Az alapeljárás felperese Magyarországon lakóhellyel rendelkező fogyasztó. Az alapeljárás alperesei olyan pénzügyi intézmények, amelynek székhelye szintén Magyarországon található.
Az alapeljárás felperese 2007. május 16-án személyi kölcsönszerződést kötött az OTP Bank Nyrt.-vel. Ezt követően, 2007. június 4-én a felperes, valamint az OTP Jelzálogbank Zrt. és az OTP Bank Nyrt. között jelzálogjoggal biztosított lakáshitel kölcsönszerződés jött létre. 2008. szeptember 4-én pedig a felperes egy harmadik, ún. tartozásrendező kölcsönszerződést is kötött az OTP Bank Nyrt.-vel. Mindhárom kölcsönszerződés alapján nyújtott kölcsönt devizában tartották nyilván.
Ezt követően az első két kölcsönszerződést az OTP Bank Nyrt. és az OTP Jelzálogban Zrt. felmondták, a követeléseket pedig az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.-re engedményezték. A harmadik kölcsönszerződés a felperes teljesítése következtében szűnt meg.
Az alapeljárás felperese az első fokon eljáró Veszprémi Törvényszék előtt benyújtott keresetében a fent hivatkozott három kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, különösen az e szerződésekben foglalt azon kikötések tisztességtelen jellegére hivatkozással, amelyek szerint a kölcsönösszeg folyósításakor alkalmazandó árfolyam eltér a törlesztéskor alkalmazandó árfolyamtól. Az elsőfokú bíróság 2019. július 3-i ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezésében egyrészt azzal érvelt, hogy az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses kikötések tisztességtelenségének következményeit az Európai Bíróság 2019. október 3-i Dzubiak ítélet alapján kell megállapítani, másrészt pedig arra hivatkozott, hogy a hitelezők által az árfolyamkockázatról a szerződéskötést megelőzően nyújtott tájékoztatás nem volt megfelelő.
A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla a per tárgyalását felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából az Európai Bírósághoz (a továbbiakban: EUB) fordult. Az ítélőtábla az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában megállapította, hogy 2014 nyarán a magyar jogalkotó különböző rendelkezéseket fogadott el a fogyasztókkal kötött, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésben az átváltási árfolyamot tisztességtelenül meghatározó kikötések orvoslása érdekében. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatban külön is kiemelte a DH1 törvény 3. §-át.
Az ítélőtábla arra is utalt, hogy az EUB 2019. március 14-i Dunai ítéletet, valamint a 2019. október 3-i Dzubiak ítéletet követően egyre több fogyasztó kéri a magyar bíróságoktól a tisztességtelen kikötés felváltása és a kölcsönszerződés fennmaradó részének fenntartása helyett a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítását, mivel úgy vélik, hogy a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása nem nyújtana számukra megfelelő védelmet. Ugyanakkor az eljáró bíróságok többsége úgy véli, hogy – amennyiben az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések tisztességtelen jellege nem állapítható meg – nem érvényteleníthetik a kölcsönszerződést pusztán azzal az indokkal, hogy az árfolyamrésre vonatkozó kikötések semmisek, és ily módon nem alkalmazhatják ez utóbbi kikötések semmisségének jogkövetkezményeit a szerződés egészére, ezáltal figyelmen kívül hagyva a DH1 törvény 3. § (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezéseit.
Mindezek alapján az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező bíróság arra kereste a választ, hogy a DH1 törvény 3. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései összeegyeztethetetlenek-e a 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, amennyiben a nemzeti jog idézett rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a sérelmet szenvedett fogyasztó ezzel ellentétes szándékát fejezi ki.
Az EUB értelmezésében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényegében annak meghatározására irányul, hogy az említett magyar ítélkezési gyakorlat, amely szerint a szerződéses jogviszony egésze nem szüntethető meg kizárólag az árfolyamrésre vonatkozó kikötések semmisségére hivatkozva, összeegyeztethető-e a 93/13 irányelv által létrehozott fogyasztóvédelmi rendszerrel, amennyiben az ilyen kikötések jogszabályi rendelkezéssel történő felváltása objektív és automatikus, anélkül, hogy a nemzeti bíróságok figyelembe vehetnék a szóban forgó ügy körülményeinek összességét, különösen a fogyasztó ezzel ellentétes szándékát.
Az EUB 2021. szeptember 2-án hozott ítélete először arra tér ki, hogy a nemzeti jogalkotónak tiszteletben kell tartania a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelményeket, és hogy az a tény, hogy valamely szerződési kikötést jogszabály útján tisztességtelennek nyilvánítottak és megállapították a semmisségét, majd az érintett szerződés fennmaradása érdekében kötelező jogszabályi rendelkezéssel váltották fel, nem járhat azzal a hatással, hogy gyengíti az ezen irányelv által a fogyasztónak biztosított védelmet.
Ezt követően az EUB megállapítja, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy az eljáró bíróság – azon az alapon, hogy az árfolyamrésre vonatkozó kikötés tisztességtelen – helyt adjon a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelemnek, feltéve, hogy az ilyen kikötés tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó az érintett kikötés hiányában lenne, többek között azzal, hogy az érintett fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli (a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján keletkező) gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot. Ez utóbbi vizsgálata az eljáró nemzeti bíróság feladata.
Az EUB ítélete alapján tehát a kérdést előterjesztő bíróság (Győri Ítélőtábla) feladata annak vizsgálata, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az ilyen jellegű kikötések semmisek és amelyek helyébe másik kikötés lép, lehetővé teszi-e azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az alapeljárás felperese az ilyen tisztességtelen kikötés hiányában lenne, különösen azáltal, hogy a fogyasztónak jogot biztosítanak az érintett eladó vagy szolgáltató által jogalap nélkül beszedett összegek visszatéríttetésére.
A feltett kérdésekkel kapcsolatban az EUB a következő összegző megállapítást tette: A fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelen feltételeiről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsa fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő, anélkül hogy ennek a bíróságnak lehetősége lenne helyt adni az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli, feltéve, hogy ugyanez a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül, hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja állapítani, hogy az e nemzeti jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.
Ítélet száma: C-932/19.
Ítélet magyar nyelvű elérhetősége: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62019CJ0932&qid=1632719612365&from=HU
Szerző: Bodzási Balázs
Az elővásárlási jog megsértéséből eredő igény érvényesítésére vonatkozó szabályok értelmezése