A 2021-es év fordulópontot jelentett a Magyarországon évtizedek óta töretlenül működő „hálapénz-rendszer” vonatkozásában. A Btk. január 1-je óta hatályos módosítása alapján az aktív és a passzív vesztegetés törvényi tényállása is kiegészült az egészségügyben elfogadott „jogtalan előny” tilalmával, így – néhány kivétellel – a korábbi joggyakorlattal ellentétben, a hálapénz adása, ígérete, illetve annak a szolgáltatás nyújtását követő elfogadása is bűncselekménynek minősül.
A Btk. 2021 januárjában hatályba lépett módosítását megelőzően az egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos vesztegetést a törvény kifejezetten nem szabályozta. Ugyanakkor a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (SZJA-törvény) 7.2. pontjában a hálapénz adóköteles jövedelemként szerepelt (a rendelkezés 2021 januárjában hatályát vesztette). A 2012. évi I. törvény (Mt.) pedig lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása esetén „harmadik személytől díjazást” fogadjon el. A fenti rendelkezések – az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (Eüsztv.) hatályba lépése előtt – a közalkalmazotti jogállású egészségügyi dolgozókra is irányadóak voltak.
A fentiek okán a hálapénz és a vesztegetés elhatárolása a joggyakorlatban – a jogtalan előny fogalmának értelmezésével összefüggésben – sokáig nehézséget okozott, egészen a Kúria 2015-ben hozott döntéséig (Kúria Bhar.6/2015/20.), amely meghatározta a két fogalom megkülönböztetésének kritériumait. A Kúria a hálapénz „felelősséget kizáró büntetőjogi kategóriájának” megalkotásával állást foglalt abban a kérdésben, hogy milyen jellegű előnyök „merítik ki a vesztegetés vétségének törvényi tényállását”, illetve melyek azok, amelyek hálapénznek minősülnek és elfogadásuk esetén a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg. A hálapénz és a vesztegetés elhatárolásának korábbi kritériumai az alábbiak szerint foglalhatók össze:
A hálapénz fogalmát a Kúria a beteg vagy hozzátartozója által nyújtott előnyökre szűkítette le, és minden olyan juttatást idesorolt, amelyeket a fenti személyek valamelyike „hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt”. A hálapénz nyújtása csak akkor volt jogos, ha önkéntes elhatározáson alapult, és ha nem kötelességszegés jutalmazása volt. Hálapénznek csak az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően elfogadott előny minősült, az azt megelőzően elfogadott előny már kimerítette az aktív vesztegetés törvényi tényállását. (A Kúria ítéletének magyarázatát lásd például: Ott István: A Kúria ítélete hálapénz ügyben, Jogesetek Magyarázata 2015/3.; Hollán Miklós: Adalékok a hálapénz büntetőjogi fogalmához, Jogesetek Magyarázata 2015/4.)
Az Eüsztv. a magyar egészségügyi ellátórendszer működését érintő alapvető változások bevezetéséről rendelkezik, hatályba lépése óta az állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál csak egészségügyi szolgálati jogviszony keretében lehet egészségügyi tevékenységet-, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységet végezni. Az Eüsztv. rögzíti, hogy elfogadására a Magyar Orvosi Kamara „hálapénz megszüntetésére vonatkozó javaslatait elfogadva” került sor, és rendelkezik a Btk. módosításáról, amelynek révén a vesztegetés és a vesztegetés elfogadása tényállásai – és ezáltal a hálapénzre vonatkozó korábbi gyakorlat – az alábbiak szerint módosultak:
Az újonnan beiktatott rendelkezések alapján az aktív vesztegetés tényállása – önálló bekezdésben rögzített tényállás keretében – privilegizált alakzatként kiegészült az „egészségügyi vesztegetés” vétségével, amelyet az követ el, aki „egészségügyi dolgozónak, egészségügyben dolgozónak vagy ezekre tekintettel másnak (…) jogtalan előnyt ad vagy ígér”. A büntetés a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos aktív vesztegetés egyéb eseteihez képest enyhébb, elkövetője „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” [290. § (6) bekezdés], a büntetés enyhítésére azonban – szemben az aktív vesztegetés alapesetével – a törvény nem biztosít lehetőséget.
