A Kúria Kfv.VI.37.026/2024/7. számú ítéletének releváns tényállása szerint az alperesi érdekelt Pest Vármegyei Önkormányzat kérelmet nyújtott be az alperes Pest Vármegyei Kormányhivatalhoz, amelyben a Göd város közigazgatási területén különleges gazdasági övezet kijelöléséről 294/2020. (VI.18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 2. § (3) bekezdése alapján kérte a felperes tulajdonában álló ingatlan fekvéshatár-változásának belterületről külterületre történő átvezetését. Az alperes határozatában egyfelől más ingatlanokra vonatkozó bejegyzéseket tett, másfelől pedig a felperes tulajdonában álló földrészlet ingatlant megszüntette, egyúttal azt egy másik, külterületi ingatlanként kialakította. Határozatának indokolásában szó szerint idézte az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 6. § (1) bekezdését és a Korm. r. 2. § (1)-(3) bekezdéseit, majd megállapította, hogy az alperesi érdekelti kérelem az idézett jogszabályoknak megfelel, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a Korm. r. 2. § (3) bekezdéséből nem következik, hogy az alperesnek az ügy körülményeinek és a vonatkozó jogszabályok vizsgálatától függetlenül átvezető hatóságként kellene eljárnia a fekvéshatár-változás átvezetése iránti eljárásban. Kiemelte, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdése értelmében a hatósági döntés rendelkező résznek tartalmaznia kell a kérelemről való döntést, az indokolásban pedig be kell mutatni, hogy a döntés az indokolásban bemutatott tényállásból, jogszabályokból, bizonyítékokból logikailag hogyan következik. Az indokolásból a feltárt tényállásnak, az alapul fekvő jogszabályoknak, illetve a döntés indokainak egyértelműen ki kell derülniük. Az alperes határozata ugyanakkor e követelményeknek nem felel meg, annak indokolása ugyanis kizárólag azt tartalmazza, hogy az alperesi érdekelt milyen dokumentumokat nyújtott be, ezen felül csupán idézte az Inytv. a Korm. r. egyes szabályait. A határozat ugyanakkor az egyes ingatlanokra és az ügyre vonatkozó egyediesített indokolást nem tartalmaz, még azt sem rögzíti, hogy a kérdéses ingatlan a Korm. r. 2. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, így az alperes még az alkalmazott jogszabályhely és az érintett ingatlan közötti összefüggést sem teremtette meg. Utalt arra is, hogy különösen szükséges a határozat részletes indokolása, mivel a kérelmet nem a tulajdonos vagy az illetékes önkormányzat nyújtotta be, továbbá mivel az eljárásra egy speciális eljárási rezsim alapján került sor.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy elsőként az indokolási kötelezettség alperes általi megsértésére vonatkozó ítéleti megállapítások jogszerűségét kellett vizsgálnia. E körben leszögezte, hogy az ingatlanügyi hatóságként eljárt alperes regisztratív hatóság, azaz a bejegyzés alapjául szolgáló bírósági, hatósági határozatot kizárólag az ingatlan-nyilvántartási bejegyezhetőség szempontjából vizsgálhatja, azaz hogy a megkeresés megfelel-e a vonatkozó jogszabályi feltételeknek. Így ha az ingatlanügyi hatóság a jogosult kérelme vagy megkeresése alapján a bejegyzési kérelemnek vagy megkeresésnek helyt ad, az ilyen határozatoknak általában elegendő rövid, a kérelem vagy megkeresés követelményeknek való megfelelését megállapító indokolást tartalmazniuk.
A Kúria ugyanakkor az alkotmánybírósági gyakorlat idézésével rámutatott, hogy a hatósági eljárásokban érvényesülnie kell az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz vagy másként megfelelő ügyintézéshez való jognak. A tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog magába foglalja az indokolt hatósági döntéshez való jogot is, amelynek a fekvéshatár-változás átvezetésére irányuló eljárásban is érvényesülnie kell. A Kúria megállapította, hogy mindezt elsődlegesen az Ákr. 81. § (1) bekezdése biztosítja, amely a hatósági döntés tartalmi elemeit szabályozza. A tisztességes hatósági ügyintézéshez való alapjogból és az Ákr 81. §-ből következik az érintett joga arra vonatkozóan, hogy az ügyében hozott határozat indokait megismerhesse, vagyis hogy az eljáró hatóság a döntést részletesen megindokolja.
A Kúria leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság helyállóan állapította meg, hogy az alperes döntése e követelményeknek nem felel meg. A határozat ugyanis két oldalnyi rendelkező részből, majd a jogszabályok szó szerinti beidézéséből áll. A határozat a rendelkező részben szereplő ingatlanokra és a konkrét bejegyzésekre vonatkozó egyediesített indokolást nem tartalmaz, sőt a döntésből még az sem derül ki, hogy az egyes bejegyzések megtételére és törlésére mely jogszabályhelyek mely rendelkezései alapján került sor. A Kúria utalt arra is, hogy a hatósági eljárásokat illetően érvényesül egy olyan garanciális minimum, amely a tisztességes hatósági ügyintézéshez való alkotmányos alapjog jog védelme alatt áll. Ennek érvényülése megítélése szempontjából a Kúria szerint releváns az is, hogy az ügyben nem az ingatlantulajdonos felperes kérte a fekvéshatár átvezetését, továbbá arról sem értesült, hogy azt más jogosult kérte. A felperes csak az alperesi határozatból értesült ingatlana fekvéshatárának átvezetéséről. Az alperes eljárása és döntése ugyanakkor a felperes tulajdonjogának alapvető tartalmát érinti, hiszen egy belterületi földrészletből külterületi ingatlant hoztak létre.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az Ákr. 81. § megsértését, az alperesi határozat ugyanis olyan indokolási hiányosságban szenved, amely miatt annak jogszerűsége érdemben nem volt vizsgálható. Az ügyben azonosított indokolási hiányosság olyan lényeges, súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés, amely önmagában a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését eredményezte.
A Kúria utalt arra is, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében próbálta döntésének érdemi indokait megadni, a közigazgatási szervnek ugyanakkor arra nincs törvényes lehetősége, hogy döntésének hiányosságait a per során tett nyilatkozataival pótolja. Végül rögzítette a Kúria, hogy az alperesi határozat az azonosított eljárási szabálysértés folytán érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan volt, ezért az elsőfokú bíróság szükségtelenül bocsátkozott az ügy érdemére tartozó, anyagi jogi kérdések vizsgálatába.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.026/2024/7.
Jogász Juniális