A digitális technológia fejlődésével és a széles tömegek számára való elérhetőségével az utóbbi évtizedben jelentősen elszaporodtak azok a típusú személyiségi jogsértések, amikor is másokról jogosulatlan intim felvételeket készítenek, vagy egyébként jogszerűen a birtokukban lévő ilyen felvételeket harmadik személyeknek átadnak vagy a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesznek. Az okostelefonok elterjedésével a korábbiaknál lényegesen könnyebb a hölgyek szoknyája alatt („upskirting”) vagy a dekoltázsukon keresztül („downblousing”) fotót készíteni. Hasonló visszaélések követhetők el nők és férfiak sérelmére egyaránt például a strandokon, uszodákban.
Az amerikai, angol és ausztrál büntetőjog az utóbbi években – a rá jellemző kazuisztikus gondolkodás nyomán – eseti jogalkotással igyekezett ezekre a visszaélésekre reagálni. Az angolszász jogalkotási tendenciákról részletes áttekintést ad Ambrus István nemrégiben megjelent monográfiája, amely az újabb típusú szexuális bűncselekményeknek külön fejezetet szentel: Digitalizáció és büntetőjog, Wolters Kluwer, Budapest, 2021, 221-233. o.
Az eseti jogalkotás egyébként a kontinentális büntetőjogot sem kerüli el, 2021-ben a német büntető törvénykönyvbe (StGB) iktattak speciális tényállást a fenti jelenségek kriminalizálására, amelyeket a német jogalkotó generálisabb tényállásokkal nem látott lefedettnek, és a büntetendőség megteremtését indokoltnak tartotta. Az StGB 184k. §-a az intimszféra képfelvételekkel való megsértését bünteti, a nemi szerveket, a feneket, a női mellett és az alsóneműt nevesíti, magánindítványra büntetendő bűncselekményi tényállásban. A magánindítvány funkcióját ugyanakkor relativizálja, hogy a rendelkezés meghagyja az ügyésznek a hivatalbóli eljárás lehetőségét arra az esetre, ha az ügyészség megítélése szerint azt különös közérdek indokolja.
Ami a magyar büntetőjogot illeti, a képfelvételek készítésével és terjesztésével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a képmáshoz fűződő jognak – a polgári joghoz hasonló – általános büntetőjogi védelme nem létezik, a képmás sérelmét a magyar büntetőjog csak más jogi tárgyak sérelme esetén, azokkal összefüggésben tartja indokoltnak [ehhez részletesen Gál Andor – Szomora Zsolt: A képmáshoz való jog fragmentáris büntetőjogi védelme. In: Gellén Klára – Görög Márta (szerk.): Lege et fide. Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára. Iurisperitus. Szeged, 2016. 133-144. o: http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/15518/7/3126725.pdf.]. Ilyen jogi tárgy lehet az egyén szexuális szférája is. A 2012. évi Btk.-ba beiktatott, korábban nem létező tényállás, az ún. objektív szeméremsértés lehet alkalmas a szexuális önrendelkezés védelmét olyan enyhébb sérelmekkel szemben biztosítani, amikor a jogi tárgy súlyos sérelmét kifejező bűncselekmények, mint a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak egyébként nem valósulnak meg. A Btk. 205. § (3) bekezdése szerint: ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mással szemben olyan szeméremsértő magatartást tanúsít, amely a sértett emberi méltóságát sérti. A jogosulatlan intim felvételek készítése – álláspontunk szerint – e törvényi tényállás alapján büntetendő lehet. A szeméremsértésnek ez az esete magindítványra büntetendő.
A magyar büntetőjogban tehát létezik az ilyen képfelvételek készítésére alkalmazható generális tényállás, a kazuisztikus jogalkotás elkerülhető. Az „upskirtinget” büntető, publikált magyar bírói precedens ugyanakkor még nem ismert. Az pedig további kérdés, hogy abban – a szeméremsértés tényállása által nem lefedett – esetben, amikor ezeket a felvételek jogszerűen, tehát az érintett beleegyezésével készítik, vagy azokat maga készíti, akkor ezeknek a jogosulatlan hozzáférhetővé tétele büntetőjogi fellépését igényel-e, vagy a polgári jogi személyiségvédelem eszközei elégségesek.
Szerző: Szomora Zsolt
Folytatódik a KözigKedd