A Kúria Kfv.V.37.915/2022/11. számú végzésének releváns tényállása szerint a tulajdonos és az alperesi érdekelt haszonbérleti szerződést kötött a perbeli termőföldre. A felperes a kifüggesztett haszonbérleti szerződésre elfogadó nyilatkozatot tett. Az alperes mezőgazdasági igazgatási szerv 2021. április 28. napján kelt (alap)határozatával a haszonbérleti szerződést a tulajdonos és a felperes között hagyta jóvá, míg az alperesi érdekelt vonatkozásában a jóváhagyást megtagadta. Az alaphatározatot az alperesi érdekelt 2021. május 3-án, a tulajdonos 2021. május 4-én, a felperes 2021. május 5-én vette át.
Ezt követően az alperes a 2022. május 4. napján kelt módosító határozatával az alaphatározatot akként módosította, hogy a felperessel szemben is megtagadta a szerződés jóváhagyását, egyidejűleg a szerződésen szereplő jóváhagyó záradékot érvénytelenítette. A módosító határozatot az alperesi érdekelt 2022. május 6-án, a tulajdonos 2022. május 10-én, a felperes 2022. május 23-án vette át.
A felperes keresetet terjesztett elő a módosító határozattal szemben, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy a módosító határozat az Ákr. 120. § (1) bekezdésében foglalt egyéves korlátba ütközik. Az Ákr. 120. § (1) bekezdése szerint ugyanis a döntés módosítására annak közlésétől számított egy éven belül kerülhet sor, e határidőn belül azonban a módosító határozat közlésének is meg kellett volna történnie. Az alperes ezt azonban elmulasztotta, így a módosító határozat határidőn túl született, tehát az jogsértő.
Az elsőfokú bíróság az alperes módosító határozatát megsemmisítette. Ítéletének indokolásában az Ákr-hez fűzött törvényi indokolásra, a kapcsolódó kommentárra, valamint eseti döntésekre hivatkozással megállapította, hogy az Ákr. 120. § (1) bekezdése szerinti egyéves határidőn belül a módosító döntés közlésének is meg kellett volna történnie, ennek elmaradása jogsértővé teszi a módosító határozatot.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az Ákr. 120. § (1) bekezdése az alaphatározat közlésének időpontjához úgy fűz joghatást, hogy azt az egyéves, az alaphatározat módosítására nyitva álló ügyintézési határidő kezdeteként jelöli meg. A határidő végső napja pedig az Ákr. 52. § (2) bekezdése szerint számított nap. Az Ákr. alapján hatóságnak e határidőn belül meg kell hoznia a módosító döntését, és az Ákr. 50. § (4) bekezdése értelmében intézkednie kell annak közlése iránt. Az Ákr. 120. § szövege azonban arra nem utal, hogy a címzettnek ezen egy éves ügyintézési határidőn belül át is kellene vennie a módosított döntést. Kifejtette, hogy ennek az az oka, hogy a közlés időpontja rendkívül kiszámíthatatlan. Ezen értelmezés megnyitja az ügyfelek részéről a visszaélésszerű joggyakorlás lehetőségét is.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésnek indokolásában kifejtette, hogy az Ákr. 120. § (1) bekezdésében foglalt, a döntés hivatalbóli módosítására vagy visszavonására nyitva álló határidő egy speciális, az Ákr. 50. § (2) bekezdésétől eltérő, annál hosszabb ügyintézési határidő. A felperes vonatkozásában e határidő 2022. május 5. napján járt le. Az alperes ehhez képest 2022. május 4. napján, tehát az egy éves határidőn belül hozta meg módosító határozatát, egyúttal ezen a napon intézkedett a módosító döntés közlése iránt is. A Kúria rámutatott, hogy a döntés meghozatala, a döntés közlése iránti intézkedés, valamint a tényleges közlés elkülönülő cselekménynek minősül. Az Ákr. 50. § (4) bekezdése az ügyintézési határidőn belül csupán a döntés közlése iránti intézkedést követeli meg a hatóságtól, nem pedig az ügyféllel való közlés megtörténtét, így az alperes az elsőfokú bíróság által terhére rótt jogszabálysértést nem követte el. A Kúria álláspontja szerint elsőfokú bíróság által idézett törvényi indokolás, valamint a hivatkozott eseti döntések szintén nem támasztották alá a jogerős ítéletben foglalt jogi álláspontot.
Jelen határozat fontos adalékkal szolgál a hivatalbóli döntésmódosítás és visszavonás korlátjai tekintetében. A hivatalbóli jogorvoslat a hatósági jogsértések korrigálásának fontos eszköze, ugyanakkor a hatósági döntések stabilitása és az ügyféli jogok védelme érdekében a törvény ezek alkalmazási lehetőségét korlátok közé szorítja. Ilyen korlát az Ákr. 120. § (1) bekezdése szerinti egyéves határidő is.
Álláspontunk szerint ugyanakkor vitatható, hogy e határidő az Ákr. 50. § szerinti ügyintézési határidőnek minősülne. Az ügyintézési határidő az az időintervallum, amelyen belül az ügyet el kell intézni, azaz az eljárás megindításától annak befejezéséig terjedő időtartam. (Barabás – Baranyi – Fazekas [szerk.]: Kommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényhez. Budapest, 2018, Wolters Kluwer. 349.) Az ügyintézési határidő a kérelemre induló alapeljárásban a kérelem eljáró hatósághoz történő megérkezésének időpontjában, a hivatalból induló alapeljárásban pedig az első eljárási cselekmény megtételének napján indul. Ehhez képest a döntés visszavonása és módosítása esetén nincs szó olyan formális eljárásról, amelyet a hatóságnak a megindulástól számított egy éven belül be kellene fejeznie. A döntés visszavonása és módosítása ugyanis nem minősül eljárásnak, az csupán a döntéshozó hatóság egyszeri önkorrekciós cselekménye, amely a már lezárult eljárásban hozott végleges döntés jogsértésnek orvoslására irányul (ld. pl. EBH2012. K.19.). Az Ákr. 120. § (1) bekezdése szerinti egy éves határidő tehát eljárás hiányában fogalmilag nem minősülhet ügyintézési határidőnek, hiszen az „csupán” azt határozza meg, hogy a hatóság mely időintervallumon belül hozhatja meg visszavonó vagy módosító döntését.
Ez azért is fontos, mert míg az Ákr. rendszerében az ügyintézési határidő túllépésének – az ügytípustól, az eljárás jellegétől, valamint a túllépés mértékétől is függő – sajátos jogkövetkezményei vannak (Ákr. 51. §, 103. § (4) bekezdés, ld. még Barabás – Baranyi – Fazekas: i. m. 353-360.; F. Rozsnyai Krisztina: A Kúria döntése a megfelelő ügyintézéshez való jog egyes követelményeiről. JeMa 2021/2-3.), addig az Ákr. 120. § (1) bekezdése szerinti határidő túllépése a korábbi bírói gyakorlat szerint automatikusan a módosító döntés (ügy érdemére kiható) jogsértését eredményezi, amelyet így meg kell semmisíteni (Barabás – Baranyi – Fazekas: i. m. 712-713.). A jelen kúriai határozatban foglalt jogértelmezés tükrében azonban kérdésessé vált, hogy mi a következménye annak, ha a hatóság az egy éves határidőn belül nem intézkedik a döntés közlése iránt sem, azaz valóban túllépi az Ákr. 120. § szerinti határidőt?
Hivatkozott döntés: Kfv.V.37.915/2022/11.
Szerző: Kárász Marcell
KözigKedd 12. – A jogsérelem „orvoslása” (és következményei)