A sajtóban megjelent hírek szerint a bíróságokon az elmúlt hónapokban jogalkalmazási nehézséget okozott annak az eldöntése, hogy a pedagógusok a köznevelési törvény 2024. január 1-jén hatályba lépő módosítását követően is közfeladatot ellátó személynek minősülnek-e a Büntető Törvénykönyv alkalmazása szempontjából. A kérdésre a Belügyminisztérium az MTI Országos Sajtószolgálatán keresztül reagált (http://os.mti.hu/hirek/186078/a_belugyminiszterium_kozlemenye). A kérdés elemzése előtt a BM közleményét szószerint idézzük:
„A megjelent sajtóhírekkel ellentétben a pedagógusok és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak továbbra is közfeladatot ellátó személyek. Az ellenük elkövetett bűncselekmények – ha azoknak a közfeladat ellátásával való összefüggése megállapítható – megítélése során őket a Büntető Törvénykönyv közfeladatot ellátó személyként sorolja fel.
Attól, hogy 2024. január 1-jétől a köznevelési törvényből ideiglenesen kikerült egy bekezdés, a pedagógusok, mint e feladatokat ellátók, nem vesztették el közfeladatot ellátó személy minőségüket. A köznevelési törvény és a Büntető Törvénykönyv közötti szabályozási koherencia 2024. január 1-jét követően is fennállt, és a pedagógusok 2024. január 1. és 2024. május 10. között is közfeladatot ellátó személynek minősültek. A felmerülő esetleges jogalkalmazási nehézségek megelőzése, a folyamatos és egységes joggyakorlat biztosítása érdekében a jogalkotó 2024. május 11-től hatályosan úgy módosította a köznevelési törvényt, hogy a pedagógusok és a nevelést és oktatást segítő munkakört betöltők közfeladatot ellátó személy minőségéről szóló rendelkezés újra szó szerint szerepel a köznevelési törvény szabályai között.”
A közfeladatot ellátó személyek kategóriáját a Btk. 459. § (1) bekezdés 13. pont i) alpontjában adott értelmező rendelkezés definiálja. Eszerint: „közfeladatot ellátó személy […] a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott.”
A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 2023. december 31-ig hatályban volt 66. § (2) bekezdése tartalmazta a Btk.-hoz kapcsolódó rendelkezést, ezzel a szöveggel: „A pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott az óvodai nevelőmunka, az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka, valamint a pedagógiai szakszolgálat ellátása során a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szempontjából közfeladatot ellátó személy.”
A Btk.-ban adott legáldefiníció fontos jellemzője, hogy a Btk. nem általában véve minősíti közfeladatot ellátó személyeknek a pedagógusokat, e tekintetben a köznevelési törvényre történő hivatkozás nem csak „jelképes”. A köznevelési törvényre való hivatkozás módja („köznevelésről szóló törvényben meghatározott esetben”) alapján egyértelmű, hogy a pedagógus nem valamennyi tevékenysége során, hanem csak a háttértörvényben meghatározott esetekben tekintendő közfeladatot ellátó személynek. A köznevelési törvény rendelkezése a Btk. 459. §-ának alkalmazás szempontjából konstitutív jelentőségű, a Btk. önállóan, önmagában e kérdéshez nem alkalmazható.
Bár a köznevelési törvény rendelkezése meglehetősen tágnak tűnik, mégis könnyen találunk olyan példát, amikor a pedagógus e rendelkezés alapján nem közfeladatot ellátó személy. E speciális minőséget a háttértörvény a pedagógusnak a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységére korlátozta. Amikor egy iskolai értekezleten a tantestület szervezeti kérdésekkel foglalkozik, vagy amikor például egy munkacsoportvezető pedagógus a csoportjában dolgozó kollégáját értékeli, valamint például azok a pedagógusok, akik a korábban működő szakmai minősítési rendszerben a kollégáik szakmai portfólióját értékelték, nem a gyermekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységet fejtettek ki. A munkahelyi igazgatás mint olyan nem teszi az adott munkahely dolgozóit közfeladatot ellátó személlyé, hanem a közfeladat végzésének van csak ilyen hatása. A közfeladat pedig a gyermekek nevelése és oktatása, derült ki a háttértörvényből.
