Minden év első hónapjai a múltba tekintésre, visszaemlékezésre ösztönöznek. Így van ez idén is. Január végén a holokauszt emléknapja, míg február végén a kommunizmus emléknapja teremt lehetőséget ahhoz, hogy szembe nézzünk a történelmünkkel. Közép-Európa és benne Magyarország történelmi sorsára különös súllyal nyomta rá a bélyegét a totalitárius rendszerek megszállása, a totalitárius ideológiák terjeszkedése, illetve az ennek során elkövetett embertelen bűntettek. A múltba nézés és az emlékezés ezért polgárként és jogászként, a jogászi hivatásrendek gyakorlóiként is kötelességünk.
A jogászegylet jelmondata, Vladár Gábor egykori igazságügyi miniszter szavai szerint a jog nemcsak az ész, hanem a szív dolga is, vagyis nem csupán rendszer, struktúra, hanem kultúra, ethosz, amely arra szolgál, hogy az emberek élete jobb legyen általa. E szavak igazsága tükröződik vissza a totalitárius rendszerekkel és bűnökkel való szembenézés és az emlékezés kötelességében is, az egész magyar jogrendszert áthatva. Alkotmányos talapzaton áll, hiszen az Alaptörvény több helyütt, így a Nemzeti Hitvallás tézisei és az U) cikk keretei között is emléket állít a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozatainak és tagadja a zsarnoki uralom alapját jelentő kommunista alkotmány védelmét. Védelmezi a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságát, a nemzetfogalom meghatározásakor pedig elismeri, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Az Alkotmánybíróság ezt a személetet erősítette gyakorlatában, amikor az ezredforduló tájékán kimondta, hogy az emberi méltóság kiemelt alkotmányos értékéből fakadóan jogi védelem alá vonhatók a közösségek méltóságát sértő, köznyugalmat veszélyeztető magatartások. Alkotmányosan megengedhetetlennek ítélte azokat a cselekményeket, amelyek a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek méltóságát sértve veszélyeztetik a köznyugalmat is.
Ugyanakkor nemcsak az Alaptörvényt és a hozzá kapcsolódó alkotmányos kultúrát, hanem a jogrend többi részét is áthatja a múlttal való szembenézés kötelessége. A polgári jog szabályai szerint sérelemdíj jár annak a magánszemélynek vagy közösségnek, akivel szemben gyűlöletbeszédet valósítanak meg. A közösség bármely tagja jogosult a közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén jogát érvényesíteni. Az új szabályok értelmében pedig az igényérvényesítésnek már nem feltétele, hogy a sértett személye egyedileg megállapítható legyen. A közösségek méltóságának védelmét ultima ratio jelleggel a büntetőjogi rendelkezések is biztosítják. Több törvényi tényállás, így például a közösség elleni uszítás vagy az önkényuralmi jelképek használatának tilalma is ezt az érdeket szolgálja. Az emlékezetből fakadó követelmények a klasszikus jogágak mellett az olyan vegyes szakjogágakat is áthatják, mint például a médiajog.
A magyar jogrend emlékezetet őrző szemlélete napjainkban különösen időszerű és indokolt, mert a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletkeltő magatartások a közéletben egyre nagyobb mértékben jelen lévő digitális tereknek köszönhetően pillanatok alatt, ráadásul államhatárokon átívelő jelleggel terjednek. Emellett pedig az online felületeken megjelenő gyűlöletcselekmények elkövetőinek kiléte számos esetében homályban marad. Egyre inkább visszaköszönnek a neves magyar jogász, Eötvös Károly szavai, aki az 1883-as tiszaeszlári vérvád perben az ártatlannak bizonyult zsidó vádlottak védője volt. Amit ma gyűlöletbeszédnek nevezünk, azt annak idején „lélekmérgezésnek” mondta. Úgy vélte, hogy a közösségekkel szemben viselt előítélet leginkább a lassan ölő méreghez hasonlatos, amelybe lassan belehal annak a lelke is, akinek száját vagy éppen, ha a véleményformálás mai csatornáira gondolunk, közösségi oldalát elhagyja.
Az emlékezés nem teszi meg nem történté a múltat, ugyanakkor erkölcsi kötelesség és nélkülözhetetlen az értékeink, önazonosságunk és demokratikus jogállamunk védelméhez. Az emlékezés tehát mindig a múltunkat idézi, ugyanakkor a jövőnknek szól. Ez fejeződik ki a magyar jogrendet átható szemléletmódban is, amelynek legfőbb törekvése, hogy olyan országban élhessünk, ahol kibontakozhat a jog, az igazságosság és a méltányosság.
A Magyar Jogász Egylet a múlta nézés soha nem felejthető kötelessége mellett, mindenkor kiáll az egyetemes értékű emberi méltóság védelmezése érdekében.
Üdvözlettel:
Prof. Trócsányi László
A francia állam mulasztásban megnyilvánuló felelősségét állapította meg a Párizsi Közigazgatási Bíróság a klímaváltozás elleni küzdelemben