Pókecz Kovács Attila
A magánjogi felelősség római jogi alapjai
The Roman Legal Foundations of Civil Liability
https://doi.org/10.61382/MJE.Ertekezesek.2026.Pokecz.225
Hivatkozás
Pókecz Kovács Attila: A magánjogi felelősség római jogi alapjai. In: Bodzási Balázs (szerk.): Jogászegyleti Értekezések 2026. Felelősség a jogban. Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2026. pp. 225-254.
Összefoglaló
A római jogtudósok a teneri és a praestare szavakat használták a felelősség, illetve a helytállás megjelölésére. A római jog esetközpontú forrásai alapján megállapítható, hogy felelősségen a jogsértő magatartásért való helytállást értették. A rómaiak az adott kor viszonyaihoz igazodó felelősségi megoldásokat dolgoztak ki az archaikus, a préklasszikus, a klasszikus és a posztklasszikus jusztiniánuszi jogban. Megállapítható, hogy a római jogfejlődés eredményeként a kontraktuális felelősség szabályainál a szubjektív vétkességi rendszer vált uralkodóvá. Ennek középpontjában egy elvont gondossági mérce, a jó és gondos családapa gondossága (bonus et diligens paterfamilias) és az érdek (utilitas) eszméi álltak.
A rómaiak különbséget tettek a szerződési és a deliktuális felelősség között. Utóbbinak a szabályait a dologrongálás (damnum iniuria datum) magándeliktumot szabályozó lex Aquilia törvényi előírásainak kazuisztikus gyakorlatában dolgozták ki a legárnyaltabban. A lex Aquilia ókori esetjogát a középkori és az újkori jogtudomány (különösen a természetjogászok) továbbfejlesztették, ezáltal a római kontraktuális felelősségi intézmények mellett ezek az elvek is a modern polgári törvénykönyvek alappilléreivé váltak.
A római jog továbbélése során a jogtudomány egyrészt a deliktuális felelősség terén a római jogi források tanulmányozása alapján dolgozott ki új elveket, másrészt a kontraktuális felelősség körében is új jogintézményeket (culpa in eligendo, a culpa in contrahendo, vagy éppen a jheringi pozitív és negatív interesse fogalmak) hozott létre.
Kulcsszavak: felelősség; veszélyviselés; szavatosság; objektív felelősség; szubjektív felelősség; kontraktuális felelősség; deliktuális felelősség; szándékosság; gondatlanság; custodia; vis maior
The Roman Legal Foundations of Civil Liability
Abstract
Roman jurists used the terms „teneri” and „praestare” to denote liability and accountability, respectively. Based on the case-law sources of Roman law, it can be concluded that liability was understood as accountability for unlawful conduct. The Romans developed liability solutions adapted to the conditions of their respective eras in archaic, pre-classical, classical, and post-classical Justinian law. It can be concluded that, as a result of the development of Roman law, the subjective fault-based system became predominant in the rules of contractual liability. At the heart of this system lay an abstract standard of care: the care of a good and diligent head of household (bonus et diligens paterfamilias) and the concept of utility (utilitas). The Romans distinguished between contractual and tort liability. The rules governing the latter were most thoroughly developed through the casuistic application of the statutory provisions of the lex Aquilia, which regulated the private tort of damage to property (damnum iniuria datum). The ancient case law of the lex Aquilia was further developed by medieval and modern legal scholarship (particularly by natural law theorists), and thus, alongside the Roman institutions of contractual liability, these principles also became cornerstones of modern civil codes. As Roman law continued to evolve, legal scholarship developed new principles in the area of tort liability based on the study of Roman legal sources, while also creating new legal institutions in the context of contractual liability (such as culpa in eligendo, culpa in contrahendo, and Jhering’s concepts of positive and negative interest).
Keywords: liability; assumption of risk; warranty; strict liability; fault-based liability; contractual liability; tort liability; dolus; culpa; custodia; force majeure