A Kúria Kfv.II.37.530/2022/6. számú eseti döntésének releváns tényállása szerint a felperes mint ajánlatkérő közbeszerzési eljárás eredményeként szerződést kötött az ajánlattevővel. Az alperes közbeszerzési hatóság ugyanakkor jogorvoslati eljárást indított, amely során határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 65. § (3) bekezdését, amikor egy olyan alkalmassági feltételt határozott meg a felhívásban, amely nem alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására. Erre tekintettel a hatóság bírságot is kiszabott a felperesre.
A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság az alperesi határozatot a tényállástisztázási kötelezettség megsértése folytán megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megismételt eljárásban hozott új határozatában az alperes ismételten megállapította a felperesi jogsértést, és újra bírságot szabott ki vele szemben. A felperes e határozatot is keresettel támadta.
Az elsőfokú bíróság az új alperesi határozatot is megsemmisítette, és az alperest ismételten új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéleti indokolásában kifejtette, hogy az alperes a megismételt eljárásban az első ítéletben előírt iránymutatás figyelmen kívül hagyásával járt el, az abban foglaltakat nem teljesítve hozta meg az újabb döntését. Az alperes ugyanis elmulasztotta a felperes által adott indokolás érdemi összevetését a Kbt. 65. § (3) bekezdésében előírt jogszabályi feltételekkel. Az alperes tehát nem végezte el a jogerős ítéletben előírt mérlegelési tevékenységet, amelyet a bíróság nem pótolhat. A bíróságnak így az alperes újabb határozatát a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján, az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontjában szereplő semmisség okra is figyelemmel meg kellett semmisítenie, és az alperest ismételten új eljárásra kellett köteleznie.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt az ítélettel szemben. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság egyfelől helytelen jogszabályi rendelkezésre hivatkozva semmisítette meg határozatát, másfelől nem is adta indokát annak, hogy a megsemmisítésre a Kp. 92. §-ban szereplő mely okból, tehát mely lényeges eljárási szabály megsértése miatt került sor. E körben arra is hivatkozott, hogy a Kp. 92. § (1) bekezdése zárt taxációt tartalmaz a bíróság által gyakorolható megsemmisítési jogkör eseteire nézve.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A bíróság által gyakorolható megsemmisítési jogkör kapcsán rámutatott, hogy a Kp. 97. § (4) bekezdése szerint a megismételt eljárásban a közigazgatási szervet a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása is köti. Ha a közigazgatási szerv a megismételt eljárásban a közigazgatási bíróság határozatával ellentétes döntést hoz, azt az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján semmisnek kell tekinteni, amit a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie. Az elsőfokú bíróság a konkrét esetben az alperes határozatának ezen okból fennálló semmisségét állapította meg, így annak megsemmisítéséről kötelezően kellett rendelkeznie. Kifejtette továbbá, hogy a Kp. 92. § (1) bekezdése valóban zárt taxációt határoz meg arra nézve, hogy a bíróság mikor gyakorolhat megsemmisítési jogkört, ugyanakkor a megsemmisítésnek vannak olyan esetkörei is, amikor az lehetséges, de nem kötelező. Erre utal a Kp. 90. § (1) bekezdésének feltételes módú megfogalmazása is, amely szerint a bíróság a jogsértés megállapítása esetén a közigazgatási cselekményt – bizonyos feltételek fennállása esetén – „megváltoztathatja.” Egyebekben, az ügy érdemét tekintve a Kúria döntően egyetértett a jogerős ítélettel, így a semmisségi ok fennállását is megállapíthatónak tartotta.
E határozat jól szemlélteti, hogy a Kp.-nak a bíróság döntési jogkörére vonatkozó szabályai komoly átalakuláson estek át az elmúlt években. A megtámadási perben, a keresetnek helyt adó ítéletek körében eredetileg a megváltoztatási jogkör volt főszabály, mára azonban ennek helyét átvette a megsemmisítés mint főszabály, a megváltoztatás pedig kivételesnek tekinthető. A Kúria helyesen ismerte fel ezt, amikor megállapította, hogy a bíróságnak a megsemmisítés kötelező esetkörein túl is lehetősége van megsemmisítő ítéletet hozni. A „megváltoztathatja” megfogalmazáson túl erre utal a Kp. 92. § (1) bekezdésének d) pontja is, amely akkor is a megsemmisítési jogkör gyakorlását írja elő a bíróság számára, ha megállapítja a közigazgatási cselekmény jogsértő mivoltát, de a megváltoztatás az ügyben bármilyen okból – akár kizáró törvényi szabály folytán, akár az ügy természete vagy a tényállás tisztázatlansága miatt – kizárt. Ugyanakkor az ügyben eljárt bíróságok ítéleti érvelése és az alperes felülvizsgálati érvelése álláspontunk szerint annyiban vitatható, hogy a konkrét ügyben az elsőfokú bíróság és a Kúria semmisségi okot észlelt, amely esetében a megváltoztatási jogkör gyakorlása fel sem merülhet. A semmisség ugyanis orvosolhatatlan aktushiba, amelynek esetében az egyetlen törvényes döntés – mint arra az Ákr. 123. § (1) bekezdése is utal – a közigazgatási cselekmény megsemmisítése. Erre ráadásul nem is a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontja, hanem az a) pontja alapján kell hogy sor kerüljön, amely kifejezetten nevesíti a semmisség esetkörét.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.530/2022/6.
A harmadik évad negyedik strasbourgi adásában a szabad választáshoz való jogról beszélgetünk