(Debreceni Ítélőtábla – BDT 2021. 4303.)
Az adós gazdasági társaság ellen 2019. november 14-én indult meg a csődeljárás. A bírósági eljárásban kifogást tevőként fellépő korábban a hitelezői igénye nyilvántartásba vételének megtagadása miatt terjesztett elő kifogást, melyet az elsőfokú bíróság elutasított, ezért a kifogást tevő nem minősül hitelezőnek a csődeljárásban.
A kifogást tevő azt sérelmezte, hogy a vagyonfelügyelő elutasította azt a kérelmét, amelyben – az adós mulasztására hivatkozással – az adós fizetőképességének helyreállítását és az adósságok rendezését célzó programnak, valamint az előzetes egyezségi javaslatnak a részére történő megküldését kérte.
Az eljáró bíróságok megállapították, hogy a csődeljárásól és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 17. § (1) bekezdése alapján a hitelezők egyezségi tárgyalásra való összehívása, az egyezségi tárgyalás tartása, a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó program, valamint az előzetes egyezségi javaslat hitelezők részére történő megküldése az adós feladatát képezi. Az adós feladatát jelentő tevékenység ellátására a vagyonfelügyelőnek nincs ráhatása, ezért e tekintetben intézkedési kötelezettsége sem áll fenn.
Az egyezségi tárgyalás összehívását és a meghívó kötelező mellékletét képező dokumentumoknak a hitelezők részére történő megküldését tehát a jogszabály az adós feladatává teszi.
A vagyonfelügyelő jogait és kötelezettségeit a Cstv. 13. § (3), (5) és (6) bekezdései, valamint a 14. § (1) és (2) bekezdései tartalmazzák. Ez utóbbi szabályok pedig a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program, valamint az egyezségi javaslat tekintetében csupán azt rögzítik, hogy a vagyonfelügyelő részt vesz a hitelezőkkel való tárgyalásokon, annak jegyzőkönyveit ellenjegyzi, és a csődegyezség bírósági jóváhagyásra való bemutatásakor nyilatkozik arról, hogy az megfelel-e a Cstv. 20. §-ában és a 21/A. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Olyan rendelkezést azonban a Cstv. nem tartalmaz, amelyből azt a következtetést lehetne levonni, hogy az adós mulasztása esetén a vagyonfelügyelő feladatát képezné a Cstv. 17. § (1) bekezdésében meghatározott dokumentumoknak a hitelezők részére történő megküldése.
Ebből pedig az következik, hogy a kifogást tevő által sérelmezett vagyonfelügyelői magatartás nem tekinthető jogszabálysértő, illetve a hitelezők vagy más személy jogos érdekét sértő magatartásnak (mulasztásnak).
Az ítélőtábla végül arra is rámutatott, hogy annak következtében, hogy mind az egyezségi tárgyalás összehívása, mind a jogszabályban megjelölt mellékleteknek a hitelezők részére történő megküldése az adós feladatát képezi, az ezek esetleges elmulasztása vagy nem jogszerű teljesítése miatti jogsérelem nem a Cstv. 15. § (3) bekezdése szerinti (a vagyonfelügyelő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető) kifogás alapján, hanem (esetlegesen) a csődegyezség jóváhagyása körében értékelhető.
Szerző: Bodzási Balázs
A Magyar Jogász Egylet elnökének márciusi hírlevele