A felperes a felszámolása elrendelését megelőzően devizakereskedelmi szolgáltatásokat nyújtott, így fordult hozzá a Kínában született, de Magyaroroszágon élő alperes. Az alperes 2014. november 25. napján számlaszerződés értékpapír és ügyfélszámla vezetéséről, bizományosi keretszerződés határidős deviza és állampapír ügyletekre, valamint külföldi részvény, árú- és tőzsdeindexből származtatott árfolyam-különbözeti ügyletekre, illetve határidős árú ügyletekre vonatkozó okiratokat (szerződéseket) írt alá a felperes korábbi munkatársa, a kínaiul tudó P. közreműködésével. Az alperes egy további okiratot is aláírt, mely szerint meghatalmazza P.-t azzal, hogy a számlája terhére megbízásokat adjon a felperesnek. Az alperes a felperesnél megnyitott ügyfélszámlájára átutalt 2 x 9.992 eurót.
Az alperes által aláírt szerződések utalást sem tettek arra, hogy a szerződést tanúk vagy hitelesítő személy a magyar nyelvet nem beszélő alperesnek megmagyarázta volna.
Az alperes ügyfélszámláján P. opciós ügyleteket bonyolított, amellyel összefüggésben 11.432,98 euró prémium jóváírásra került az alperes ügyfélszámláján. 2015. január 15. napján a Svájci Nemzeti Bank bejelentése folytán az EUR/CHF piacon előállt ármozgással az alperes nyitott pozíciójával veszteség jelentkezett, a pozíció fedezetlenné vált. A pozíciók zárásával az alperes ügyfélszámláján 188.697,61 euró veszteség keletkezett, amelynek egyenlege így 157.279,43 euró összegre változott. A felperes eredménytelenül szólította fel az alperest 2015. március 4. napján a fenti tartozása megfizetésére, majd ezt követően 2015. március 5-i időponttal felszámolás alá került.
A felperes módosított keresetében a felek között létrejött szerződés teljesítését kérte, az általuk megkötött bizományosi keretszerződés és az alperes konkrét megbízásai szerint kötött pénzpiaci ügyletek után. Másodlagosan a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) 6:115. § (2) bekezdése szerint kártérítési igényt érvényesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság indokolásában a bizományi szerződés érvényességével kapcsolatban rámutatott, hogy mivel az alperes nem ismeri a magyar nyelvet, ezért a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése alapján írásbeli jognyilatkozata csak abban az esetben lenne érvényes, ha az okiratból kitűnne, hogy annak tartalmát valamelyik tanú az alperesnek megmagyarázta, a becsatolt szerződéseknek erre utaló tartalmuk azonban nincs. A bíróság kiemelte továbbá, hogy a Ptk. 6:58. §-a a szerződést a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozataként határozza meg, így az alperes jognyilatkozatának hiányában önmagában a felperes jognyilatkozata nem is hozta létre a felek szerződését. Az alperes érvényes jognyilatkozatának hiányában tehát nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét kellett megállapítani.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
A Kúria a felülvizsgálatot engedélyezte.
A Kúria elsődlegesen azt rögzítette, hogy a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében nevesített alaki feltételek megsértésének következményéről korábban a Pfv.VI.20.113/2021/6. számú határozatában már állást foglalt és kimondta, hogy az alaki hiba a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A Kúria az ebben a korábban közzétett határozatában foglalt jogértelmezést a jelen ügyben is irányadónak tartja, attól eltérni nem kíván.
A Ptk. a régi Ptk. alakiságra vonatkozó szabályain érdemben nem változtatott. A jogalkotót – a Ptk. indokolásából is kitűnően – nem vezette az a cél, hogy a kötelező alakiság megsértésének jogkövetkezményét a régi Ptk.-tól eltérően határozza meg, és a nem rá meghatározott alakban tett jognyilatkozat a továbbiakban ne érvénytelenséghez, hanem a szerződés létre nem jöttéhez vezessen. Az alakiság a Ptk. hatálya alatt is érvényességi követelmény, amelyet a Ptk. – az ismertetett szerkesztési megoldásának megfelelően – már nem a szerződések általános szabályai között, hanem a kötelmek közös szabályainál, a jognyilatkozatokkal kapcsolatban rendez.
A Kúria azt is kiemelte, hogy Ptk. 6:7. § (4) bekezdése a kötelező alakiság speciális esetét szabályozza, ezért megsértésére nem alkalmazható más jogkövetkezmény, mint az alakiság főszabályának megsértésére.
Abban az esetben, ha a kötelmet nem egyoldalú jognyilatkozat, hanem szerződés hozza létre, a kötelező alakiság a teljes szerződéssel szemben jelentkező elvárás. Szerződés esetén a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében írt külön alakiság sem értelmezhető egyedül az okirat nyelvét nem értő fél saját nyilatkozatával szemben támasztott fokozott alaki elvárásként: a szerződés jogi természetének megfelelően az elvárt külön alaki követelménynek ez esetben is a másik fél nyilatkozatára kiterjedően teljesülnie kell.
Az előzőekben kifejtettekből pedig az következik, hogy a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében nevesített alaki feltételek megsértésének következménye a szerződés érvénytelensége, nem pedig a szerződés létre nem jötte.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A jogeset száma: BH 2023. 274. (Kúria Gfv.III.30.404/2022/6.)
Részletesebben Magyar Jog 2024/3., 161-163. o.: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/6186263
Szerző: dr. Nagy Álmos Lukács
közjegyzőhelyettes magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet
Az összbüntetési eljárásról hozott jogegységi határozatot a Kúria