Korábbi cikkünkben (https://jogaszegylet.hu/jogelet/marcius-1-tol-modosultak-a-bunteto-torvenykonyv-bunhalmazatra-vonatkozo-altalanos-reszi-szabalyai/) foglalkoztunk az egység-halmazati szabályok körében a Btk. 6. § (3) bekezdésének 2022. évi kodifikálásával és annak lehetséges hatásaival. A rendelkezés szerint, ha az elkövető több vagy tartós cselekménye egy bűncselekményt valósít meg, vagy több bűncselekménye e törvény rendelkezése alapján egy bűncselekményt valósít meg, és e bűncselekmény miatt az elkövetővel szemben vádemelésre került sor, az elkövető által a vádemelést követően elkövetett újabb ugyanolyan bűncselekmény önálló bűncselekményként bírálandó el. A Kúria felülvizsgálati ítélete a folytatólagos bűncselekmény és az időbeli hatály összefüggésében vizsgálta a Btk.-nak ezt a rendelkezését.
Az alapul fekvő ügyben a járművezetéstől eltiltás hatálya alatt álló terhelt összesen négy esetben követte el az eltiltás hatálya alatti járművezetés vétségét [Btk. 239/B. § (1) bek.]: 2021. augusztus 3-án, 2021. szeptember 28-án, 2021. december 19-én és 2022. február 18-án. Ezek közül három cselekményt elbíráló ítélet jogerőre emelkedését követő perújítási eljárásban már mind a négy cselekmény elbírálására sor került. Ennek eredményképp a járásbíróság a terheltet egyrendbeli folytatólagos bűncselekményben mondta ki bűnösnek, és – járművezetéstől eltiltás alkalmazása mellett – egy év két hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
Az eljárási adatok szempontjából fontos, hogy az első vádemelésre 2022. január 24-én került sort, tehát az utolsó cselekményét a vádlott már ezen időpont után követte el. Ennek – az elbíráláskor hatályos Btk. 6. § (3) bekezdése szempontjából – azért van jelentősége, mert az első vádemelés időpontja a folytatólagos egységbe foglalás lehetőségét lezárja. Ezért – az elbíráláskor hatályban lévő szabályok szerint – az utolsó vezetési alkalmat (2022. február 18.) önálló bűncselekményként kellene minősíteni, és a vádlott bűnösségét kétrendbeli – ebből egyrendbeli folytatólagos – bűncselekményben kellene megállapítani, és halmazati büntetést kiszabni. A Btk. 239/B. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény (járművezetés az eltiltás hatálya alatt) büntetési tétele egy évig terjedő szabadságvesztés, amely büntetési tétel felső határa halmazati büntetés esetén [a Btk. 81. § (1)-(3) bekezdései alapján] egy év hat hónapi szabadságvesztésre emelkedik.
A perújítási eljárásban hozott jogerős büntetővégzés egészen különös hibája, hogy bár a cselekményt – egyrendbeli – folytatólagos bűncselekménynek minősíti, a kiszabott – a büntetési tétel felső határát meghaladó –egy év két hónap szabadságvesztés olyan, mintha a bíróság valójában halmazati büntetést szabott volna ki. Legfőbb Ügyészség által a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján a Kúria ezért foglalkozott a Btk. 6. § (3) bekezdésének és az időbeli hatálynak az összefüggésével. Az egységképzés lehetőségét a vádemelés időpontjától lezáró Btk.-rendelkezés 2022. március 1-jén lépett hatályba. A kúriai ítélet hangsúlyozza, hogy a Btk. 6. § (3) bekezdése a negyedik részcselekmény elkövetésének időpontjában, 2022. február 18-án még nem lépett hatályba, ezért az elkövetéskor hatályos Btk. alapján a folytatólagosság egységét még nem a vádemelés, hanem a jogerős ítélet meghozatala zárta le. Ez pedig azt jelenti, hogy az elkövetéskori Btk. alapján mind a négy részcselekmény a folytatólagosság egységébe olvad, ellenben az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alapulvételével az alapügyben történt vádemelés után elkövetett negyedik részcselekmény már nem, azaz e szabályok mentén a terhelt terhére rótt cselekmények folytatólagosan elkövetett járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségeként és ezzel halmazatban járművezetés az eltiltás vétségeként minősülnének. Ez azonban a terhelt számára hátrányosabb elbírálást eredményezne, ezért alkalmazását a Btk. 2. § (2) bekezdése kizárja. Így a jogerős ítélet valójában törvényesen minősítette a terhelt terhére rótt cselekményeket egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségeként [Btk. 239/B. § (1) bek.] (Indokolás [18]-[20]).
A bűncselekmény minősítése tehát törvényes volt, ehhez képest viszont a büntetés kiszabása volt törvénysértő: az eltiltás hatálya alatti járművezetés vétsége miatt kiszabható szabadságvesztés a különös részi büntetési tételben meghatározott legmagasabb tartamot – az egy évet – meghaladja, miközben a Btk. Általános Részében írt, a büntetési tétel kereteit emelő törvényi rendelkezések alkalmazására nincs alap. A Kúria következetes gyakorlata, hogy a törvényi büntetési tételkeret felső határát meghaladó tartamú szabadságvesztés a büntetési tételkeret felső határának megfelelő tartamú szabadságvesztésre történő enyhítésével orvosolható (Bfv.1460/2025/11., Bfv.1168/2024/9.). Ekként a Kúria az alapügyben megvalósított törvénysértést kiküszöbölve a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést 1 évre enyhítette, amely immár megfelel a Btk. 239/B. § (1) bekezdésében szabott, eltérést nem engedő törvényi rendelkezéseknek (Indokolás [23]-[25]).
Bár a Btk. 6. § (3) bekezdése a jogerős határozatban nem befolyásolta a bűncselekmény minősítését, azaz az elsőfokú bíróság a terhesebb visszaható hatály tilalmát végülis nem sértette meg, a Kúria mégis fontosnak tartotta részletesen kitérni az időbeli hatály kérdésér. In abstracto ugyanis nem eldönthető, hogy az elkövető számára az elkövetéskor hatályos – 2022. március 1. előtti – Btk. szerinti bűncselekményi egység, vagy a Btk. 6. § (3) bekezdés szerinti új szabályozás alapján megállapítandó bűnhalmazat a kedvezőbb. Míg például a tartási kötelezettség elmulasztásánál vagy a kiskorú veszélyeztetésénél a korábbi szabályozás, az egység megállapítása a kedvezőbb, addig a kábítószerrel visszaélésnél vagy például a hűtlen kezelésnél minden egyes esetben konkrétan meg kell vizsgálni, hogy egység megállapítása esetén az egybeszámítási szabályoknak mi a következménye, és hogy az ennek fényében esetlegesen megállapítható minősített eset vagy a halmazati büntetés büntetési tétele kedvezőbb. A Btk. 6. § (3) bekezdésének alkalmazhatóságát a 2022. március 1. előtt elkövetett cselekményekre tehát minden egyes esetben külön kell vizsgálni. Igaz ez – a konkrét ügyben felmerült – folytatólagos egységre is, ahol szintén az adott különös részi tényállás minősítési rendszere fogja befolyásolni, hogy in concreto melyik megoldás kedvezőbb vagy sérelmesebb a terheltre nézve.
A határozat száma: Kúria Bfv.II.6/2026/10. (BH2026. 127.)
Szerző: Szomora Zsolt
