Az Európai Bíróság újabb döntésében az uniós joggal ellentétesnek minősítette egy tisztességtelen szerződéses kikötés miatt érvénytelen fogyasztói szerződés tagállami bíróság általi érvényessé nyilvánítását és ezáltal a szerződés tartalmának a tagállami bíróság általi kiigazítását (módosítását).
Ellentétes továbbá a 93/13-as irányelvvel az is, ha az érvénytelen fogyasztói szerződést a nemzeti jogszabály által előírt időpontig hatályában fenntartják és a tisztességtelen jellege miatt érvénytelen szerződéses kikötést a nemzeti jog általános jellegű rendelkezéseivel helyettesítik (eltekintve néhány kivételes esettől).
Az alapeljárás felperese 2008. február 13-án gépjármű vásárlása céljából kölcsönszerződést kötött az AxFina jogelődjével. E kölcsön tényleges összege 2.830.000 forint (kb. 7126 euró) volt, amelyet 120 havi futamidőre folyósítottak, és a teljes futamidőre kamatként 920.862 forint (kb. 2.319 euró) összeget tüntettek fel. A szerződés svájci frankban (CHF) nyilvántartott és forintban törlesztett kölcsönre vonatkozott. A forint és a svájci frank árfolyamának ingadozása befolyásolta az adós (az alapeljárás felperese) visszafizetési kötelezettségét, aki a törlesztőrészleteket 2015 augusztusáig fizette.
A Győri Ítélőtábla megállapította az említett kölcsönszerződés semmisségét azzal az indokkal, hogy annak az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító kikötése tisztességtelen volt. Ezt követően az eljárás a Szombathelyi Törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt folytatódott az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapítása iránt.
Fellebbezés folytán az ügy ismét a Győri Ítélőtábla elé került. Az ítélőtábla álláspontja szerint a szóban forgó kölcsönszerződés az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító tisztességtelen kikötés elhagyása esetén nem teljesíthető. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatban hivatkozott a Kúria Konzultációs Testületének 2019. június 19-ei állásfoglalására, amely bár formálisan nem kötelező, a magyar ítélkezési gyakorlat többnyire azt követi. Ezen állásfoglalás szerint az egyetlen jogkövetkezmény, amely akkor alkalmazható, ha a kölcsönszerződés olyan tisztességtelen kikötést tartalmaz, amely az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárítja, a magyar jog szerint az „érvényessé nyilvánítás” (vagyis az érvénytelen szerződés bíróság általi érvényessé nyilvánítása). Ebben az esetben az érvénytelenségi ok megszüntetése annak bíróság általi kiküszöbölésével, vagyis ténylegesen a szerződés tartalmának a módosításával történik.
A Győri Ítélőtábla ezzel kapcsolatban előzetes döntéshozatal céljából azt a kérdést tette fel, hogy figyelemmel az Európai Bíróságnak (a továbbiakban: EUB) a 93/13-as irányelv 6. és 7. cikke értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, a Kúria Konzultációs Testületének állásfoglalásában foglaltak (az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása és tartalmának megváltoztatása) összeegyeztethetők-e ezen irányelvvel.
A bíróság emellett azt a kérdést is feltette, hogy a nemzeti bíróságnak lehetősége van-e arra, hogy érvényesnek nyilvánítsa az olyan kölcsönszerződést, amely az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító tisztességtelen kikötést tartalmaz, és hogy e tisztességtelen kikötést a régi Ptk.-nak a kölcsön törlesztésének pénznemére, a szerződéses jogviszonyokban történő kamatfizetésre és a kamatláb meghatározására vonatkozó rendelkezéseivel helyettesítse.