A passzív „egészségügyi vesztegetés” önálló bűncselekményi alakzatként nem jelenik meg, hanem a vesztegetés alapesete szerint minősöl, elkövetője bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény tettese az, aki egészségügyi szolgáltatással összefüggésben kér, vagy fogad el jogtalan előnyt (vagy annak ígéretét), illetve „a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért” [291. § (1) bekezdés és (5) bekezdés]. Minősített esetben a passzív egészségügyi vesztegetés elkövetője, így például az önálló intézkedésre jogosult egészségügyi dolgozó akár 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető (például üzletszerű elkövetés esetén). A törvény szerint azonban a büntetés korlátlanul enyhíthető az elkövetővel szemben, ha „a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja” [291. § (5) bekezdés], a törvényben meghatározott kivételekkel (például kötelességszegéssel összefüggő esetben).
A törvénymódosítás indokolása szerint „a Btk. módosítása a hálapénz kriminalizálását tartalmazza”, illetve rögzíti, hogy a Btk. szerinti tényállást az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Egészségügyi törvény) tölti ki tartalommal, az előny jogtalanságát minden esetben e törvény alapján lehet megítélni. Az Egészségügyi törvény 138/A. §-a tartalmazza az egészségügyi tevékenység ellátása során elfogadható juttatásokra vonatkozó szabályokat. Eszerint az egészségügyi dolgozó (például orvos) vagy egészségügyben dolgozó (az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésében részt vevő személy) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásáért-, illetve az egészségügyi szolgáltatás nyújtása alatt vagy azt követően semmilyen pénzbeli, gazdasági szolgáltatás keretében nyújtott vagy természetbeni ellenszolgáltatást, vagy egyéb előnyt nem kérhet, illetve nem fogadhat el. Kivétel ez alól, hogy a fenti személyek a szolgáltatás nyújtását követően egy alkalommal (folyamatos benntartózkodás mellett végzett, hosszú ideig tartó egészségügyi szolgáltatás esetén pedig két alkalommal) elfogadhatnak olyan, ajándékként adott tárgyat, amelynek értéke nem haladja meg a mindenkori minimálbér havi összegének 5%-át”, vagyis jelenleg 8.370 forintot.
Magánegészségügyi szolgáltató által foglalkoztatottak esetén a juttatások elfogadhatóságával kapcsolatos tilalmak csak akkor érvényesülnek, ha a beteget egyúttal állami ellátás keretében is kezelik. Ugyanakkor magánegészségügyi szolgáltató által nyújtott szolgáltatással összefüggésben is megvalósulhat vesztegetés (előfordulhat például kötelességszegés, vagy jogtalan többletjuttatás kérése az ellátást végző orvos részéről). Esetükben a vesztegetés általános szabályai szerint lesz elhatárolandó az általuk nyújtott szolgáltatás díja a jogtalan előnytől.
Március 1-je óta a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) megbízhatósági vizsgálat keretében ellenőrizheti a – már közszolgálati jogviszony keretében foglalkoztatott – egészségügyi dolgozók, illetve egészségügyben dolgozók körében a törvényi tilalmak betartását, ügyészi jóváhagyással, személyenként évente 3 alkalommal. A beszerzett adatok egy esetleges büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználhatóak. Amennyiben a vizsgálat során bűncselekmény gyanúja merül fel, az NVSZ feljelentést tesz a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnál vagy ügyésznél, ellenkező esetben a felmerült adatokat megsemmisíti.
Szerző: Jankó-Badó Andrea
Egyedülálló alkotmányjogi blog indult útjára