Az Európai Unió Bírósága a FIGC–CONI ügyben kimondta, hogy a sportfegyelmi hatóságok által kiszabott, az egész EU-ra kiterjedő tevékenységi tilalom a szabad mozgás korlátozását jelenti, ugyanakkor igazolható, ha arányos és jogszerű közérdekű célt szolgál, és egy olyan bíróság kontrollálja, amely az uniós jog szerinti hatékony bírói jogvédelem feltételeinek megfelel.
Az olasz labdarúgó-szövetség (FIGC) szövetségi ügyészsége 2022. április 1-jén fegyelmi eljárást indított több klub – köztük a Juventus FC – és egyes vezető tisztségviselők ellen, akiket azzal vádoltak, hogy a játékos-átigazolásokkal kapcsolatos „tőkenyereség-elszámolások” révén mesterségesen felfújták a klubok könyv szerinti eszközértékét.
A FIGC fegyelmi fórumai – első fokon a szövetségi bíróság, másodfokon a szövetségi fellebbviteli bíróság – két Juventus-vezetővel szemben ideiglenes eltiltást alkalmaztak, amely megtiltotta számukra, hogy a FIGC hatáskörébe tartozó bármely tevékenységet végezzenek. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) ezt a tilalmat világszinten kiterjesztette, majd az olasz nemzeti olimpiai bizottság (CONI) keretében működő bizottság – a legfelsőbb sportbíróság – megerősítette a szankciókat.
A szankciókkal szemben az érintettek az olasz közigazgatási bírósághoz (Tribunale amministrativo regionale per il Lazio) fordultak. E bíróság hatásköre azonban a hatályos olasz szabályozás szerint a sportfegyelmi döntések jogszerűségének csak olyan felülvizsgálatára terjed ki, amely kártérítést ítélhet meg, de nem teszi lehetővé magának a szankciónak az érvénytelenné nyilvánítását, hatályon kívül helyezését vagy ideiglenes felfüggesztését.
A közigazgatási bíróság ezért előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett az Európai Unió Bírósága elé, többek között arra kérdezve rá, hogy összeegyeztethető-e az EUMSZ 45. és 56. cikke szerinti munkavállalói és szolgáltatásnyújtási szabadsággal az olyan sportfegyelmi szankció, amely az összes tagállam területén megtiltja egy sportvezető számára a szakmai tevékenység folytatását, különösen a FIFA- és esetleges UEFA-kiterjesztések fényében. További kérdés volt, hogy megfelel-e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és az Alapjogi Charta 47. cikke szerinti hatékony bírói jogvédelem követelményeinek az a nemzeti bírósági rendszer, amely csak kártérítést tud megítélni, de nem képes a sportbírósági határozatokat megsemmisíteni vagy ideiglenes intézkedésekkel felfüggeszteni.
Az EU Bírósága előtt két fő jogi kérdés rajzolódott ki. Az elsőben a szabad mozgás sportfegyelmi szankciók általi korlátozása állt, amelyben a határon átnyúló jelleget az adta, hogy a FIGC által kiszabott szankciókat a FIFA – és potenciálisan az UEFA – európai és globális hatállyal terjesztette ki, így a döntések nem csupán „belső” olasz ügynek minősültek. A Bíróság megállapította, hogy az olyan fegyelmi szankció, amely az összes tagállamban tiltja valamely szakmai tevékenység gyakorlását, a munkavállalók és a szolgáltatásnyújtók szabad mozgásának korlátozását jelenti. Ugyanakkor az ilyen korlátozás az EUMSZ 45. és 56. cikke alapján igazolható, ha jogszerű közérdekű célt szolgál, amely nem pusztán gazdasági jellegű, valamint arányos. Ilyen célnak minősülhet a sportversenyek integritásának és szabályszerűségének megőrzése, valamint a klubok pénzügyi és számviteli normáinak tiszteletben tartása. Az arányosság követelménye akként magyarázható, hogy a szankciók egy koherens és teljes rendszer részét képezik, amely a jogellenes magatartások felszámolását és a visszaesés megelőzését célozza, továbbá a szankciók meghatározása átlátható, objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok mentén történik.
A Bíróság hangsúlyozta, hogy önmagában az a tény, hogy a sportszervezetek – akár magánjogi egyesületek, akár közjogi testületek – fegyelmi hatáskört gyakorolnak, nem mentesíti őket az uniós jogban biztosított szabadságok tiszteletben tartásának kötelezettsége alól, ha határozataik közvetlenül érintik a fizetett munkavégzést vagy szolgáltatásnyújtást.
A másik jogi kérdés középpontjában a sportbíróságok döntéseivel kapcsolatos hatékony bírói jogvédelem állt. Itt a Bíróság azt vizsgálta, hogy az uniós jog – különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és az Alapjogi Charta 47. cikke – megköveteli-e, hogy a sportfegyelmi szankciókkal szemben a tagállamokban olyan bíróság álljon rendelkezésre, amely (1) jogosult a szankciók hatályon kívül helyezésére, illetve ideiglenes felfüggesztésére; (2) független az érintett sportszervezetektől, és ellenáll az esetleges külső nyomásnak; (3) tevékenységét, összetételét és szervezetét törvény szabályozza; (4) biztosítja az eljárási garanciákat, így a védelemhez való jog és a kontradiktórius eljárás tiszteletben tartását, valamint a megtámadott határozatok érdemi, hatékony bírósági felülvizsgálatát. A kérdés ezzel összefüggésben azt is érintette, hogy elegendő-e, ha e követelményeknek „legalább egy” olyan fórum – például a CONI bizottsága – megfelel, amely a sportigazságszolgáltatás rendszerén belül működik, vagy szükségképpen „rendes” állami bírósági kontrollra van szükség.
A Bíróság kimondta, hogy a magánszemélyeknek hatékony jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkezniük az uniós jog által elismert szabadságokat sértő aktusokkal, így különösen az ilyen fegyelmi szankciókat kiszabó döntésekkel szemben.
Ennek érdekében a tagállamok joga csak akkor felel meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből és az Alapjogi Charta 47. cikkéből eredő követelményeknek, ha lehetővé teszi, hogy az érintettek olyan bírósághoz forduljanak, amely jogosult a sportfegyelmi szankciókat hatályon kívül helyezni, és szükség esetén ideiglenes intézkedéseket elrendelni. Továbbá biztosítja e bíróság függetlenségét – különösen az érintett sportszervezetek vezető testületei által gyakorolható esetleges nyomással szemben –, valamint törvényi szinten rögzíti a bíróság létezését, összetételét és szervezetét, és garantálja a védelemhez való jog, a kontradiktórius eljárás és az érdemi, hatékony bírósági felülvizsgálat tiszteletben tartását.
A Bíróság ugyanakkor kifejezetten kimondta, hogy az uniós jog nem követeli meg a kétfokú bírósági eljárás biztosítását: elegendő egy olyan bíróság léte, amely a fenti kritériumoknak megfelel, és hatékony hozzáférést biztosít az igazságszolgáltatáshoz.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: A Bíróság C-424/24 és C-425/24. sz. egyesített ügyekben hozott ítélete, FIGC és CONI, 2026. július 16. ECLI:EU:C:2026:602
