Az alapul fekvő tényállás röviden a következőképpen foglalható össze. Az ügy I. r. vádlottja a sértetti kft. tulajdonát képező kisteherautót rábízás alapján jogszerűen használta, annak üzembentartója volt. A rábízás arra is kiterjedt, hogy a gépjármű eladására vevőt szerezzen, de ezen túlterjeszkedve a vádlott a gépjármű használatát másnak átengedte, azzal sajátjaként rendelkezett, ezáltal sikkasztást követett el. I. r. vádlott a kisteherautót két személynek is próbálta eladni. Ennek során megállapodott II. r. vádlottal, akinek a gépjárművet átadta, és azzal hitegette őt, hogy majd az adásvételi papírokat intézi. A II. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy nem képezi az I. r. vádlott tulajdonát az általa eladásra kínált gépkocsi, azonban az I. r. vádlott őt azzal hitegette, hogy majd rendezni fogja a papírokat, s előbb vagy utóbb a nevére kerülhet az. A II. r. vádlott tudta azt is, hogy az általa az I. r. vádlottól megvett kisteherautó a sértetti kft. tulajdona, azonban nem bizonyosodott meg arról, hogy az I. r. vádlott jogszerűen rendelkezhet azzal. Ezért annak során, hogy az I. r. vádlottól megszerezte, majd azt tovább értékesítette 25-30 000 forint körüli vételárért egy harmadik személynek, az I. r. vádlott által elkövetett sikkasztásból származó vagyon elidegenítésében működött közre úgy, hogy gondatlansága folytán nem tudott a vagyon eredetéről.
A járásbíróság a II. r. vádlottat a fenti tényállás alapján a Btk. 400. § (1) bekezdésében meghatározott gondatlan pénzmosás vétségében mondta ki bűnösnek. A különeljárásban hozott büntetővégzés jogerőre emelkedett, az ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
A Kúria végzésében rámutatott, hogy a Btk. 379. §-a 2021. január 1. napjáig az orgazdaság elkövetési magatartásaként büntetni rendelte a törvényi tényállásban felsorolt bűncselekményekből – köztük az I. r. terhelt terhére nem jogerősen megállapított sikkasztásból – származó dolog vagyoni haszon végett történő elidegenítésében közreműködést. Az orgazdaság azonban kizárólag szándékosan, mégpedig egyenes szándékkal volt elkövethető, és az elkövető tudatának át kellett fognia, hogy a dolog, amelyre nézve a cselekményét kifejti, a törvényben felsorolt valamelyik alapcselekményből származik. A II. r. terhelt vonatkozásában viszont a bíróság ezzel éppen ellentétes tényeket rögzített, miszerint nem bizonyosodott meg arról, hogy az I. r. terhelt jogszerűen rendelkezhet-e a gépjárművel, ezért részéről gondatlan elkövetést látott megállapíthatónak. A II. r. terhelt cselekménye így orgazdaságként nem értékelhető (Indokolás [12]).
E minősítési helyzet a büntetőtörvény 2021. január 1-jével történt módosításával megváltozott. Ekkor ugyanis a jogalkotó az orgazdaság és a pénzmosás törvényi tényállását újraszabályozta. Az orgazdaság alcímet (Btk. 379. §) hatályon kívül helyezte, ugyanakkor a pénzmosás elkövetési magatartásait kibővítette. A Btk. 2021. január 1-jétől hatályos 399. § (4) bekezdése szerint pénzmosást követ el az is, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont
a) megszerzi, felette rendelkezési jogosultságot szerez, vagy
b) megőrzi, elrejti, kezeli, használja, felhasználja, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik.
A Btk. 2021. január 1-jétől hatályos 400. § (1) bekezdése szerint, aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont elrejti, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik, felhasználja, azzal összefüggésben pénzügyi tevékenységet végez, pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe vagy arról rendelkezik és gondatlanságból nem tud a vagyon eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (Indokolás [29], [30] és [37].
A II. r. vádlott magatartása a fentiek alapján tehát gondatlan pénzmosásnak minősülhetne, az elsőfokú bíróság azonban elmulasztotta az elkövetés időpontját a büntetővégzés tényállásában meghatározni. Az iratok alapján felmerült annak a lehetősége, hogy az elkövetés 2020. évben, tehát az új pénzmosási alakzat hatályba lépését megelőzően történt, az időbeli hatály és így a vádbeli cselekmény bűncselekményi minősége szempontjából elengedhetetlen az elkövetés idejének meghatározása. A vádlott cselekménye ugyanis 2021. január 1. előtt nem volt bűncselekmény, korábbi elkövetés esetén a Btk. 400. §-át a vádlott terhére visszaható hatállyal alkalmazni nem lehet. Ezért a Kúria a büntetővégzést hatályon kívül helyezte, és az elkövetési idő felderítése érdekében az elsőfokú bíróságot új eljárására utasította.
A konkrét ügy rávilágít arra, hogy az orgazdaság klasszikus, évszázados tényállásának hatályon kívül helyezésével nem csak annyi történt, hogy annak magatartásait 2021 januárjától a pénzmosás fedi le, hanem a büntetendőség köre a vagyon eredetét érintő gondatlan magatartások vonatkozásában kibővült, új kriminalizációs rendelkezésről van szó. A Btk. 400. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény dogmatikai karakterét érintően érdemes kiemelni, hogy az ún. szükségképpen vegyes bűnösségű bűncselekmény: az elkövetési magatartásaira a szándéknak kell kiterjednie, míg a vagyon büntetendő cselekményből származó voltáról gondatlanságból nem tud az elkövető. Ez a tényállásszerkezet a Btk.-ban, kifejezetten ritka, azonos felépítése például a gondatlan hamis vád vétségének van [Btk. 268. § (5) bekezdés].
Szerző: Szomora Zsolt
A járművezetéstől eltiltás törvényi esetköreit embercsempészés miatt folyt büntetőeljárásban értelmezte a Kúria (BH2023. 55.)