A Győri Ítélőtábla által az EUB-nak feltett első kérdés kifejezetten arra vonatkozott, hogy ellentétes-e a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, illetve 7. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti jog olyan értelmezése, amely a fogyasztókkal kötött szerződésben alkalmazott tisztességtelen feltétel miatti érvénytelenség jogkövetkezményeit akként vonja le, hogy miután a nemzeti bíróság megállapítja a teljes szerződés érvénytelenségét, a szerződést úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a kölcsön kirovó pénznemévé a magyar forintot, és azt a forint összeget helyettesíti be, amelyet a fogyasztó ténylegesen megkapott a hitelezőtől, és az így meghatározott tőke után fizetendő ügyleti kamatot is az érvénytelennek nyilvánított szerződéstől eltérően határozza meg. Az ügyleti kamat meghatározására ugyanis oly módon kerülne sor, hogy a szerződéskötéskori „induló” kamat a szerződéskötéskor irányadó budapesti bankközi forint hitelkamatlábnak (BUBOR), mint referenciakamatnak az eredeti (devizaalapú) szerződésben meghatározott kamatfelárral növelt értékével egyenlő.
Az EUB elsőként azt emelte ki, hogy a nemzeti bíróság nem egészítheti ki a szerződést a tisztességtelen feltétel tartalmának módosításával. A tisztességtelennek nyilvánított szerződési feltételt ugyanis főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Az ilyen kikötés tisztességtelen jellegének bíróság általi megállapítása azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását kell, hogy eredményezze, amelyben a fogyasztó e kikötés hiányában lett volna, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára a tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatéríttetéséhez való jogot.
Az EUB rámutatott, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sértené a 93/13-as irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt, amely az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányul. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében. Ebben az esetben ugyanis az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek.
Ennélfogva – mutat rá az EUB – annak érdekében, hogy e cél ne sérüljön, a nemzeti bíróság nem orvosolhatja a szerződésnek az abban szereplő valamely kikötés tisztességtelen jellegéből eredő érvénytelenségét oly módon, hogy e szerződést érvényessé nyilvánítja, és egyidejűleg módosítja annak pénznemét és az említett szerződésben rögzített kamatlábat, vagy maximálja e deviza árfolyamát. A nemzeti bíróság ilyen beavatkozása végeredményben e kikötés tartalmának megváltoztatását jelentené, amely ellentétes lenne az EUB hivatkozott gyakorlatával.
Amennyiben a szóban forgó kölcsönszerződést a tisztességtelen feltétel elhagyását követően teljes egészében meg kell semmisíteni, az ilyen feltétel kivételesen törölhető és helyettesíthető a nemzeti jog valamely diszpozitív, vagy a felek egyetértése esetén alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezéssel. Ez a lehetőség azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben a teljes szerződéses semmisségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, úgy, hogy ezáltal még a fogyasztó járna rosszabbul.
Az EUB rámutatott, hogy amennyiben a fogyasztó nem fejezte ki a tisztességtelen feltételek fenntartására irányuló szándékát, és amennyiben e szerződés semmissé nyilvánítása különösen hátrányos következményeknek tenné ki a fogyasztót, a fogyasztó védelmének a 93/13-as irányelv értelmében biztosítandó magas szintje megköveteli, hogy a nemzeti bíróság a szerződő felek kölcsönös jogai és kötelezettségei között tényleges egyensúly helyreállítása céljából, belső jogának egészére figyelemmel, tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztót meg lehessen védeni azon különösen hátrányos következményektől, amelyeket az említett kölcsönszerződés semmissé nyilvánítása vonhat maga után, különösen pedig attól, hogy a szolgáltató haladéktalanul követelhesse a kölcsön összegét a fogyasztótól.
Ha a nemzeti bíróság a kölcsönszerződés jellegét figyelembe véve úgy ítéli meg, hogy a felek vonatkozásában nem lehet helyreállítani azt az állapotot, amelyben akkor lettek volna, ha e szerződést nem kötötték volna meg, e bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó végső soron abba a helyzetbe kerüljön, amelyben akkor lett volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel soha nem létezett volna. Így a nemzeti bíróság jogosult arra, hogy a fogyasztó érdekeit védelemben részesítse többek között azáltal, hogy visszatérítetti neki azokat az összegeket, amelyeket a hitelező tisztességtelennek ítélt feltétel alapján szedett be, azzal, hogy e visszatérítés a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történik.
