A 2025. évi XLIX. törvény – 2025. szeptember 1-i hatállyal – új rendelkezést iktatott a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) 649. § (1) bekezdésébe, amely a felülvizsgálati eljárás anyagi jogi okcsoportjait határozza meg. Az új c) pont értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a jogerős ügydöntő határozat a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki olyan büntetést, illetve alkalmazott olyan intézkedést, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe. A rendelkezés szorosan kapcsolódik a korábban is szabályozott b) ponthoz, amely szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a jogerős ügydöntő határozat a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, alkalmazott törvénysértő intézkedést.
A két rendelkezésben azonos elem – a konjunktív feltételek egyikeként – az elítélés alapjául szolgáló törvénysértő minősítés, míg a köztük lévő elhatárolási mozzanat a törvénysértő büntetés (intézkedés) – a másik konjunktív feltétel – értelmezésén múlik. A szigorú, a felülvizsgálat körét megszorító értelmezés szerint a törvénysértő büntetés csak akkor áll elő, ha a jogerős ügydöntő határozatban törvénysértően minősített bűncselekmény miatt kiszabott büntetés kívül esik a törvényes minősítéshez kapcsolódó büntetési tételkereten. Ez az értelmezés a törvénysértő jelleget kizárólag a különös részi büntetési tételhez kapcsolja, az általános részi büntetéskiszabási elvek figyelmen kívül maradnak. Explicite ilyen szűkítő rendelkezést tartalmazott az 1973. évi büntetőeljárási törvény, amelyet azonban sem az 1998. évi, sem a 2017. Be. nem követett. Ezt felismerve, a kúriai gyakorlat – helyesen, történeti és a contrario értelmezéssel – a törvénysértő büntetés fogalmát elkezdte tágítani, kimondva, hogy a felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került ugyan kiszabásra, de a helyes minősítés alapulvételével eltúlzottan enyhe vagy súlyos (lásd pl. BH2024. 29. és BH2020. 9.).
Ezt a kúriai gyakorlatot emeli törvényerőre a most hatályba lépett Be.-módosítás. Az előterjesztői indokolás szerint „[a]z »aránytalan« szó és annak az eltérő minősítés változásából következő eltérő tételkerethez kötése egyértelművé teszi, hogy a büntetést a Kúria nem önmagában, a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességére, a felmerült enyhítő és súlyosító körülményekre – tehát a büntetéskiszabás általános elvárásaira – figyelemmel bírálhatja felül, hanem kizárólag azért, mert az eltérő büntetési tételkeret olyan eltérő büntetés-kiszabási koordináta rendszert alakított ki, amely keretei között a korábban irányadó, a jogerős döntést hozó bíróság által értékelt büntetéskiszabási körülmények torzzá, arányvesztetté váltak”. Ezt érdemes azzal kiegészíteni, hogy az ilyen típusú aránytalanság különösen akkor tud előfordulni, ha a büntetési tételkeret megváltozásával, a törvényes minősítés meghatározásának következtében a határozott tartamú szabadságvesztés kiindulópontját jelentő büntetési középmérték [Btk. 80. § (2) bekezdés] is lényegesen megváltozik.
Példával érzékeltetve. Tipikusan felmerülhet ilyen helyzet, amikor a jogerős ítélet két évtől nyolc évig terjedő tételkeretben szabja ki a büntetést [pl. szexuális erőszak – Btk. 197. § (1) bek. / rablás – Btk. 365. § (1) bek. miatt], a törvényes minősítés azonban egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után [pl. szexuális kényszerítés – Btk. 196. § (1) bekezdés / zsarolás – Btk. 367. § (1) bek. miatt]. Ilyenkor a jogerős ítéletben alapul vett büntetési középmérték öt évig terjedő szabadságvesztés, ami a törvényes minősítés mellett pontosan a büntetési tétel felső határát jelenti. Ilyen büntetéskiszabási koordináták között fokozott gonddal vizsgálandó a kiszabott büntetés arányossága, mégha az a törvényes büntetési tételkeretbe is – éppen – beleesik. Erre az arányossági felülvizsgálatra ad lehetőséget a Be. új rendelkezése, egyértelművé téve a korábbi kúriai gyakorlatot.