A Btk. közfeladatot ellátó személyekre adott törvényi katalógusából számos hasonló normatív logikájú és felépítésű rendelkezést lehet említeni. Például a 13. pont g) alpontja szerint közfeladatot ellátó személy az állami mentőszolgálat, valamint a mentésre feljogosított más szervezet tagja a mentéssel és betegszállítással összefüggésben. Ez is egy konstitutív, korlátozó rendelkezés, a mentőszolgálat tagját nem általában véve minősíti közfeladatot ellátó személynek. Az egész 13. pontban a háttértörvények beépítése azonos logikával, konstitutív jelleggel történik; így a rendszertani értelmezés is a fent írt álláspontunkat támasztja alá.
A köznevelési törvény említett 66. § (2) bekezdése 2024. január 1-jén hatályát vesztette. A BM közleményében írtakkal ellentétben ez a szabályozási koherenciát megbontotta, és mivel e rendelkezés nélkül a Btk. legáldefiníciója üres blankettarendelkezés csupán, ezért kijelenthető, hogy a pedagógusok 2024. január 1. után – a Btk. alkalmazása szempontjából – elveszítették közfeladatot ellátó személyi minőségüket. Ahogy a minisztériumi közlemény is említi, a köznevelési törvényt 2024. május 11. hatállyal újból módosították. A hatályos törvény 62. § (1) bekezdése újból szószerint tartalmazza a korábbi rendelkezést.
Vizsgáljuk meg, hogy a Btk. időbeli hatálya szempontjából mit eredményez e jogalkotási helyzet. Mivel a pedagógusok 2024. január 1. és május 10. között nem voltak közfeladatot ellátó személynek tekinthetők, ezért az ez idő alatt a sérelmükre elkövetett cselekmények nem minősíthetők közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak (Btk. 311. §), hanem a magatartás alapján például kényszerítést, tettleges becsületsértést vagy testi sértést valósíthatnak meg. Ugyanez igaz a pedagógusok elkövetői minőségére is: 2024. január 1. és május 10. között elkövetett cselekmények nem valósíthatnak meg közfeladati helyzettel visszaélést (Btk. 306. §).
A 2024. január 1. előtt megindult és jelenleg is folyamatban lévő büntetőeljárásokban a Btk. 2. §-a alapján újból figyelembe vehető a közfeladatot ellátó személyi minőség. Ha tehát ezek a büntetőeljárások május 11. előtt nem zárultak le, akkor érdemi változás a minősítésben nem következik be. Ez azért fordulhat elő, mert a magyar Btk. – külföldi törvénykönyvekkel vagy pl. a Csemegi-kódexszel ellentétben – nem ismeri el az ún. legenyhébb büntető törvény intézményét. Ez az törvényi állapot az, amikor az elkövetéskori törvényhez képest enyhébb rendelkezés lép hatályba, amelyet azonban az elbírálás időpontjára már hatályon kívül helyeznek. Ez a rendelkezés akkor sem alkalmazható, ha ez biztosítaná a legenyhébb elbírálását. A köznevelési törvény – a Btk. 459. §-án keresztül – 2024. január 1. és május 10. közötti Btk.-állapotot tette a legenyhébb büntetőtörvénnyé. De ahogy említettük, a még folyamatban lévő ügyekben ez már nem vehető figyelembe.
Az a tény, hogy a magyar Btk. nem ismeri a legenyhébb büntetőtörvény kategóriáját, jogbizonytalanságot szül, ugyanis a büntetőhatóságok eseti működésétől, egy-egy büntetőeljárás konkrét állásától teszi függővé azt, hogy azonos időpontban elkövetett azonos cselekmények után történhet-e, illetve milyen büntetőjogi felelősségre vonás történhet. A Csemegi-kódex 2. §-a nem véletlenül írta elő, hogy „ha a cselekmény elkövetésétől, az itélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó.”
Fel kell hívni továbbá arra is a figyelmet, hogy az ENSZ Polgári és Politika Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 15. cikk 1. pontjának 3. mondata is a legenyhébb törvény alkalmazását várja el: „Amennyiben a bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés alkalmazását rendelte el, ennek előnyeit az elkövető javára érvényesíteni kell.”
E nemzetközi kötelezettségre figyelemmel Magyarországnak már 1976 óta vissza kellett volna állítania a Csemegi-kódex időbeli hatályszabályát. A pedagógusokat érintő mostani törvénymódosítások jól rávilágítanak ennek jelentőségére.
Szerző: Szomora Zsolt