Az I. rendű alperes és a felperes jogelődje 2007. augusztus 22-én deviza alapú hitel- és opciós szerződést kötöttek személygépkocsi vásárlása céljából. 2016. május 9-én a felperes jogelődje a szerződést felmondta és felszólította az I. rendű alperest a fennálló tartozás megfizetésére. 2016. december 8-án a felperes jogelődje az I. rendű alperessel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte.
Egy korábbi perben, amelyet a felperes indított az I. rendű alperes ellen, az eljáró bíróságok a kölcsönszerződést érvénytelennek minősítették.
Az ezt követően indított perben a felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa érvényessé a kölcsönszerződést és kötelezze az I. rendű alperest 564.308 Ft és járulékai megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli engedményezés nem a szerződés átruházásáról, hanem a követelés átruházásáról rendelkezett. Az engedményezésre irányadó 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 328. § (1) bekezdése alapján az engedményezés tárgya nem a jogviszony, hanem az abból eredő követelés, ezért az engedményezéssel csak a követeléshez tapadó alakító jogok szállhatnak át, a szerződéshez kötődő alakító jogok azonban nem. Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása olyan alakító jog iránti igény, amely a szerződéses jogviszonyt érinti, így az érvényessé nyilvánítást és elszámolást, a jogkövetkezmények levonását csak az engedményező kérheti. A felperesnek ezért nincs lehetősége arra, hogy az általa sem vitatottan érvénytelen kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása iránt keresetet terjesszen elő. Ez a jog csak a kölcsönszerződést megkötő engedményezőt illeti meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a felperes a szerződés kapcsán alakító joggal nem rendelkezik, így még esetleges jogi érdeke esetén sem lehet alapos a keresete. A felperesnek azonban a jogi érdeke sem állapítható meg. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes vagyoni követelést támaszt az alperessel szemben, nem jogi, hanem gazdasági érdek. A jogi érdek fennállásához egy szerződés érvénytelenségére való hivatkozás kapcsán az szükséges, hogy az arra hivatkozó felet ért érdeksérelem másként, mint a szerződés megtámadása, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása ne legyen elhárítható. A másodfokú bíróság szerint az engedményes az engedményezővel szemben érvényesítheti igényét arra hivatkozással, hogy az engedményezett követelés érvénytelennek bizonyult. A jelen perben ezért hiányzik a jogi érdekeltséghez a jogvédelem szükségessége.
A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúriának abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a kölcsönszerződés engedményese – az engedményezési szerződés erre vonatkozó konkrét rendelkezése hiányában, kizárólag az rPtk. alapján – jogosult-e a bírósági ítélettel jogerősen érvénytelennek nyilvánított kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását kérni, és a kötelezettel szemben az engedményezett tartozást ezen a jogcímen követelni. A Kúria álláspontja szerint erre a kérdésre az rPtk. rendelkezéseinek értelmezése alapján nemleges választ kell adni.
A Kúria is kiemelte, hogy az engedményezés kapcsán különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között. Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak viszont az rPtk. rendelkezései alapján nem. A szerződés egészéhez kapcsolódó jogok csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülnének az engedményeshez. A szerződéshez kapcsolódó jogok tekintetében tehát a felperes perlési jogosultságát az engedményezési szerződés nem alapozza meg.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jog a szerződés egészéhez és nem az abból eredő követeléshez kapcsolódó jog, ezért az – engedményezési szerződés erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányában – az rPtk. alapján nem száll át az engedményesre.
A Kúria álláspontja szerint a felperest kívülálló harmadik személyként sem illeti meg az érvénytelen kölcsönszerződés jogkövetkezményeinek levonása tekintetében keresetindítási jog. A perbeli legitimáció vizsgálata során ugyanis nem elegendő a felperes érdekeltségének a bizonyítása, a felperes részéről „védendő jogi érdeknek” kell fennállnia.
Az engedményesnek az engedményezés alapján a követelés érvényesítésére keletkezik joga, azonban, ha a követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelen, önmagában az engedményezés nem alapítja meg az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásához fűződő jogi érdeket. A Kúria ehhez hozzáfűzte, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapításához fűződő jogi érdek nem is engedményezhető, így ezen az alapon sem vezethető le a felperes igényérvényesítési jogosultsága.