A módosításra figyelemmel, a törvénysértő minősítésre alapított felülvizsgálati ok pontos elhatárolására van szükség. Abban az esetben, ha a törvénysértő minősítés alapján kiszabott büntetés
– a törvényes minősítés melletti büntetési tételkereten kívül esik, akkor továbbra is a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának ba) alpontjára alapítható a felülvizsgálat;
– a törvényes minősítés melletti büntetési tételkereten belülre esik, ám abban a keretben aránytalanul súlyos vagy enyhe, akkor a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja, azaz az új rendelkezés hivatkozható.
A törvénymódosítás azt is egyértelművé teszi, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulatára alapított felülvizsgálat esetén, azaz ha a törvénysértő büntetés kiszabását a Btk. más szabályának a megsértése eredményezte, akkor ez az arányossági vizsgálat továbbra sem végezhető el. Ahogy a BH2024. 29. ratio decidendije fogalmaz: a Btk. más szabályának megsértése esetén, törvénysértő büntetés okán csak az olyan anyagi jogi szabály megsértése képez felülvizsgálati okot, amelynek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása esetében a törvény a bíróság számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen általános részi büntetéskiszabási szabályok lehetnek a büntetési tételeket eltérítő szabályok: lefelé az ún. enyhítő szakasz (Btk. 82. §), felfelé pedig a különös vagy többszörös visszaesőkre (Btk. 89-90. §) és a bűnszervezetre (Btk. 91. §) vonatkozó tételemelési szabályok. Ezen rendelkezések törvénysértő alkalmazása esetén a felülvizsgálatnak akkor van helye, ha az így kiszabott büntetés a törvényes kereteken kívül esik. Így például ha a Btk. 396. § (5) bekezdés szerinti, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, különösen jelentős vagyoni hátrányt eredményező költségvetési csalás esetén a jogerős ítélet törvénysértő módon állapítja meg a bűnszervezeti elkövetést, és a húsz évre emelt büntetési felső határ mellett tizenegy évig terjedő szabadságvesztést szab ki, ezzel a törvényesen alkalmazható különös részi tételkereten túllépve. Ha azonban a bűnszervezeti minősítés mellett a kiszabott büntetés a különös részi tételkereten belülre esik, felülvizsgálatnak nincs helye, még akkor sem, ha egyébként a kiszabott büntetés – figyelemmel a megváltozott középmértékre és a büntetéskiszabás további elveire – aránytalanul súlyos.
Érdemes megjegyezni, hogy aránytalanul súlyos vagy enyhe büntetések ilyen esetekben is előfordulhatnak, különösen a bűnszervezeti minősítés törvénysértő megállapítása vagy meg nem állapítása esetén, hiszen a tételhatár kétszeresre emelése a büntetési középmértéket lényegesen eltéríti. Az aránytalanság azonban ilyenkor nem vizsgálható.
A jogalkotó tehát az eseti döntésekben is publikált kúriai gyakorlatot emelte törvényerőre a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának mindkét fordulata esetén. Azonban a törvénybe foglalásnak – az egyértelműsítésen és a jogbiztonság erősítésén felül – további lényeges következménye, hogy a „Btk. más szabályának” megsértésével előálló esetekre a kúriai jogértelmezés jövőbeni evolúciójának útját állja. Változatlan törvényszöveg mellett ugyanis elképzelhető lett volna a jövőben olyan jogértelmezési változás, ami ilyen esetben is elkezd figyelemmel lenni az eltúlzott aránytalanság mércéjére. A 649. § (1) bekezdés új c) pontjának kodifikálása azonban a kúriai gyakorlat ilyen irányú evolúciójának lehetőségét – a contrario – egyértelműen kizárja.
Szerző: Szomora Zsolt
