Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a tagállamok a szabad mozgásról szóló irányelv alapján akkor is kivizsgálhatják és megállapíthatják az érdekházassághoz kapcsolódó múltbeli csalást, ha az érintett időközben megszerezte a fogadó állam állampolgárságát.
Az ügy alapjául egy harmadik országbeli állampolgár esete szolgált, aki diákként telepedett le Írországban, majd tartózkodási engedélye lejárta előtt feleségül vett egy uniós polgárt, és ennek nyomán uniós polgár családtagjaként tartózkodási kártyát kapott, később pedig – 2015-ben – megszerezte az ír állampolgárságot, amely azóta tartózkodási jogának alapja. Az ír hatóságok érdekházasságra és csalárd tartózkodásszerzésre gyanakodva csalást és joggal való visszaélést megállapító határozatokat hoztak, és kimondták, hogy a szabad mozgásról szóló 2004/38/EK irányelvből eredő jogokat keletkezésüktől fogva visszavontnak kell tekinteni, amit az érintett azzal támadott meg, hogy ír állampolgárként már nem tartozik az irányelv hatálya alá.
Az előzetes döntéshozatalra eljáró ír bíróság azt kérdezte, lehetővé teszi‑e az irányelv a múltban elkövetett csalás vagy joggal való visszaélés kivizsgálását és megállapítását akkor is, ha az érintett időközben megszerezte a fogadó tagállam állampolgárságát. A Bíróság ítéletében rámutatott, hogy bár az irányelv főszabály szerint nem szabályozza az olyan személy helyzetét, akinek tartózkodása már a fogadó állam állampolgárságán, tehát a nemzeti jogon alapul, az irányelv rendelkezései a korábbi időszakra – amikor az érintett az irányelv kedvezményezettje volt – továbbra is alkalmazhatók.
A Bíróság megállapította, hogy az irányelv csalás és joggal való visszaélés elleni szabályai a múltbeli helyzetekre is kiterjednek, így a tagállamok a korábban megadott jogokkal kapcsolatban akkor is hozhatnak intézkedéseket, ha az érintett a beavatkozás időpontjában már nem minősül kedvezményezettnek. Ezzel ellentétes értelmezés veszélyeztetné az érdekházasság és a gyakran csak későn észlelt csalárd magatartás elleni küzdelem célját.
Végezetül a Bíróság hangsúlyozta, hogy a tagállamok jogkört kapnak a csalás és joggal való visszaélés kivizsgálására és megállapítására anélkül, hogy azonnal olyan intézkedést kellene hozniuk, amely a szóban forgó jogokat érinti; e jogkör gyakorlása az arányosság és az eljárási garanciák tiszteletben tartásával akár az uniós polgár állampolgárságának, és így uniós polgári jogállásának visszavonásához is vezethet, feltéve, hogy az uniós jogi követelmények teljesülnek.
Szerző: Szalai Anikó
Ügyszám: C‑560/24, Besthame, 2026. június 4-i ítélet, ECLI:EU:C:2026:446