A döntés elvi tartalma: az engedményezésnél különbséget kell tenni a követeléshez kapcsolódó és a szerződés egészéhez kapcsolódó jogok között. Az előbbiek átszállnak a követelés átruházásával együtt, az utóbbiak – ideértve az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeivel kapcsolatos jognyilatkozatot is – viszont csak egy kifejezetten erre irányuló, jogátruházó szerződéssel kerülhetnek az engedményeshez.
A jogeset száma: Kúria Gfv. 30.183/2021/4.
Észrevételek az esethez kapcsolódóan
Az adott esetben a felek közötti jogvitára még az 1959. évi IV. törvény (rPtk.) rendelkezéseit kellett alkalmazni, az eljáró bíróságok ítéleteiben tett megállapítások azonban a 2013. évi V. törvény (Ptk.) alkalmazása során is irányadók. Mindkét Ptk. alapján felmerül a kérdés: az engedményezéssel pusztán a követelés száll át, vagy az ahhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek is átszállnak az engedményesre?
A hatályos Ptk. ezt a kérdést egyetlen bekezdésben érinti: a Ptk. 6:193. § (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is. Gyakorlatilag ugyanezt mondta ki az rPtk. 329. § (1) bekezdése, azzal a lényeges különbséggel, hogy az a kamatkövetelésről nem rendelkezett.
A jogirodalom és a bírói gyakorlat is az idézett rendelkezésekből azt a következtetést vonja le, hogy az engedményezéssel a zálogjog és a kezesség átszáll az engedményesre, sőt van olyan döntés, amely ezt más szerződéses biztosítékokra (pl. óvadék) is kiterjeszti. Ez a kiterjesztő értelmezés helytálló, azonban a Ptk. normaszövege módosításra szorul. A normaszöveg ugyanis nem a követelést biztosító zálogjog és a kezesség átszállásáról rendelkezik, hanem a zálogjogból és a kezességből eredő jogok átszállásáról. Nem egyértelmű azonban, hogy melyek azok a jogok, amelyek az engedményesre átszállnak és az sem, hogy kit terhelnek a zálogjoghoz, illetve a kezességhez kapcsolódó kötelezettségek.
Erre tekintettel a Ptk.-ban azt kellene kimondani, hogy az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító járulékos mellékkötelezettségek, valamint a kamatkövetelés is.
A jogalkotó ugyanakkor tovább is léphetne és azt is kimondhatná a törvényben, hogy az engedményezéssel a követelés, valamint az ahhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek is átszállnak. Ezek elsődlegesen a követelés jövőbeli teljesítésével, érvényesítésével kapcsolatos jogok. Erre vonatkozó álláspont a jogirodalomban is megjelent (ld. Gárdos Péter: A engedményezéssel átszálló jogok – átszállás és átruházhatóság a magyar jogban. Polgári Jog, 2022/5-6. szám, 1-18. oldal).
Indokolt lenne emellett az engedményesnek megadni azt a jogot is, amelyet a Ptk. 5:111. § (5) bekezdése a követelést terhelő zálogjog jogosultjának biztosít. Eszerint ugyanis, ha az elzálogosított követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, a zálogjogosult megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt. Hasonló jogosultsággal jelenleg az engedményes nem rendelkezik. (Fontos kiemelni, hogy különbséget kell tenni az alapszerződés felmondása, valamint az abból fakadó követelés esedékessé tétele között.)
Egy további kérdés, hogy ha az engedményest nem illeti meg az érvénytelen alapszerződés jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezési jog, vajon megilleti-e az alapszerződés megtámadásának a joga? A fenti esetből az a következtetés vonható le, hogy nem, mivel az eljáró bíróságok egybehangzó véleménye alapján az engedményesnek nincs olyan védendő jogi érdeke, amely a megtámadási jog gyakorlásához szükséges lenne. A jogirodalomban megjelent ezzel ellentétes vélemény szerint azonban adott esetben az engedményes jogos érdeke fennállhat (ld. Gárdos: i.m. 16. oldal).
Szerző: Bodzási Balázs
Jogásznap a Kállay Kúriában Kállosemjénben