2026. április 16-án a Budapesti Ügyvéd Kamara Dísztermében, több mint száz résztvevővel ülést tartott az MJE Civilisztikai Tudományok Szakosztálya. Az ülés témája a polgári jogi elévüléshez kapcsolódó kérdések voltak.
A rendezvényt Trócsányi László professzor, a Magyar Jogász Egylet elnöke nyitotta meg. Kiemelte, hogy bár a római jogban is voltak a mai értelemben vett polgári jogi elévüléshez hasonló keresetek, és a középkori jogok is ismertek hasonló intézményeket (pl. Werbőczy István Hármaskönyve), az elévülés intézménye a modern jogfejlődés eredménye. Ez részben a méltányosság elvével, részben pedig a forgalombiztonság indokaival magyarázható. Mindkettő amellett szól ugyanis, hogy a jogviszonyokat egy idő után már ne lehessen vitatni. Ezt erősítik az eljárásjogi érvek is, hiszen a bizonyítékok hosszabb idő után már nehezebben állnak rendelkezésre.
Menyhárd Attila professzor, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi tanára előadásában kiemelte, hogy az időmúlás joghatása a magánjogi viszonyokra vagy jogvesztő jellegű, vagy pedig a bírósághoz való fordulás jogának az elvesztésével jár. Az anyagi és eljárásjogi jelleggel egyaránt rendelkező elévülés a második kategóriába tartozik. Az elévülés hatását tekintve a kisajátításhoz hasonlít: a jog elveszíti az értékét.
Kitért arra is, hogy a Ptk. generálklauzulái a joggyakorlásra is vonatkoznak. Kérdés, hogy a generálklauzulák segítségével le lehet-e rövidíteni az elévülési időt? Álláspontja szerint igen, erre vonatkozóan több hazai bírói ítélet is ismert. Ezzel kapcsolatban külön is kiemelte az elővásárlási jog gyakorlásával való késlekedést.
Az előadó feltette a kérdést, hogy valójában mi támasztja alá a polgári jogban az elévülés intézményét? Kiemelte azt is, hogy az elévülés több alkotmányos alapjogot is érint, így például a bírósághoz fordulás jogát, a jogbiztonsághoz való jogot, és a tulajdonhoz való jogot is.
Álláspontja szerint a Ptk. az elévülés kapcsán nagy mozgásteret ad a bíróságoknak. Ez különösen a nyugvás megállapításánál jelenik meg.
Menyhárd Attila előadásának diasora ezen a linken keresztül érhető el: https://jogaszegylet.hu/wp-content/uploads/2026/04/Menyhard-Attila-eloadasa-2026-04-16-.pdf
Lajer Zsolt ügyvéd, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszékének oktatója előadásában az Európai Unió Bíróságának elévüléssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát elemezte. Az előadó elsőként áttekintette, hogy milyen kontextusban jelenik meg az elévülés az elsődleges uniós jogban. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) Alapokmányáról szóló Jegyzőkönyv 46. cikkének EUB általi értelmezése szerint az elévülési idő kezdete csak objektív szempontokon alapulhat, mert a szubjektív megközelítés sértené a jogbiztonság elvét (C-282/05. P. számú ügy).
Álláspontja szerint a tagállami polgári jogi szabályok értelmezésére nincs uniós hatáskör, amely alól a fogyasztóvédelem ugyan részben kivételt jelent, de ezen a területen is csak megosztott hatáskör áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok csak olyan mértékben alkothatnak jogot, amilyen mértékben az Unió nem gyakorolhat hatáskörét.
Hangsúlyozta, hogy az EUB által használt fogalmak autonóm uniós jogfogalmak, melyek nem feleltethetőek meg annak, amit az egyes tagállamok belső joga az adott jogintézmény alatt ért. Ilyen fogalmak például az elévülés kezdő időpontja, vagy az elévülés nyugvása is.
Kiemelte azt is, hogy az EUB több ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fogyasztóvédelem fontos, de nem abszolút jellegű. A „túlzásba vitt” fogyasztóvédelem aránytalanul korlátozhatja az alapszabadságokat (pl. árumozgás szabadsága, szolgáltatás-nyújtás szabadsága). Azt is több ítéletében kimondta a luxembourgi bíróság, hogy a fogyasztóvédelem nem abszolút jellegű, „a jogbiztonság érdekében meghatározott, észszerű jogvesztő keresetindítási határidők összeegyeztethetők az uniós joggal” (lásd C-698/18. és C-699/18. sz. egyesített ügyek 56. pont).
Az előadó a C-679/24. sz. ítélet bemutatását követően a közeljövőben várható fejleményekre is kitért. Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar bíróságnak az ítéletét indokolnia kell, a jogszabályokat kell értelmezni, jogértelmezése pedig nem lehet jogalkotás. A bírósági jogértelmezés emellett nem lehet contra legem. Álláspontja szerint az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó egyértelmű magyar szabályozás [1959-es Ptk. 326. § (1) bekezdés, Ptk. 6:22. § (2) bekezdés] miatt a C-679/24. sz. ítélet szerinti EUB joggyakorlat követése a magyar bíróságok részéről contra legem lenne.
Véleménye szerint a C-679/24. sz. ítéletben az elévülés kezdő időpontjának nevezett időpont a magyar jogban annak az időpontnak felel meg, amikor az elévülés nyugvása megszűnik. Kérdés ezért, hogy mikor szűnik meg az elévülés nyugvása? Kérdés az is, hogy hivatalból kell-e a bíróságnak a nyugvást figyelembe vennie?
Előadása végén kitért néhány más uniós tagállam felsőbírósági gyakorlatára is. Külön is kiemelte a német legfelsőbb bíróság (BGH) 2024. július 9-ei döntését (XI ZR 44/23 számú ügyben született ítélet), amelynek indokolása szerint „a nemzeti jog értelmezése nem vezethet oda, hogy a megfogalmazása és tartalma szempontjából egyértelmű rendelkezés ellentétes értelmet kapjon, vagy a rendelkezés normatív tartalma alapvetően újrafogalmazódjon. A bírói jogfejlesztés nem hatalmazza fel a bírót arra, hogy az igazságosságról alkotott saját felfogásával helyettesítse a jogalkotó álláspontját (…). Ennek megfelelően az irányelvnek megfelelő értelmezés csak akkor jön szóba, ha egy norma ténylegesen lehetővé teszi az eltérő értelmezéseket a jogalkotói célnak és szándéknak megfelelő keretek között. Az irányelv céljának értelmezés útján történő megvalósításának kötelezettsége arra korlátozódik, ami a hazai jogi hagyomány szerint módszertanilag megengedhető…” (46. pont).
A német BGH ezt a gyakorlatát egy 2025. június 3-án hozott ítéletében ismételten megerősítette (XI ZR 45/24. sz. ügy). Ebben a német legfelsőbb bíróság kimondta, hogy „mivel az Európai Bíróság (2024. január 25-i ítélet – C-810/21–C-813/21– Caixabank) az elévülési idő kezdetének szempontjából relevánsnak tekintette, hogy a fogyasztó tisztában legyen a tényállás „jogi értékelésével”, kizárt a BGB 199. § (1) bekezdés 2. pontjának az irányelvvel összhangban történő értelmezése… Amint azt az eljáró tanács már korábban eldöntötte és részletesen indokolta, egy ilyen értelmezés túllépne a nemzeti rendelkezés egyértelmű szövegén, értelmén és célján…” (51. pont).
Lajer Zsolt előadását az osztrák legfelsőbb bíróság egy 2024-es ítéletének ismertetésével zárta, amely szerint az EUB fogyasztói restitúciós igények elévülésére vonatkozó újabb joggyakorlata nem perújítási ok (Oberster Gerichtshof 7Ob67/24i, 2024.5.22).
Lajer Zsolt előadásának diasora ezen a linken keresztül érhető el: https://jogaszegylet.hu/wp-content/uploads/2026/04/Lajer-Zsolt-eloadasa-2026-04-16.pdf
A szakosztályi rendezvény második részében kerekasztal beszélgetésre került sor. Ennek résztvevői a fogyasztói szerződések által érintett fontosabb gazdasági szektorok prominens jogászai voltak: dr. Bán Péter Jogi és Compliance igazgató az E.ON Hungária Zrt. részéről, dr. Benke Zsófia ügyvéd, a MAKISZ szövetségi titkára, dr. Koller Domonkos kamarai jogtanácsos, az OTP Bank Nyrt. jogi csoportvezetője, és dr. Modok Balázs kamarai jogtanácsos, a Magyar Telekom Nyrt. B2C jogi vezetője. A jogalkotói oldalról dr. Bogdán Tibor kormánybiztos is részt vett a kerekasztal beszélgetésben.
A kerekasztal beszélgetés egyik fontos konklúziója az volt, hogy a legtöbb szektorban nem térnek el a Ptk. elévülési szabályaitól, bár többen kikötik a fizetési felszólítást elévülést megszakító okként. A Kúria folyamatban lévő jogegységi döntése valamennyi szektort érinthet, ezért fontos lenne, ha a legfőbb bírói testület az eddigi hazai bírói és szerződéses gyakorlatra is figyelemmel lenne.
dr. Bodzási Balázs
közjegyző, egyetemi docens (KRE-ÁJK)
az MJE Civilisztikai Tudományok Szakosztály vezetője
