A végrehajtást kérő kérelmére az adóssal szemben végrehajtási eljárás indult, melyet a felperes végrehajtói irodája foganatosított. Ennek során a lefolytatott ingatlanárverésen az adós tulajdonában álló ingatlan az árverési vevők részére értékesítésre került. A végrehajtó intézkedésével szemben H. I. egyéb érdekelt végrehajtási kifogást nyújtott be. A járásbíróság a kifogást elutasította, a felperes végrehajtó intézkedését pedig hatályában fenntartotta.
Az egyéb érdekelt utóbb újabb végrehajtási kifogást nyújtott be, amelynek során az alperes okiratszerkesztő ügyvédként járt el, ő ellenjegyezte a kifogást. A végrehajtási kifogást tartalmazó beadvány jogszabálysértésként és ezáltal az árverés szabálytalanságaként utalt arra, hogy a végrehajtó az árverés időpontjában állítólag büntetés-végrehajtási intézetben volt fogvatartottként. Az alperes által ezzel egyidejűleg szerkesztett és ellenjegyzett fellebbezésben ugyancsak az került rögzítésre, hogy állítólag a végrehajtó büntetés-végrehajtási intézetben volt fogvatartott.
A felperes végrehajtó iroda etikai vizsgálatot kezdeményezett az alperessel szemben a megyei ügyvédi kamaránál. A kamara fegyelmi tanácsa határozatában az alperest vétkesnek találta folytatólagosan elkövetett szándékos fegyelmi vétségben, amelyért 100.000 Ft és 60.000 Ft eljárási költség megfizetésére kötelezte. A Magyar Ügyvédi Kamara Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot utóbb helybenhagyta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a becsülethez és jóhírhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy jogi képviselői minőségében eljárva valótlanul állította, hogy büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott. A jogsértés megállapítása mellett elégtételadásra is kérte kötelezni az alperest oly módon, hogy írásban kérjen tőle bocsánatot. Ezen felül 500.000 Ft összegű sérelemdíj megfizetésében kérte marasztalni az alperest.
A felperes érvelése szerint az alperes az ügyvédi hivatási rendhez méltatlan magatartást tanúsított, az elvárható fokozott gondosságot és körültekintést elmulasztotta. A hamis tényállítások a bírósági dolgozók tudomására jutottak, a minden valóságalapot nélkülöző pletykák arra utaltak, hogy hamis közokiratot állított ki az árverési jegyzőkönyv elkészítésekor. Az alperes sértő kijelentése híresztelést tartalmazott. Hangsúlyozta, hogy beadványban is történhet személyiségi jogsértés, ha az oda nem tartozó valótlan és sértő tényállítást tartalmaz, vagy a vélemény minden valóságalapot nélkülöző, továbbá kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, megalázó.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy okiratszerkesztő ügyvédként járt el, a sérelmezett beadvány nem az ő nyilatkozatát tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében kiemelte, hogy az alperes az ügyfél eljárási jogait gyakorolta az okirat szerkesztésekor, ami kívül esik a személyiségi jogsértésen. Magatartása az általa képviselt személy magatartásának minősül, annak során nem lépte túl a képviselet kereteit, ezért a terhére személyiségi jogsértés sem róható. A bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy hatóság előtti eljárás kezdeményezése vagy büntető feljelentés tétele önmagában személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg abban az esetben sem, ha az eljárás nem vezetett a felperes bűnösségének a megállapításához.
A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a felperes fellebbezését alaptalannak ítélte. Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint az alperes nem a saját nevében tette a vitatott közlést, hanem a végrehajtási eljárásban egyéb érdekeltként részt vevő személy érdekében és nevében járt el a nemperes eljárásban, ezért magatartása a képviselt személy magatartásának minősül. Ha pedig a képviselő a képviselet kereteit nem lépi túl, akkor magatartása nem valósít meg személyiségi jogsértést, illetve személyiségi jogsértés nem róható a terhére.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperes jogi segítői tevékenység ellátására kötött szerződés alapján járt el, az ennek keretében szerkesztett beadványokban ügyfele eljárási jogait gyakorolta és a végrehajtási kifogás sikere érdekében tett nyilatkozatot. Közlése – annak valótlansága esetén – abban az esetben lenne személyiségi jogsértés, ha túllépve a képviselet kereteit, állítása bántó, sértő módon került volna megfogalmazásra. Ez azonban az ítélőtábla szerint a perbeli esetben nem volt megállapítható. Lényeges, hogy a végrehajtási eljárásban az egyéb érdekelt az általa előterjesztett végrehajtási kifogás indokaként hivatkozott a felperes tartós távollétére. Az pedig, hogy álláspontja helytálló volt-e vagy sem, nem értékelhető a személyiségi jogsértés megállapítása során.
A bírói gyakorlat szerint valamely hatósági eljárás kezdeményezése, esetlegesen büntetőeljárás megindítása nem ad alapot személyiségvédelmi per kezdeményezésére. Emellett az eljárás során tett indokolatlanul nem sértő, nem bántó megfogalmazású tényközlések akkor sem alkalmasak a személyiségi jogsértés megállapítására, ha utóbb azok valótlannak bizonyulnak.
Az alperes kizárólag eljárási jogai gyakorlása körében tett az általa képviselt személy nevében nyilatkozatot az egyéb érdekelt személy jogainak megóvása érdekében, egyben a felperesi jogsértés (tartós távolmaradás) alátámasztásaként, ami nem minősül a rendeltetésszerű joggyakorlással ellentétben álló magatartásnak és személyiségi jogsértést sem valósít meg.
Jogeset száma: BDT 2021. 4365.
Szerző: Bodzási Balázs
LEZÁRATLAN JELENTÉS: Egy világjárvány munkaügyi és szociális (utó)hatásai címmel szervez konferenciát az ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke