A Kúria Kfv.VII.37.847/2022/10. számú ítéletének tényállása szerint az alperes médiahatóság eljárást indított az I. rendű felperes médiatartalom-szolgáltatóval szemben egy műsorszám jogsértő korhatári besorolása és közzétételi időpontja miatt. Az alperes határozatával bírságot szabott ki az I. r. felperesre, valamint az Mttv. 187. § (1) bekezdése alapján annak vezető tisztségviselőjére, a II. r. felperesre is, figyelemmel arra, hogy a médiatartalom-szolgáltató ismételt jogsértését állapított meg.
A felperesek keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a határozat a II. r. felperes vezető tisztségviselőre nézve külön kötelezést tartalmaz, aki saját vagyonának terhére köteles befizetni a bírságösszeget, így őt az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján ügyféli jogállás illette meg. Az alperes ugyanakkor elmulasztotta értesíteni őt az eljárás megindulásáról, így a II. r. felperes nem került abba a helyzetbe, hogy az eljárás során nyilatkozattételi és egyéb ügyféli jogait gyakorolja. Nincs jelentősége annak, hogy a II. r. felperes az I. r. felperes képviselőjeként megismerhette az ügy iratait és nyilatkozatot tehetett, mert e körben az I. rendű felperes nevében, neki betudhatóan járt el. Mindezekre figyelemmel az alperes határozata a II. r. felperes ügyfélként való bevonásának elmaradása folytán az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt okból semmis.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a médiatartalom-szolgáltató és annak vezető tisztségviselője nem ugyanaz az ügyfél, ugyanis az ügy a II. r. felperes vezető tisztségviselő jogát, jogos érdekét – a személyesen rá kiszabott bírságra figyelemmel – az I. r. felperestől függetlenül is érinti. Márpedig a II. r. felperes az eljárásba ügyfélként, saját jogán nem került bevonásra, csupán az I. r. felperes nevében tett nyilatkozatokat. Nem fogadta el azon alperesi érvelést, miszerint a II. r. felperesnek tudnia kellett volna az I. r. felperessel szemben megindult eljárásból arról, hogy ismételt jogsértés esetén vele szemben is bírságot szabnak ki. A másodfokú bíróság ugyanakkor azt elfogadhatónak tartotta, hogy az eljárás I. r. felperessel szembeni megindításakor az alperes még nem volt abban a helyzetben, hogy a II. rendű felperest is bevonja ügyfélként, viszont az I. r. felperes jogsértésének és annak ismételt jellegének felismerését követően a II. r. felperes értesítése és ügyféli jogállásának elismerése már nem lett volna mellőzhető. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata semmis.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az ügyféli jogállás biztosítása az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog érvényesülésének előfeltétele. Kétségtelen, hogy az eljárás az I. r. felperes által sugárzott műsorszámmal összefüggésben indult meg, ez azonban nem zárja ki, hogy az eljárásban a II. r. felperes is ügyfélként részt vegyen, az Mttv.-nek ugyanis nincs olyan szabálya, amely az Ákr. ügyfélfogalmának hatókörét korlátozná. Az alperes határozatában megállapította a II. r. felperes felelősségét is a médiaigazgatási szabályok megsértése miatt, és – az I. r. felperes mellett – vele szemben is bírságot szabott ki, amely a II. r. felperest mint vezető tisztségviselőt érintő szankciónak minősül. Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a vezető tisztségviselő saját vagyonának terhére köteles a rá kiszabott bírságot megfizetni.
A Kúria mindezekre figyelemmel rögzítette, hogy a II. r. felperes ügyféli minősége fennállt, az alperes azt mégis figyelmen kívül hagyta. Az eljárt bíróságokkal egyetértve azt is megállapította a Kúria, hogy ezen a tényen nem változtatott az sem, hogy a II. r. felperes az eljárásról tudott, illetve egyes jogokat esetleg gyakorolhatott. A II. r. felperes ugyanis e körben az I. r. felperes képviselőjeként, és nem saját jogán, ügyfélként járt el. Erre figyelemmel a bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes határozata az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi okban szenved.
Nem értett egyet ugyanakkor a Kúria azon másodfokú ítéleti megállapítással, amely szerint az alperesnek csak az eljárást megindítását követően kellett volna felismernie a II. r. felperes ügyféli minőségét. A Kúria szerint ugyanis az alperes már az eljárás megindításakor tudott arról, hogy – az I. r. felperes korábban elkövetett jogsértése folytán – az eljárás alapjául szolgáló, „gyanított” jogsértés ismételtnek minősülne, és így a vezető tisztségviselővel szembeni bírságot is megalapozná annak megállapítása esetén. Erre figyelemmel az alperesnek már az eljárás megindításakor fel kellett volna ismernie a II. r. felperes ügyféli minőségét, és – az eljárás tisztességességének biztosítása érdekében – értesítenie kellett volna őt az eljárás megindításáról.
A korábbiakban már részletesen foglalkoztunk az ügyfél mellőzéséhez kapcsolódó, Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi okkal. Jelen döntés egyfelől abból a szempontból jelentős, hogy a Kúria egyértelműen leszögezte, az Mttv. 187. § (1) bekezdése szerinti bírság esetén a vezető tisztségviselő saját jogán is ügyfélnek minősül. Másfelől azonban a jelen ügyön is túlmutató jelentősége lehet azon megállapításnak, amely szerint a konkrét ügyben a hatóságnak már az Mttv. 187. § (1) bekezdése szerinti bírságkiszabás gyanújának felmerülésekor, azaz az eljárás megindításakor értesítenie kellett volna a vezető tisztségviselőt. Ennek kapcsán ugyanis felmerül, hogy általánosságban milyen jogkövetkezménye van annak, ha a hatóság az eljárás megindításakor nem értesíti a további ügyfelet, de annak későbbi szakaszába mégis bevonja őt, és biztosítja számára az ügyféli jogok gyakorlásának lehetőségét. Jelen ítéletből úgy tűnik, hogy az ilyen eljárás is jogsértő akkor, ha a hatóság számára is felismerhető a további potenciális ügyfél megléte. Ennek ugyanakkor ellentmondani látszik, hogy a döntés elvi tartalma szerint az ismételt jogsértés gyanújának közlése csupán „hozzájárul” a hatósági eljárás tisztességességéhez, de annak nem előfeltétele. A kérdés úgy is feltehető, hogy pusztán a közigazgatási szabályszegés „gyanúja” alapján elismerhető-e egy jogalany ügyféli jogállása a szankcionálásra irányuló hatósági eljárásban. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a bírói gyakorlat ezen ítéleti megállapítás alkalmazhatóságát kiterjeszti-e más ügyekre is, avagy annak alkalmazása megmarad az Mttv. 187. § körében.
Hivatkozott döntés: Kfv.VII.37.847/2022/10.
Szerző: Kárász Marcell
A Kúria első, előzetes döntéshozatali indítvány alapján hozott büntető szakági jogegységi határozata a falfirka büntetőjogi minősítésével foglalkozik