rendelkezés sem a felülvizsgálati, sem pedig a rendes jogorvoslati eljárásokban nincs, ezért a Kúriát az elsőfokú eljárásra előírt büntetéskiszabási tilalom a felülvizsgálati eljárásban is köti.
A Kúria a Be. téves értelmezése mellett szem elől téveszti az adott eljárásjogi helyzet alapjogi kontextusát is. Alapjogi nézőpontból a terhelt beismerő vallomásához kapcsolt törvényi garancia, a vádban indítványozottnál súlyosabb büntetés kiszabásának tilalma abszolút, kivételt nem tűrő tilalom. Ha a terhelt az elsőfokú eljárásban annak tudatában ismeri be a bűncselekmény elkövetését és mond le a tárgyaláshoz fűződő jogáról, hogy a vádban indítványozottnál súlyosabb büntetéssel nem kell számolnia, akkor minden ezzel ellentétes bírói rendelkezés a tisztességes eljárás elvének nyilvánvaló sérelmét jelenti.
A Kúriának – a teleologikus értelmezés figyelembevételével – azt is szem előtt kellett volna tartania, hogy az előkészítő ülésen tett beismerő vallomásra alapított elítélés a processzuális igazságot közvetíti, és feladja az anyagi igazság elvét. Az új Be. részéről ez a paradigmaváltás megváltoztathatja az anyagi jogi törvényesség és az eljárásjogi törvényesség eddig megszokott viszonyát, legalábbis annak újraértelmezését teszi szükségessé. A 2/2021. (V. 13.) BK vélemény e szempont figyelembevételét is elmulasztotta, annak ellenére, hogy a Kúria BH2021. 5. szám alatt közzétett felülvizsgálati végzése az egyezség mint különeljárás nézőpontjából foglalkozik a processzuális és az anyagi igazság viszonyával, az egyezség jóváhagyásának anyagi jogi törvényességi szempontú megtagadásával és a tisztességes eljárás követelményével. A Kúria e döntéséből közvetve az fakad, hogy a tisztességes eljárás követelményének a kasszatórius döntés felelhet meg, a reformatórius döntés, azaz a törvényes büntetés felülvizsgálati eljárásban történő kiszabása nem. Az említett BH-val korábbi cikkünkben foglalkoztunk.
Álláspontunk szerint a BKv alapján a jövőben hozott felülvizsgálati ítéletek, azaz a reformatórius döntések alkotmányjogi panasszal támadhatók.
A Kúria BKv-ben adott álláspontja annak fényében is különösen érdekes, hogy a súlyosabb büntetés kiszabási tilalmának a rendes jogorvoslati eljárásra való kiterjesztését épp maga a Kúria mondta ki egy törvényességi jogorvoslati határozatában. Ezzel korábbi cikkünkben foglalkoztunk.
Szerző: Szomora Zsolt
A Magyar Jogász Egylet elnökének júliusi-augusztusi hírlevele
