Hétéves előkészület és tárgyalássorozat után 2020 utolsó napjaiban bejelentették, hogy befektetési megállapodást köt egymással az Európai Unió és Kína. Mindettől Brüsszel azt reméli, hogy az európai cégek a korábbiaktól eltérően sokkal könnyebben juthatnak be az ázsiai ország piacára.
A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy egyelőre politikai alkut kötött egymással a világgazdaság két nagy szereplője, mert a megállapodás konkrét jogi szövege még nem született meg. Az elkészülő szöveget majd tagállamonként ratifikálni kell, és e mellett az emberi jogok kínai helyzete miatt aggódó Európai Parlament meggyőzése sem ígérkezik egyszerű feladatnak.
A megállapodásról annyit tudni, hogy Kína megnyitja az EU-tagállamok cégei előtt egyebek mellett az eddig zárt pénzügyi, szállítmányozási, magán-egészségügyi és ingatlanpiacát. Ezzel párhuzamosan véget vetnének annak a gyakorlatnak, hogy az európai cégek a kínai feldolgozóiparba kizárólag vegyesvállalati formában tevékenykedhetnek. Brüsszel reményei szerint ez elősegítheti a technológiai transzferek és a szellemi tulajdon hatékonyabb védelmét Kínával szemben. A felek gazdasági és jogi viszonyában ez utóbbi kettő évtizedek óta sarkalatos kérdésnek számít.
A befektetési megállapodás szükségességét támasztja alá az a tény, hogy hiába Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, a tagállamok cégei nemzetközi befektetéseik értékének alig néhány százalékával jelentek meg eddig a világ legnépesebb országában.
A nemrégiben született megállapodással kapcsolatban az eltelt idő rövidsége ellenére többfajta vélemény megfogalmazódott. A támogatók azzal érvelnek, hogy az EU jár jobban, amelynek piaca eddig is sokkal nyitottabb volt a külföldi befektetők előtt, mint a kínai. A frissen tető alá hozott megállapodás ezért az európai cégeket segíti jobb helyzetbe.
A kétkedők ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a kínai piacra való bejutást nagyban nehezíteni fogja, hogy a hazai cégeknek adott állami támogatásokat ugyan nyilvánosságra kell hozni, de ennek kapcsán semmilyen szankciót nem tartalmaz a december végén elfogadott megállapodás. Könnyű belátni, hogy mindez milyen piactorzító hatásokkal járhat. Az elemzők ennek kapcsán megjegyezték: mivel Peking gazdaságpolitikájának szerves része az állami támogatások odaítélése, ezért a tárgyalásokon esély sem mutatkozott arra, hogy ennek tilalmába vagy szankcionálásába Kína belemenjen.
A megállapodással hármas célt szeretne követni az EU: a korábbinál sokkal jobb hozzáférést biztosítani magának a gigantikus méretű ottani belső piachoz, és ezzel egyidejűleg komolyabb beruházásvédelmet kiharcolni. A harmadik cél az előbbi kettőből következik. Kivenni a részüket a világ jelenlegi második legnagyobb gazdaságának növekedéséből.
Szerző: Szalai Anikó
AZ EJEB ítélete a J. A. kontra Svájc ügyben