A bűnhalmazat meghatározása a bűncselekménytan alapvető, kardinális jelentőségű rendelkezései közé tartozik. A törvény e kérdésben – a jelentősége ellenére – mindig is rendkívül lakonikus szabályt tartalmazott csak (vagy 1961 és 1978 között még azt sem), a bűncselekményi egység és többség dogmatikai tételeinek alakítása alapvetően a joggyakorlatra és a jogtudományra hárult. Ezért is mindenképpen nagy horderejű változásnak kell tekinteni, hogy 1978 után először, 2022. március 1-i hatállyal változtak a Btk. általános részének bűnhalmazati előírásai.
A bűnhalmazat és a folytatólagos bűncselekmény fogalmát meghatározó Btk. 6. § (1) és (2) bekezdése egy új, (3) bekezdéssel egészült ki. Eszerint: „Ha az elkövető több vagy tartós cselekménye egy bűncselekményt valósít meg, vagy több bűncselekménye e törvény rendelkezése alapján egy bűncselekményt valósít meg, és e bűncselekmény miatt az elkövetővel szemben vádemelésre került sor, az elkövető által a vádemelést követően elkövetett újabb ugyanolyan bűncselekmény önálló bűncselekményként bírálandó el.”
A rendelkezés szövegében a bevett dogmatikai kategóriák közül a több részcselekményből összeolvadó természetes egység különböző esetei, a tartós bűncselekmény mint a természetes egység egyik fajtája, továbbá a több részcselekményből – illetve a folytatólagosság törvényi fogalmát alapul véve a több bűncselekményből – összeálló törvényi egység egyes esetei fedezhetők fel.
A miniszteri indokolás az új rendelkezés beiktatásának indokaként első helyen azt emeli ki, hogy a joggyakorlatban többféle eltérő, és esetenként ellentmondó megközelítés született abban a kérdésben, hogy a több részcselekményt egységbe foglaló bűncselekmények esetén mi az a végső időpont, amelytől az újabb részcselekmények már nem tartoznak a bűncselekmény egységébe, az egységképző hatás megszűnik, és a további cselekmények már külön bűncselekményként halmazat megállapítását vagy újabb elítélést tehetnek lehetővé. A kérdésnek abból a szempontból van kiemelkedő jelentősége, hogy a természetes vagy a törvényi egységbe tartozó részcselekményeket egy eljárásban kell elbírálni, mert a jogerőhatás – figyelemmel a 6/2009. büntető jogegységi határozatban foglaltakra – rájuk egyébként is kiterjed.
Az igen részletes indokolás további ismertetésétől eltekintünk, ehelyett néhány gyakorlati példán keresztül szemléltetjük a változás jelentőségét. Az indokolásban is írt eltérő megközelítések többek között a költségvetési csalás bűncselekményénél jelentkeztek, ahol is a különböző költségvetési bevételfajtákra elkövetett bűncselekmény törvényi egységnek minősül, és a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány megállapítása szempontjából ezek összegét össze kell adni. E bűncselekménynél már korábban megjelent olyan bírói értelmezés, amelyben a vádemelés időpontját tekintették a bűncselekményi egységet lezáró időpontnak (BH2018. 162.). A joggyakorlat ugyanakkor széttartó volt a kérdésben. A törvényi módosítás végülis ennek megfelelőn, a vádemelés időpontját figyelembe véve zárta le a kérdést: a vádemelést követően elkövetett részcselekmények már halmazat, így többrendbeli költségvetési csalás megállapítását teszik szükségessé.
Büntetőeljárási szempontból fontos hangsúlyozni, hogy a Btk. módosítása nem érinti, nem korlátozza a vádemelést követő vádkiterjesztés lehetőségét, ahogyan az ügyek egyesítésének lehetőségét sem. A vádemelés után elkövetett részcselekmények egységbe foglalásának eddig is az volt a feltétele, hogy megtörténjen a vádkiterjesztés (pl. a tartási kötelezettség elmulasztásával összefüggésben hangsúlyozza ezt a 101/2012. BK vélemény) vagy a párhuzamosan futó eljárások egyesítése. A vádkiterjesztést a Btk. módosítása után is változatlanul meg lehet tenni, annak anyagi jogi következményei változnak azonban: a vádkiterjesztésbe foglalt részcselekmények az eredeti vádban foglalt részcselekményekkel – a korábbi természetes vagy törvényi egység helyett – halmazatban fognak állni.
A törvényi módosítás jelentősen érinteni fogja – a teljesség igénye nélkül – a más fizetési kötelezettségek elmulasztását kriminalizáló tényállásokat (így pl. a Btk. 212. § szerinti tartási kötelezettség elmulasztását), a kötelességszegéssel megvalósuló és joggyakorlat szerint természetes egységet képező bűncselekményeket (pl. a Btk. 208. § szerinti kiskorú veszélyeztetését vagy a Btk. 376. § szerinti hűtlen kezelést), vagy az elkövetési tárgy azonossága folytán egységbe foglalt (és nem feltétlenül, de sok esetben tartós) bűncselekményeket (pl. a Btk. 178. § szerinti kábítószer birtoklását vagy a Btk. 204. § szerinti gyermekpornográfiát), és természetesen a folytatólagos bűncselekményeket. Így ha például a vádlott a vádemelést követően sem teljesíti a tartásdíj fizetését, akkor – amennyiben ezekre a tartásdíjrészeltekre vádkiterjesztés történik – kétrendbeli bűncselekményt kell megállapítani. Vagy ha vádlott kábítószert termeszt, és a vádemelés után derítik fel egy korábban nem ismert ültetvényét, akkor az ott termesztett kábítószer vonatkozásában újabb bűncselekményt kell megállapítani. Ennek az is lényeges következménye lesz ugyanakkor, hogy a kábítószer minősítést meghatározó mennyiségét a vádemelés utáni bűncselekménnyel érintett kábítószer vonatkozásában egybeszámítani nem lehet. Hasonló következmény fog fakadni például a hűtlen kezelést minősítő vagyoni hátrány számítására is, vagy a folytatólagosan elkövetett más vagyoni elleni bűncselekményekre.
A fenti példák az új Btk.-beli rendelkezés időbeli hatályával kapcsolatos kérdésekre is jól rámutatnak. In abstracto ugyanis nem eldönthető, hogy az elkövető számára az elkövetéskor hatályos – március 1. előtti – Btk. szerinti bűncselekményi egység, vagy a Btk. 6. § (3) bekezdés szerinti új szabályozás alapján megállapítandó bűnhalmazat a kedvezőbb. Míg például a tartási kötelezettség elmulasztásánál vagy a kiskorú veszélyeztetésénél a korábbi szabályozás, az egység megállapítása a kedvezőbb, addig a fenti kábítószerrel visszaéléses példában vagy például a hűtlen kezelésnél minden egyes esetben konkrétan meg kell vizsgálni, hogy egység megállapítása esetén az egybeszámítási szabályoknak mi a következménye, és hogy az ennek fényében esetlegesen megállapítható minősített eset vagy a halmazati büntetés büntetési tétele kedvezőbb. A Btk. 6. § új (3) bekezdésének alkalmazhatóságát a 2022. március 1. előtt elkövetett cselekményekre tehát minden egyes esetben külön kell vizsgálni.
Az általános részi módosítás jelentős kihatással van az emberölés minősített esetére, a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettére is. E kérdéssel külön cikkben fogunk foglalkozni.
Szerző: Szomora Zsolt
A Magyar Jogász Egylet és a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület együttműködése