Az Egyesült Királyságban működő koronabíróság a 2019. október 24-én meghozott és aznap jogerős ítéletével a terheltet erőszakos rendzavarás, 6 rendbeli szándékos megsebesítés, tényleges testi sérülést okozó bántalmazás, éles vagy hegyes eszközök hordása és támadó fegyverek hordása miatt 14 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtása átvétele céljából folytatott eljárásban a magyarországi törvényszék végzésével megállapította, hogy a terhelttel szemben hozott tagállami ítélet figyelembe vehető és csoportosan elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont], 6 rendbeli társtettesként és csoportosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], illetve társtettesként és csoportosan elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül kiszabott 14 év szabadságvesztésnek felel meg.
A törvényszék végzése ellen a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, az azonban a törvénynél fogva kizárt, mivel az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (EUtv.) alapján hozott határozattal szemben nincsen helye felülvizsgálatnak. Azt a Be. felülvizsgálatai okai nem nevesítik, az EUtv. 108. § (2) bekezdése pedig explicit módon ki is zárja a felülvizsgálatot. Ezért végül a legfőbb ügyész fordult újból a Kúriához, törvényességi jogorvoslatot előterjesztve annak érdekében, hogy a terhelt büntetését a magyar Btk.-val összhangban jelentősen enyhítsék.
A Kúria végzésében áttekinti a külföldi elítélés hazai megfeleltetésére vonatkozó törvényi előírásokat. Az EUtv. 109. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem tesz kivételt, a büntetőügyben hozott tagállami ítélet a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, és azt a tagállami ítélet meghozatalát követően indult büntetőeljárásban az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság figyelembe veszi. Az EUtv. 111. § (1) bekezdése szerint a megfeleltetés célja, hogy a büntetőügyben hozott tagállami ítélet egyes rendelkezései, az abban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés, valamint ezek jogkövetkezményei összeegyeztethetők legyenek a magyar törvénnyel. 111/D. § (1) bekezdése alapján a megfeleltetés során a bíróság megállapítja a tagállami ítéletben szereplő bűncselekménynek a Btk. szerinti minősítését, és megvizsgálja, hogy a figyelembe vehető tagállami ítélet rendelkezései, valamint az abban kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összeegyeztethetők-e a magyar törvénnyel. Ha a tagállami ítélet rendelkezései vagy az abban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés nem összeegyeztethető a magyar törvénnyel, továbbá, ha ezek jogkövetkezményei nem felelnek meg a magyar törvénynek, a bíróság a tagállami ítélet rendelkezéseit, valamint a kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést a magyar törvénynek megfelelően átalakítja, illetve kiegészíti. A tagállami ítélet át nem alakított rendelkezéseit a tagállami ítéletnek megfelelően kell figyelembe venni.
Az EUtv. 111/D. § (2) bekezdés a) pontja szerint a tagállami ítélet rendelkezéseinek, a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés átalakítására akkor kerülhet sor, ha a tagállami ítélet rendelkezése, a tagállami ítéletben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő lenne, vagy az a magyar törvényben nem ismert. A bíróság a tagállami ítéletben kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést a bűncselekmény vonatkozásában a Btk. által alkalmazható büntetés vagy intézkedés keretein belül, a magyar törvénynek megfelelően úgy alakítja át, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a tagállami ítélet rendelkezéseinek, valamint az abban kiszabott büntetésnek vagy alkalmazott intézkedésnek.
A tagállami ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamának átalakításával kapcsolatban az EUtv. két speciális szabályt tartalmaz. Egyfelől nem alakítható át a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés, ha annak tartama rövidebb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne [EUtv. 111/D. § (3) bek.]. Másfelől a bíróság a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetést a magyar törvény alapján megállapítható büntetési tétel felső határának megfelelően alakítja át, ha a tagállami ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama hosszabb, mint amennyi a magyar törvény alapján megállapítható lenne [EUtv. 111/E. § (1) bek.]. Ekként a magyar jog szerint törvénysértően súlyos – így például a magyar büntetési tételkeretet meghaladó – rendelkezést a magyar törvénynek megfelelő mértékre kell csökkenteni.
A Kúria – a legfőbb ügyész indítványával egyezően – megállapította, hogy a magyar Btk. szerint megfeleltetett bűncselekményekre kiszabható maximális büntetés, azaz a halmazati büntetés felső határa 4 év és 6 hónap. Ezért súlyosan törvénysértő a törvényszéki végzés azon rendelkezése, amely szerint a tagállami bíróság által kiszabott szabadságvesztés halmazati büntetésül kiszabott 14 év szabadságvesztésnek felel meg. A tagállami ítéletben kiszabott 14 év szabadságvesztés jelen ügyben nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, így azt az EUtv. 111/D. § (1) bekezdés második mondata alapján a törvényszéknek a magyar törvénynek megfelelően át kellett volna alakítania.
A Kúria ezért a szabadságvesztés mértékét a magyar Btk. szerinti halmazati büntetés maximumára, 4 év 6 hónapra enyhítette. Kiemelendő a védői észrevételre tett azon megállapítása, hogy az EUtv. által előírt átalakítási szabály mérlegelést nem tűrően írja elő a Btk. szabályainak megfelelő és adott ügyben kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztés megállapítását. Ezért ilyen esetben a büntetéskiszabási körülmények mérlegelésének nincsen helye, ilyen értelemben a magyar bíróság a büntetés törvényességi megfeleltetését teszi meg, de nem büntetéskiszabást végez.
Eljárásjogi szempontból a kúriai végzés azért jelentős, mert megerősíti azt a 2017. évi Be. hatálya alatt megjelent gyakorlatot, amely szerint a tagállami ítélet érvénye tárgyában hozott törvénysértő határozat a Be. 667. §-a szerinti törvényességi jogorvoslattal támadható.
Szerző: Szomora Zsolt
Egy gimnasztika órán kialakult szóváltástól a „jogi gimnasztikáig” – Nem sérültek az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogai egy személyiségi jogi jogsérelem elbírálása kapcsán