A Kp. 43. § (1) bekezdése értelmében „a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.”
E szabály a gyakorlatban igen fontos, hiszen a meg nem engedett keresetváltoztatás azzal a következménnyel jár, hogy a bíróság jogszerűen mellőzheti az abban foglaltak elbírálását, figyelembevételét. Ennek ellenére a Kúria korábban – a BH2020.378. számú eseti döntés kivételével – még nem vizsgálta elvi éllel e jogintézményt.
A Kfv.II.37.754/2021/7. számú eseti döntés tényállása szerint az építési hatóság végzésével felhívta a felperest, hogy az ingatlanának teraszán található építmény vonatkozásában nyújtson be fennmaradási engedélykérelmet. A felperes ezt elmulasztotta, így az alperes külön határozatban az építmény elbontására kötelezte őt. A felperes keresettel támadta mindkét alperesi döntést, elsődlegesen arra hivatkozással, hogy az építési munkálat nem volt engedélyköteles. A felperes az első tárgyalást megelőzően két újabb beadványt is előterjesztett, amelyekben továbbra is állította, hogy az építkezés nem volt engedélyköteles, ezen felül eljárási szabálysértésekre is hivatkozott az alperesi végzés és határozat vonatkozásában is.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a felperes az említett beadványait a jogsérelem megjelölésére nyitva álló határidőn túl terjesztette elő, így az azokban szereplő érveit a Kp. 43. §-ába ütköző keresetváltoztatás folytán nem vizsgálhatta. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria végzésének indokolásában kifejtette, a Kp. 43. § (1) bekezdése – a régi Pp. szabályaival és a kialakult bírói gyakorlattal összhangban – megkülönbözteti a valódi keresetváltoztatást és a látszólagos (nem valódi) keresetkiterjesztést vagy keresetváltoztatást. Valódi keresetváltoztatásnak minősül a keresetmódosítás (a felperes által állított jogsérelem helyébe új, más jogsérelem lép) és a valódi keresetkiterjesztés (a felperes a már támadott közigazgatási cselekmény támadott rendelkezése kapcsán további jogsérelmet jelöl meg). Ezzel szemben látszólagos keresetkiterjesztés vagy keresetváltoztatás esetén a felperes a már támadott közigazgatási cselekmény korábban nem támadott, elkülönülő rendelkezésére „terjeszti ki” keresetét. Utóbbi esetben lényegében egy önálló, új kereset előterjesztéséről van szó, amelynek megítélése nem függ az eredeti kereset alaposságától.
A Kúria értelmezése szerint tehát Kp. 43. § (1) bekezdésének első mondata („[a] felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg”) a valódi keresetváltoztatást, míg második mondata („[a] keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni”) a látszólagos keresetkiterjesztést vagy keresetváltoztatást szabályozza. Ennek megfelelően valódi keresetváltoztatásra az első tárgyalásig van lehetőség, míg látszólagos keresetkiterjesztésnek, keresetváltoztatásnak kizárólag a keresetindítási határidőn belül van helye.
Lényeges továbbá, hogy a Kúria álláspontja szerint nem minősül sem valódi keresetváltoztatásnak, sem látszólagos keresetkiterjesztésnek vagy keresetváltoztatásnak, ha a felperes a korábban már megjelölt jogsérelmet új jogszabályi hivatkozásokkal, új jogi érveléssel támasztja alá.
A Kúria mindezen elvi tételeket a konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy a felperes a keresetlevél előterjesztését követően, de az első tárgyalást megelőzően előterjesztett beadványaiban a támadott közigazgatási cselekmény támadott rendelkezései vonatkozásában jelölt meg további jogsértéseket. Ekként a felperes beadványai a Kp. 43. § (1) bekezdésének első mondata szerinti valódi keresetváltoztatásnak minősülnek, amelyre azonban nem csak a keresetindítási határidőn belül van lehetőség, hanem még az első tárgyaláson is. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság jogsértő módon mellőzte a felperes e beadványainak értékelését, és ekként nem merítette ki teljes egészében a keresetet.
Jelen döntés kiemelkedő jelentőségű, hiszen abban a Kúria elméleti-dogmatikai alapossággal határolta el egymástól a keresetváltoztatás egyes aleseteit, így az a jogi képviselők számára más ügyekben is támpontot jelenthet arra nézve, hogy a közigazgatási perekben milyen határidővel és milyen tartalmú keresetváltoztatásra van lehetőség. Ettől függetlenül a döntés számos kérdést is felvet. Felmerül például, hogy milyen határidő vonatkozik a valódi keresetváltoztatásra a tárgyaláson kívüli elbírálás esetében. E kérdésekre a későbbi joggyakorlat adhat választ.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntések: BH2020.378.; Kfv.II.37.754/2021/7.
A józan észtől a formál-logikáig. Mit jelent az ügyvédi ellenjegyzés? Az AB törvényszéki ítéletet semmisített meg