A kisajátítással érintett ingatlan tulajdonosa nem zárható el attól, hogy a hatósági eljárásban általa már megkérdőjelezett szakvéleményt perbeli bizonyítás útján is vitassa

A Kfv.V.37.395/2022/9. számú eseti döntés tényállása szerint az II. r. alperes árvízvédelmi védvonal kiépítése érdekében kérte a felperes tulajdonában álló, „rét, kivett töltés és legelő” művelési ágú ingatlan kisajátítását az I. r. alperestől. Az I. r. alperes a kisajátítási eljárás során szakértőt rendelt ki, aki az ingatlanon található töltésrész szélességét 6-8 méter közötti értékben határozta meg, és ez alapján a felperesnek fizetendő kártalanítás összegét 5,1 millió forintban állapította meg. A felperes írásban és a kisajátítási tárgyaláson előadta, hogy a szakértő a töltésrész minimális, 6 méteres szélességével számolt, holott annak szélessége természetben még az átlagnak tekintendő 7 métert is meghaladja. A szakértő az észrevétel alapján a kártalanítás összegét 5,4 millió forintra emelte, az I. r. alperes pedig határozatában is ekként határozta meg azt.

A felperes keresettel támadta a határozatot, amelyet az elsőfokú bíróság alaptalanként elutasított. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a Kp. 78. § (4) bekezdésébe ütköző módon hivatkozott a töltés szélességére a keresetében, mivel a kisajátítási eljárásban maga sem hivatkozott arra, hogy a töltést 7 méternél szélesebbként kellene értékelnie az I. r. alperesnek. Utalt arra is, hogy a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (Kstv.) 26. § (3) bekezdése szerint a felperes a szakértői véleményt legkésőbb a kisajátítási tárgyaláson észrevételezheti. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes a perben már nem vitathatta a töltés szélességére vonatkozó szakértői megállapítást, valamint a kártalanítás összegét, így a felperes erre irányuló perbeli bizonyítási indítványait elutasította.

A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a kisajátítási eljárás során a hatóságnak kell biztosítania azt, hogy a kártalanítási összeg meghatározásában kulcsszerepet játszó szakértő eljárása jogszerű és szakszerű legyen. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elmulasztotta figyelembe venni e szempontot.

A Kúria szerint az elsőfokú bíróság ugyanis egyfelől tévesen értelmezte a Kstv. 26. § (3) bekezdését. E szabály ugyanis kizárólag a hatósági eljárásra nézve határozza meg a felperes számára az észrevételezésre nyitva álló határidőt. E rendelkezés tehát nem zárja ki, hogy a felperes a közigazgatási perben vitassa a hatósági szakvéleményt, valamint hogy bizonyítsa annak megalapozatlanságát.

Az elsőfokú bíróság másfelől helytelenül értelmezte a felperes által a kisajátítási tárgyaláson tett észrevételeket is. Az abban foglaltak ugyanis nem csupán a töltés szélességének 7 méterben való megállapítására irányultak, hanem a szakvélemény egészének aggálytalanságát kérdőjelezték meg. Az észrevételek alapján az I. r. alperesnek fel kellett volna ismernie, hogy a szakvélemény bizonytalan, az pontatlan méréseken alapul. A felperes a szakvélemény aggályosságára kellő időben hivatkozott a hatósági eljárásban, a szakvélemény kiegészítése, korrigálása ezt követően a kisajátítási hatóság kötelezettsége lett volna.

A bíróság a Kp. 78. § (4) bekezdését is helytelenül alkalmazta, a felperes ugyanis a hatósági eljárásban már hivatkozott a szakvélemény aggályosságára, illetve arra, hogy a töltés szélessége a szakvéleményben foglaltaknál nagyobb. Következésképp, a bíróság jogsértő módon utasította el a felperes bizonyítási indítványait. A felpereres ugyanis nem zárható el a közigazgatási perben attól, hogy a kártalanítási összeg pontos megállapítása érdekében szakértői vagy más bizonyítást indítványozzon, amennyiben az annak alapjául szolgáló szakvélemény pontosságát már a megelőző eljárásban is vitatta.

Jelen döntés rávilágít a bizonyítási eljárás közigazgatási perbeli funkciójára. Mint azt az Alkotmánybíróság is kifejtette, a tisztességes eljáráshoz való jog értelmében a közigazgatási bíróság nincs a támadott közigazgatási cselekményben meghatározott tényálláshoz kötve (39/1997. (VII. 1.) AB hat., 7/2013. (III. 1.) AB hat.). Amennyiben tehát a felperes vitatja az abban meghatározott tényállást, a bíróságnak – a különböző preklúziós szabályok keretei között (mint pl. a Kp. 78. § (4) bekezdése) – lehetősége van bizonyítási eljárás lefolytatására, és ennek eredménye nyomán a támadott közigazgatási cselekmény megváltoztatására vagy megsemmisítésére.

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntés: Kfv.V.37.395/2022/9.