A nemzeti bíróság hatásköre azonban nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely feltétlenül szükséges a szerződő felek közötti szerződéses egyensúly helyreállításához, és ily módon a fogyasztónak azon különösen hátrányos következményektől való védelméhez, amelyeket a szóban forgó kölcsönszerződés semmissé nyilvánítása válhat ki.
Mindezek alapján az első és második kérdésre az EUB azt a választ adta, hogy a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az, hogy a devizában nyilvántartott, de nemzeti pénznemben törlesztett kölcsönszerződést érvényesnek nyilvánítják, és a fogyasztónak a tisztességtelennek ítélt kikötésből eredő kötelezettségei tartalmát a kölcsönszerződés pénznemének és az abban rögzített kamatlábnak a módosítása vagy e deviza maximált árfolyama révén kiigazítják.
A Győri Ítélőtábla harmadik kérdése lényegében arra irányult, hogy ellentétes-e az uniós joggal az, ha a tisztességtelennek ítélt kikötést egy nemzeti jogi rendelkezéssel helyettesítik. Az EUB ezzel kapcsolatban elismerte a nemzeti bíróság azon lehetőségét, hogy a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse a kölcsönszerződés tisztességtelen feltételét. Ez a lehetőség azonban kivételes esetekre korlátozódik, vagyis azokra, amikor a tisztességtelen feltétel érvénytelenségének kimondása miatt a bíróságnak a teljes szerződés semmisségét kellene megállapítania, és ezzel a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné.
Mindezek alapján az EUB a Győri Ítélőtábla által feltett harmadik kérdésre a következő választ adta: a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel ellentétes, hogy a devizában nyilvántartott, de nemzeti pénznemben törlesztett kölcsönszerződést – ha az abban szereplő, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra terhelő kikötés tisztességtelen jellege e szerződés érvénytelenségét eredményezi – a megkötésétől a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések nemzeti pénznemre történő átváltásának a nemzeti jogszabály által előírt időpontjáig terjedő időszakban fenntartják a hatályát, és az említett kikötést a nemzeti jog általános jellegű rendelkezéseivel helyettesítik.
Jogeset száma: C-705/21. számú ügy
Az ítélettel a Magyar Jogász Egylet honlapján közzétett podcast is foglalkozott: https://jogaszegylet.hu/jogelet/ujabb-itelet-a-devizahiteles-ugyek-soraban-podcast/
A jogeset magyar nyelven az alábbi linken érhető el:
Észrevételek a jogesethez kapcsolódóan
Az már korábban is ismert volt, hogy az érvénytelen szerződésnek a magyar polgári jog szerinti, bíróság általi érvényessé nyilvánítása az Európai Bíróság szerint ellentétes a 93/13-as irányelvvel.
Az EUB már a C-618/10. sz. (Banco Español de Credito SA) ügyben 2012. június 14-én született ítéletében kimondta, hogy a 93/13-as irányelv 6. cikk (1) bekezdésének a szövegéből az következik, hogy a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabályként úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat.
Az EUB szerint, amennyiben a módosítás lehetősége a nemzeti bíróságok rendelkezésére állna, nem tudna önmagában a fogyasztók számára olyan hatékony védelmet biztosítani, mint amelyet a tisztességtelen feltételek alkalmazhatatlansága eredményez.
A 93/13. irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető oly módon, hogy az lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára, hogy abban az esetben, ha az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt tisztességtelen feltétel fennállását megállapítja, az említett feltétel tartalmát módosítsa ahelyett, hogy a fogyasztó vonatkozásában e feltétel alkalmazhatóságától egyszerűen eltekintene.
Az EUB azonban korábban elismerte annak lehetőségét, hogy a tagállami bíróság az érvénytelen szerződés tisztességtelennek minősített kikötését a nemzeti jog egy diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, pótolja. A most meghozott ítéletében azonban az EUB főszabály szerint már ezt a lehetőséget sem tartja a 93/13-as irányelvvel összeegyeztethetőnek.
Szerző: Bodzási Balázs
Pályakezdő jogtanácsosok őszi seregszemléje: 2 millió forint összdíjazás, a nézőknek pedig 4 kreditpont! 